Más Lett A Világ... Mi Is Mások Lettünk

7. Fejezet

Avengers HQ

Miután Thor feltette a kérdéseit - mivel elég nyilvánvaló volt, hogy sok minden történt mióta elhagyta Midgardot - és meg is kapta a válaszait

- Hogy érted, hogy eltűnt? - tette fel a kérdést Natasha, ami mindenkit foglalkoztatott.

- Nem tudom pontosan - rázta a fejét a félisten. - Atyám ennyit közölt velem, a körülményeket nem.

- Akkor lehetséges... - szólalt fel Peter is halkan, mire mindenki rá kapta a tekintetét. -, hogy Loki elfogta Mr. Starkot? - kapkodta barna tekintetét a Bosszúállók között.

- Ez tűnik a legvalószínűbbnek - mondta Rhodey. - meg, hogy talált valami nőt, bepiál, állati nagy hülyeséget csinált és valahol egy út szélén kacsázik Mexikóban, egy szál alsógatyában.

- Azt ne mondd, hogy ez megtörtént - emelte a plafonra a tekintetét az orosz kém.

- Nem is egyszer - sóhajtotta Rhodey.

- Tegyük fel - szólt közbe Ross. -, hogy Loki rabolta el, és nem csak bekurvázott. Hova vihette őt?

- Loki nem ismeri Midgardot - jegyezte meg Thor. -, de annyira nem ostoba, hogy Stark valamelyik otthonába menjenek.

- Thornak igaza van - szállt be Vízió is. -, ha el akar rejtőzni vele, akkor valami olyan helyre mennek, amire senki sem gondolna. Mindezek mellett, Mr. Stark okos, ha azt akarja, hogy megtaláljuk, akkor nyomokat fog hagyni, a kérdés csak az, hogy észrevesszük-e őket.

Két hónappal később

Tony:

A költözés zökkenőmentesen zajlott és az elmúlt másfél hónapban sem mutatott semmilyen jel sem arra, hogy tudná bárki is, hogy merre vagyunk. Minden nyomot eltüntettem, amit csak lehetett, nem hagytam semmit magam után, még Vízió sem tudott volna nyomon követni. Legalábbis nagyon reméltem. Könnyű volt bepakolni, mivel a gépeimet nem hozhattam, inkább újakat építettem, Lokinak pedig egyáltalán nem voltak cuccai kivéve néhány könyvet. Annyit volt képes olvasni, hogy az valami hihetetlen, egy hét alatt végzett a három Gyűrűk Urával, meg A Hobbittal és már esett is neki a Harry Potter könyveknek, utána pedig pár klasszikusnak látott hozzá.

- Van még valami? - jött le az emeletről, kezében egy vékonyka könyvvel.

- Hát, mivel gondoltam, hogy A Vadon Szava nem tart majd sokáig - hajoltam le egy dobozhoz, amiben a következő adag könyv sorakozott. - Sherlock Holmes - emeltem fel egy kötetet. - Kis krimi, meglátjuk mennyire vagy okos - kacsintottam rá, mire a szemét forgatta és a könyv után nyúlt, amit elrántottam előle. - Na és mit kapok cserébe?

- Mit óhajtasz Anthony? - kérdezte drámaian.

- Hát nem is tudom - emeltem tekintetem a plafonra.

- Ne szórakozz - lépett közel és megfogta a könyvet tartó kezem. - Mit sze-ret-nél? 

- Na vajon? - billentettem oldalra a fejem incselkedve.

- Hihetetlen vagy Anthony Stark - sóhajtott fel, majd lehajolt, hogy megcsókolhasson. - Boldog vagy?

- Közel sem, de egyenlőre elég - húztam pimasz mosolyra a szám, mire a szemét forgatta.

- Felmegyek - mutatott a lépcső felé.

- Rendben, nekem még úgy is van egy kis elintézni valóm.

- Miben mesterkedsz? - nézett rám összevont szemöldökkel.

- Miért feltételezed, hogy mesterkélek valamiben? - meresztettem rá a szemeimet és igyekeztem teljesen ártatlannak látszani.