Avatár - Fedetlen Titkok

~1~

Fél éve vége a háborúnak. Boldognak kéne lennem, de nem vagyok. Aggaszt, hogy nem láttam Azulát a háború vége óta. Ugyan börtönbe zárták de két napra rá megszökött.

Most éppen Aangékkal vacsorázunk, mindenki csendben van. Zavaró ez a csend.
- És...mit csináltatok mostanában? - kérdeztem megtörve a csendet.
- Élveztük az életet. - Jött a válasz Sokkától.
- Te mit csináltál? - kérdez-
te Aang.
Mielőtt válaszolhattam volna egy katona lépett be az ajtón
- Levele érkezett Tűz Ura Zuko.
- Azonnal megnézem. - a töb-
biek felé fordulok - mindjárt jövök.

Követtem a katonát a postához.

A tér bal oldalán állt, a kis színes házak között. Mondhatni ez volt a téren a legnagyobb épület. Nagyobb volt mint a templom. Mondjuk a templom nálunk elég kicsi. Elég feltűnő volt, mivel körülötte mindig postasólymok repkedtek és szállították a postát. Bár ez egyértelmű.

Ma épp egy ünnepséget tartottunk mert vége a háborúnak. (Tudom, tudom fél évvel később)
A téren mindenki köszönt és ünnepelt. Mindenki boldog volt.

Elolvastam a levelet.
Lehet hogy furcsa fejet vágtam mert a katona megkérdezte.
- Minden rendben Tűz Ura Zuko?
- Attól tartok nem. - vála-
szoltam.

A levélben ez állt:

Mi újság Zuzu? Jól meg vagytok? Mert én elevenemben vagyok. Ajánlatom van számodra. Elmondom mi történt a drága anyuval.
Gyere a Nyugati levegő templomához két nap múlva vagy nem látod viszont élve anyánkat. Soha. Ja és egyedül gyere. Mert ha nem...

Azula

Őszintén szólva a hideg is kirázott. Azt sem tudtam hogy anyu él. És ha átver? Mit tegyek? Elmennyek? Legjobb lesz ha a többiek nem tudnak róla.

Mikor visszaértem a többiek már nem voltak ott. Gondolom elmentek aludni. Legalább egyedül lehettem és gondolkodhattam.

Elmenjek vagy ne? Mit tegyek? Mit tennének a többiek? Lehet hogy csapda. Honnan tudjam nem ver át? Nem tudhatom. Elmegyek. Majd lesz valahogy.
Megyek és én is lefekszek aludni. Holnap korán fogok kelni.

~Másnap~

Amint felkeltem összepakoltam és indultam volna ha Katara fel nem ébred és ide nem jön.

- Szia Zuko - ásított eggyet-
Mit csinálsz?
- Semmit - válaszoltam gyorsan, talán túl gyorsan - Miért nem alszol?
- Zajt hallottam. Amúgy te miért vagy már fent, még korán van? Mész valahova? - kérdezte és a kezemben lévő táskára nézett.
- Nem. Feküdj csak vissza. - raktam le a táskát.
- Zuko?
- Igen?
- Tudom hogy készülsz valamire, miért nem mondod el?
Sóhajtás hagyta el a számat.
- Tegnap levelet kaptam. Azula küldte - megcsuklott a hangom.
- Mi volt benne?
- Hát... azt írta hogy menjek... a Nyugati levegő templomába... két napon belül és akkor elmondja mi történt... az...az anyánkkal. - a végét már halkan mondtam.
- És miért nem szóltál?
- Csak gondoltam nem keverlek bele titeket is. És mert azt írta egyedül menjek.
- És ha ez csapda?
- Nem tudhatom.
- Jó, figyelj. Én tisztában vagyok vele hogy neked ez fontos, de nem gondolod hogy veszélyes lenne egyedül menned?
- Megkockáztatom. - mondtam végül. Egy perc után...
Megölelt. Jól esett az ölelése. Az anyukám jutott róla eszembe, ő rajta kívül csak a bácsikám ölelt meg, és most Katara. Egy fél percig csak álltam vele szemben aztán visszaöleltem.
- Indulok - mondtam megszakítva a nyugodt csendet
- Menj. Nem tartalak vissza.
- Ha nem lennék itt két napon belül, akkor keressetek meg. - mondtam és elindultam. Egy hadiballonnal mentem. Három óra múlva már ott is voltam.

Ennyi lenne az első rész. Remélem tetszik. Ha pozitív visszajelzéseket kapok akkor folytatom. Addig is sziasztok! 🤗