Guns and spirits

Nem tudom rendesen átgondoltuk e a dolgot, de ez már nem számított, mikor Noel és Sanya elvittek engem és Csikit abba a bizonyos buliba.... talán nem volt olyan jó ötlet, de az tuti, hogy maradandó élmény lett.

Mi Sanyával az ő házukból indultunk, előtte szereztünk délután pár ruhát nekem, amiken nem volt egyetlen pisztoly lövedék okozta lyuk sem, alias felvettem egy fekete farmert, hozzá fekete cipőt, ez eddig mondjuk az eredeti ruhámmal egységes volt, ehhez vettem fel egy szürke pólót, majd arra egy kék farmer dzsekit. Sanya anyukája nem akart elengedni minket ilyen "lenge" ruhákban abban a "hatalmas hidegben" ami este volt. Ezt mondjuk még talán Sanyánál megértettem, hiszen egy fekete rövid ujjúban akart útnak indulni, mindenféle pulóver vagy hasonló nélkül, ami azért egy őszi estén mégsem ártott. Na de azt nem értettem, hogy nekem minek vágott még egy fekete, vékony sálat a nyakamba, az rejtély. Miután nagy nehezen utunkra engedett azonnal futásnak eredtünk, mert alig két percünk volt a busz indulásáig és igen kellemetlen lett volna begyalogolni a városba, ami azt illeti tutira elment volna a kedvem az egésztől.

- Tuti, hogy ez jó ötlet? A végén még fejbe vágnak egy törött üveggel, nekem semmi kedvem újra meghalni.- szórakoztam, de közben már alapoztam a kezemben lévő sörrel.

- Hagyjuk már, jó buli lesz, nyugi.- fújta ki a cigaretta füstöt száján Sanya- Plusz, mivel úgy van beadva, hogy ti cserediákok vagytok, milyen házigazda lennék, ha nem vinnélek el egy jó buliba?- mondta vigyorogva.

- Hm.- néztem a földre mosollyal arcomon- A házigazdára.- emeltem meg a sört, majd megfosztottam a dobozt tartalmától.

Felszálltunk a buszra és alig húsz perccel később már bent is voltunk a városban. A buszmegállóban Noel és Csiki vártak minket. Sanya szokásához híven bele túrt vörös hajába, majd acélkék szemeit rám szegezte és egy sunyi vigyor terült el arcán.

- Mi van?- kérdeztem.

- Csak az jutott eszembe milyen jó képeket fogok készíteni, ha majd berúgsz.- felelte őszintén.

- Kedves.- forgattam szemeimet. 

Mikor leszálltunk Sanya és Noel lekezeltek, én pedig Csikihez léptem.

- Mit gondolsz?- tártam ki karjaimat, majd megfordultam, ő pedig szépen végig mért.

- Illik hozzád Dár, kevésbé tűnsz halottnak.- mondta halovány mosollyal.

- Ez most bók volt?- biccentettem oldalra fejemet, mire csak vállat vont, majd a két sráchoz léptünk.

- Nos, mehetünk?- csapta össze tenyereit Noel, barna szemeiben izgalom csillogott.

Egy összhangban lévő bólintás után elindultunk a buli irányába. Nos, eléggé nagy helyet foglalt el, hiszen végül is a főtérre helyezték át a kis bárból ahová először tervezték. 

- Remek, tömeg.- vakartam meg idegesen tarkómat.

- Minden oké?- nézett rám furcsán Noel.

- Igen, csak néha kijön a tömeg iszonyom. Egy sör után jobban leszek.- feleltem, majd azonnal a bárpult felé vettük az irányt.

Úgy fél órával később már bőven külön váltunk a többiekkel, nekem pedig elég sok és elég sokféle ital csúszott le addigra a torkomon. Mikor már úgy az ötödik sört gurítottam le, hirtelen fájdalom hasított a fejembe. Gondolom mindenkinek megvan az, amikor a telefonján beállítja a negatív effektet és úgy készít egy videót, na én pontosan ugyanúgy láttam akkor. Az engem körülvevő hangok tompábbak, ám hangosabbak lettek. Hideg verejték kezdett el folyni rólam, a szívverésem olyan erős lett, azt hittem mindjárt infarktust fogok kapni. Egyik pillanatról a másikra történtek a dolgok, csak annyit vettem észre, hogy már nem állok, hanem a földre zuhantam és ott vagyok afféle félig ülő, félig térdelő helyzetben. Ez nem részegség, voltam már részeg, de az nem ilyen és pláne nem ilyen hirtelen jön. Úgy éreztem azonnal elájulok, valami nagyon nem stimmelt velem. Sanyáék nyilván észre vették, hogy nem vagyok valami jól, pár pillanattal később már mindhárman ott álltak körülöttem, Noel és Sanya felsegítettek és kivittek a tömegből, majd valamivel messzebb, egy nyugodtabb helyen leültettek egy padra. 

Hallottam, valamennyire megértettem miről beszélnek. Mondtak valamit, hogy sápadt vagyok, meg valamit arról, hogy a szemeimmel van valami, meg, hogy valami nagyon nem stimmel velem. Hát igen, ez utóbbiról én is tudtam, szakvélemény nélkül is.

Hirtelen az arcuk elmosódott, rémes dolgok voltak ott helyettük, én önkénytelenül is rettegni kezdtem a saját barátaimtól. Kapálóztam, ütöttem a levegőt gyakorlatilag, fogalmam sincs ebből mi látszódhat a valóságban, akkor hirtelen nem is igazán érdekelt. Majd egyik pillanatról a másikra sötétség vett körül, néma sötétség mindenhol.