Boku no Hero Fanfic/Egy új kezdet.

3.rész-Váratlan csoda.

A reggelem eléggé mozgalmas volt. Anya felébresztett mielőtt elindult dolgozni és megkért, hogy menjek el a közeli kisboltba egy két dologért. Természetesem nem volt valami sok kedvem hozzá, de mivel anya megkért kikeltem az ágyamból nagy nehezen. Első utam a fürdőszobába vezetett. Arcmosás, fogmosás, végül kezdeni valamit a hajammal. Félkómásan nehéz eldönteni hogy milyen frizurám is legyen. Végül szokásomhoz hívően a frufrumat elől meghagyva félig felkötöttem. Egyszer csak szemet szúrt valami.. egy fehér hajtincs..ez meg vajon hogy került ide ? 13 éves vagyok és már őszhajszálam lenne? Majd leesett..ezt a tincset érintette meg az a gonosztevő..ez lenne a képessége..? Eldugtam a hajtincset hogy ne legyen annyira észrevehető. Lementem a cipőmért, felvettem és elindultam a boltba.
Útközben erősen elgondolkoztam. Mégis mire utalhatott azzal hogy "rejtegetek valamit" ?

*TIMESKIP*

Szerencsére nem késtem el az iskolából. Azt hittem a boltban fogok megöregedni.
Csak 5 perc és kezdődik az első óra. Az osztályfőnökünk mindig késik, de sose lehet tudni. Egy nap eljátszottam ezt. "Ráérek beérni, úgyis késik a tanár". 1 héten keresztül takarítottam az osztályt.
Bakugo és Midoriya egy kicsit késve de megérkeztek. Mindketten mögöttem ülnek.

-Jó reggelt álomszuszékok. -fordultam hozzájuk.
-Reggelt. -válaszolt Katsuki.
-Neked is Yuki-chan. -ásított.

Osztályfőnökünk e pillanatban betorpant és elkezdődött az óra. Etika. Nem a kedvenc óráim közé tartozik. Nem azért mert sokat kell írni, hanem ki van vetítve a tananyag, így nagyon figyelned kell. És persze ha megjegyzed, ha nem így is úgyis dolgozatot fog iratni belőle.
Végre kicsengettek, de még nem volt vége.

-Mindenki figyeljen egy kicsit! -szólt ránk osztályfőnökünk.
- Meghívást kaptunk az egyik testvériskolánktól. Jövőhéten kedden senki ne hozzon magával semmit, csak ételt és italt.
-Mégis milyen meghívást tanár úr? -tette fel a kezét egyik osztálytársam.
-Lehetőségetek lesz meglátogatni a UA Akadémiát. Jövőre végzősök lesztek. Így jobb minél hamarabb eldönteni ki hova is szeretne menni.
-El se hiszem! -mondta izgatottan Midoriya.
-Hé, Deku. Hangos vagy. -szólt neki Bakugo.
-Dehát ha egyszer lehetőséget kaptunk, hogy ellátogassunk a UA-be.! Te nem vagy kíváncsi Kacchan? Hogy milyen az az iskola ahol maga All Might is tanult? -ment előre Midoriya.
-Hogyne lennék kíváncsi? Csak te már előre túlreagálod az egészet. -zárkózott fel Midoriyához.
-Te nem vagy izgatott Yuki-chan? -fordult felém.
-Nem igazán. Inkább mondanám frusztráltnak. Elvégre még nem jött elő a képességem. Hiába látogatjuk meg a UA-t, ha nem mehetek oda tanulni.
-Látod Deku. Nem mindenki lehet olyan mint te. -borzolta meg a haját.
-Sajnálom Yuki-chan..-szomorodott el. -Biztos vagyok benne, hogy előjön a képességed. Az orvos megmondta nem? Csak idő kérdése.
-Igen. Bár kíváncsi vagyok mi lesz a képességem. Szerintetek milyen képesség állna jól nekem? -vontam kérdőre a fiúkat.
-Mivel közelharcban jeleskedsz, és egy lányhoz képest mozgékonyabb is vagy. -elmélkedett Midoriya.
-Szerintem a teleportáció jó képesség lenne. Úgy tudom nagyon ritka a képességek között. -nézett rám Katsuki.
-A teleportálók száma a legalacsonyabb a világon. Éppenhogy megvan a 100 fő. -kutakodott az interneten Midoriya.
-Teleportáció ? -gondolkodtam el. -Nem hangzik rosszul.
-Ha az lesz a képességed, legyőzhetetlen leszel Yuki-chan. -emelte fel kezét Midoriya.
-PLUS..
--ULTRAA!!-ordítottuk el magunkat Midoriyával.

Örülök, hogy két ilyen jó barátom van. Mindig itt voltak nekem amikor szükségem volt rájuk. Bakugo kiskoromban sokszor megvédett a bajkeverőktől, Midoriya pedig követett engem akármerre is mentem. Bakugo és Midoriya először nem nagyon jöttek ki, de itt jövök a képbe én. Mindkettejüknek én voltam az első barátja, így muszáj volt megszokniuk egymást.
Még belegondolni is vicces. Fel is kacagtam egyet.

A nap végére minden energiám elfogyott. Alig birtam járni a két lábamon, még a vonatot is majdnem lekéstem. Sikeresen túléltem a vonatozást és lassan, de óvatosan battyogtam hazafele. Az állomástól felérve a lépcsőn egy kereszteződés van. Nagyon forgalmas ez az út. A zebránál vártam mikor vált át zöldre a lámpa, amikor egy kisfiút láttam meg át tipegni az úton. Ajaj, ennek nem lesz jó vége. Amint kimondtam ezt egy kamiont láttam közeledni vagy 120km/h-val. Hirtelen átfutott az agyamon ami ezelőtt..ha nem segítek akkor a kamion telibe kapja a kisfiút. Már megint..a testem önszántából mozdult elértem a kisfiúhoz majd valami olyan történt amire nem számítottam. Kinyitottam a szemem és a zebra túloldalán voltam abban a pozícióban ahogy a kisfiút megfogtam.

-A kisfiam!! -rohant oda hozzánk az édesanyja.
-Mami! -nyújtózkodott anyjáért.
-Köszönöm! Ha nem cselekedtél volna biztos elütötte volna! Elképesztő képességed van! -küzdött könnyeivel a nő.
-Szóra sem érdemes..-mentegetőztem.
-Köszöndd meg neki kisfiam. -nézett fiára az édesanyja.
-Köszönöm néni. -köszönte meg.
-Mindig maradj az anyukád mellett rendben? -fogtam meg a kezét.
-Umm! -bólintott egyet.
-Mégegyszer köszönöm! -integetett nekem az anyuka.
Még mindig sokk alatt voltam. Hogy lehet az, hogy az egyik pillanatban majdnem elcsap egy kamion, a másik pillanatban pedig a zebra túloldalán vagyok? Vajon..felébredt a képességem?

A gonosztevők szemszöge.

-Shigaraki Tomura. Elhoztam a férfit akiről beszéltem. -nyitotta ki a bár ajtaját Kurogiri. Mögötte pedig egy szemüveges alak állt szivarral a szájában.
Shigaraki ránézett a fickóra.
-Te lennél Giran? -kérdezett rá nevére.
-Igen. Nagy megtiszteltetés veled találkozni Shigaraki Tomura. -válaszolt Giran.
-Hagyjuk a nyálas bemutatkozást, inkább azt mondd meg, hogy miért kéne téged is beszerveznem? -játszadozott kártyáival.
-Úgy hallottam, hogy egyelőre csak ti ketten vagytok a csapatban. Mit szólnál, ha segítenék ebben?
-Mit értesz ezalatt? -fordult felé.
-Toborozni. Tudok egy két személyt, aki megfelelő lenne az elvárásaidnak.
-Még átgondolom. Úgy tűnik jól kijövünk majd. -vakarta meg nyakát Shigaraki.
-Bármikor számíthatsz rám. Csak kérned kell. -szivott bele szivarába Giran.
-Akkor lenne itt valami. -odadob egy képet Girannak.
-Egész jó ízlésed van. És mégis mit szeretnél, mit csináljak ezzel a lánnyal? -nézett rá Shigarakira.
-Csak tartsd szemmel. Lehet, hogy hasznunkra válhat. -állt fel helyéről.
-Tudunk róla valamit ? Neve, kora, képessége? -érdeklődött Giran.
-A neve Aoba Yuki. 13 éves, és nincs képessége.
-Nincs képessége? Akkor miért érdeklődsz iránta ennyire? -vonta fel szemöldökét Giran.
-Mert még nem ébredt fel a képessége. Amikor a szemébe néztem tudtam, hogy rejteget valamit. Ha beigazolódik a megérzésem, akkor ő is szerepet kap a tervemben. -mosolyodott el Shigaraki.
-Ezesetben megteszek minden tőlem telhetőt. -indult ki az ajtón.
-Ja, és még valami. -szólt utána Shigaraki.
-Mi lenne az ? -fordult vissza Giran.
-Jó híreket várok. -közölte Shigaraki.
-Ne aggódj emiatt. Na de nekem még dolgom van. Nemsokára látjuk egymást. -ment ki az ajtón Giran.
-Biztos jó ötlet volt rábízni ezt a feladatot? -kérdezett rá Kurogiri.
-Majd kiderül. -nézett rá a képre. -Kíváncsian várom a fejleményeket.

Giran szemszöge. (Pár nappal azután, hogy Shigaraki megbízta Yuki megfigyelésével)

Épp a vonatállomás fele volt egy kis dolga. A lépcsőn fellépkedve a kereszteződéshez ért. Szivarjába beleszívva megakadt a szeme egy hosszú, fekete hajú lányon aki egyszer csak kirohant az útra, majd mielőtt a kamion elütötte volna a zebra másik végén termett. Egy kisfiút mentett meg, aki kiszaladt az útra. "Ezek a mai fiatalok". -gondolta magában. A lány táskáját felvéve a földről felfedte az arcát. Girannak eszébe jutott a kép amit Shigaraki mutatott neki pár nappal ezelőtt. Ő volt az a lány, aki iránt Shigaraki annyira érdeklődik.

-Úgy tűnik nem hiába küldtél utána, Tomura-san.

Shigaraki megérzése helyes volt. A lány képessége felébredt és ezt Giran saját szemeivel láthatta.

BA DUM TSS és itt is van a 3.rész!!
Mivel 1 héten keresztül őszi szünetem lesz nagy az esélye, hogy a 4.rész is fent lesz hamarosan. 👄
Remélem tetszett ez a rész nemsokára újra jelentkezem a 4.résszel. Bye Bye ❣