Boku no Hero Fanfic/Egy új kezdet.

4.rész- Elhatározás.

Giran szemszöge.

A látottak után elújságolta a történteket Tomurának, aki a jó hír hallatára teljesen megörült. Tomura továbbra is szerette volna ha Giran megfigyelés alatt tartja a lányt, de a férfinek más tervei voltak, ezért feltette a kérdést. "Szeretnél találkozni vele?" Shigaraki egy kis ideig csak hallgatott, majd ránézett Giranra és így felelt "Még nincs itt az ideje. Egyelőre All Mighttal kell foglalkoznunk." Kurogiri a pult mögött tapsolt egyet, majd megkérdezte Girant hogy áll az emberek toborozásával.
Giran nevetett egyet és megnyugtatta az érdeklődőt, miszerint hamarosan csatlakozni fognak hozzájuk. Ezzel Giran le is lécelt. Tomura és Kurogiri pedig folytatták tovább tervük átfutását.

Yuki szemszöge.

Úton hazafele még mindig a történtek játszódtak le a fejében. Felébredt a képessége. "Ilyen érzés lenne?" Teljesen más mint ahogy elképzelte. Persze boldog, hogy végre nem lóg ki a sorból, de mégis valami zavarta. "Miért pont most? Mièrt nem hamarabb?" A sok kérdéstől belefájdult a feje, így a közeli park egyik padjára ült le. Kezdett sötétedni..a park a lakóterület közepén volt, így élvezhette a csendet. Az utcában lévő lámpák egyesével kezdték bevilágítani az utcákat.
"Bárcsak örökké tartana ez a csend." Ezután sok feladattal kell megküzdenie. Meg kell tanulnia használni a képességét, megszabni a határokat, hogy meddig használhatja.

-Nem fogok unatkozni az biztos. -sóhajtott.

Későre járt így lassan itt volt az ideje, hogy hazamenjen. Útközben eszébe jutott az étterem, és hogy még nem volt ideje bocsánatot kérni a tulajtól és feleségétől, aki mindig olyan kedves volt hozzá. Gondolta miért ne tehetné meg most. Az étterem utcájába fordulva megpillantotta a tulaj feleségèt, aki éppen kint ült az épület előtti padon. Bizonytalanul egyre közelebb lépett hozzá, majd megállt.
Az idős hölgy csak ránézett, majd elmosolyodott. Yuki is így tett.

-Sajnálom, hogy csak úgy kirohantam az étteremből. -hajoltam meg.

-Valakinek segítségre volt szüksége. Egy hősnek ez a kötelessége nem? Megmenteni minden áron a gyengébbeket. -fogta meg a kezét.

-Igen. Mégis..bűntudatom volt. -néztem félre.

-Yuki-chan, mi történt a szemüvegeddel? -vonta kérdőre.

-Oh...elhagytam..hehehe. -nevetett furcsán. (Ha elhagyásnak lehet azt hívni, hogy a szemem láttára rohadt szét. Nem is beszélve a hajamról..🙄)

-Pedig nagyon jól állt rajtad. Kár érte. -kelt fel a padról.

-Na de, itt az ideje, hogy elinduljak. Mégegyszer nagyon sajnálom ami aznap este történt. -hajoltam meg mégegyszer.

-Nem tesz semmit. Vigyázz magadra hazafele. -intett egyet.

-(Csak nem támadnak meg ^^') Vigyázni fogok!! -intettem vissza.
10 perc séta után hazaértem. Miközben vettem le a cipőmet anya jött ki hozzám.

-Na és merre járt az én elveszett kis báránykám? -szorította keresztbe tett kezében a merőkanalat.

-Mielőtt azt hinnéd, hogy megint bajba kerültem, csak bocsánatot voltam kérni. -tettem be a cipőm a szekrénybe.

-Ohh, Kaede néninél? Remélem rendesen bocsánatot kértél. Csak úgy kirohantál az étteremből. Kaede néni remegő hanggal hívott fel. Alig birtam kiszűrni vajon mit is akar mondani. -rázta meg a fejét. -Na de gyere mert lassan kész a vacsora. Tedd le a cuccaid okés? -puszilt homlokon.

-Már itt se vagyok. -rohantam fel a szobámba. Kishijján felbuktam a patkában. Ahogy pakoltam ki a táskámból, megakadt a szemem a telefonomon. 17 nem fogadott hívás, 5 sms, és 2 hangüzenet. Mi a fene?Oo A hívásnaplót átfutva kiderült, hogy Midoriya és Bakugou hívott, az üzeneteket Bakugou küldte. Na akkor meg se nézem. El se tudom képzelni vajon mit írt azok után, hogy nem vettem fel a telefont.