The Blond I Queen Fanfiction

Chapter 1

A zöldséges rizottó finoman gőzölgött, ahogy Brian szétválasztott egy nagyobb darabbá összeállt rizskupacot. Az illata tömény volt, ugyanakkor lágy. Pont, ahogy édesanyja szokta. – Számára sosem volt kérdéses, hogyan csábította el az apját. – Igaz, hogy már hozzá volt szokva, de az idők során nem lett kevésbé unalmas a szomszédaikkal és egyéb érdekes emberekkel töltött vacsorázás. Mintha minden ember ezernyi lóhere lett volna, és minden újabb nap ismeretséggel egy újabb levelet lehetett volna felfedezni rajtuk. Idővel akármelyikből válhatott áldást adó négylevelű lóhere.

Ma este Mr Pows épp az új autójával való dicsekvéssel szórakoztatta házigazdáit.

– Igen, Harold, a csomagtartójába két cselló is beférne, de egy egész szimfonikus zenekar hangerejével bír. Tudja, én tubán játszottam fiatal koromban, csak abbahagytam, amikor találkoztam Phoebe-vel. Nagyon veszélyes lehet egy idő után, tudja, sok fúvós hangszeren játszó zenész hal meg fiatalon, én pedig szeretnék itt lenni a gyerekeknek, ugye, hehe. Vagy erről már meséltem? Mindegy, szóval nagyon helyes kis autó.

Mr May engedelmesen bólogatott. Maga sem tudta, hogy miért és hogyan lett hagyomány, hogy a csütörtök estéiket a Pows-családdal töltik, de attól tartott, már visszafordíthatatlanná vált ez az átok.

– Csak aztán vigyázzon rá, nehogy ellopják! Bizonyára ön is hallott a randalírozásokról mostanában. Úgy tartják, egy bandányi csirkefogó lehet a tettes, és pont ilyen helyes autók után kajtatnak, – dőlt hátra Mr May.
– Ugyan, én az ilyesmiben nem hiszek. – Brian erre felvonta a szemöldökét, és Mr Pows idősebb lányára, Emyre sandított. Nem hisz a tolvajokban, kérdezte a tekintete, Emy pedig jámboran vállat vont. Neki ehhez semmi köze. – Szerintem a károsultak csak bolhát csinálnak az elefántból. Elvitték az autójuk, na és? Be kellett volna zárniuk. Riasztórendszert kellett volna rá tenniük. Nem olyan könnyű autót lopni, én mondom! Egészen biztos vagyok benne, hogy az én autóm soha, senki nem fogja tudni ellopni.

Brian rávigyorgott a rizottójára. Mr Pows szeretett kikezdeni a sorsával. Ezek után már csak az nem volt garantálva, hogy még a héten történik-e meg, vagy sem.

Mrs May kiment a konyhába és behozta a házi készítésű kuglófot.
– Lilly, kedves, szeretnél segíteni felvágni? – mosolygott rá a kisebbik Pows-lányra, aki mohón pattant fel az asztal mellől.
– Lassan, Lillian! – szólt rá az anyja, majd visszafordult Mr May és Mr Pows beszélgetéséhez.

Mr Pows épp autóvásárlásra próbálta rábeszélni Brian apját.
– Ha ennyire hisz abban, hogy minden autót, amit nem esz a rozsda, elvisznek, vegyen egyet! Itt a fia, megvan a jogosítványa, és kell neki egy autó, amit széttörhet, mielőtt vesz magának egy jobbat. Jól is tanul, nem igaz, fiam? Megérdemli. Maga meg, Harold, vesz egy szép, új autót...

– De nem akarom ellopatni! – visszakozott Mr May. – Ennek semmi értelme!
Mr Pows szemöldöke összeszaladt.
– Hát már hogyne lenne! Bebizonyítom, hogy igazam van, és mivel igazam van, maga nem leli kárát semmiben, hiszen nem fogják kilopni a zárt autóját a zárt garázsából!

Brian ezen a ponton adta fel. Mr Pows valószínűleg felhozott még ezer remek érvet, de ezeket Brian már nem hallotta. Fáradtan bámult ki az ablakon. A csütörtökön mindig is nagyon hosszú nap volt, de ez a mostani egyre csak nyúlt és nyúlt. Oda sem figyelve rágott, azon gondolkodva, hogy ha vajon átlövetné Mr Pows-t egy féreglyukon, a szépunokái szépunokái vajon élnének-e még, mire visszaér, mikor a szeme sarkából egy fehéres villanást látott kintről. Mintha egy arany sziluettet látott volna elsuhanni az ablak alatt. Majd a csacsogástól alig kivehetően halk dorombolást hallott. Szóval még a héten megtörtént, és szőke volt.