Kocsmázós (puf)

Kocsmázós

- Hallod Jani, szedd már össze magad, verjembele. - Csónakos ordítva röhög, ahogy János a kocsmában áll az asztal tetején, és az Anyám tyúkját szavalja drámai szertartásossággal. - Kritikán aluli, ahogy viselkedsz. 
- Szerintem marhajó, hadd csinálja - inti le Weisz, és felnyújtózik, hogy megveregesse Boka lábát. - GYERÜNK JANI MOST A TOLDIT! 
- Fejezzétek már be. - csóválja a fejét Richter, de ő is alig bírja visszafojtani a röhögést. - Ha azon így készen van, hogy a nővérének megszületett a kisfia, akkor mit fog csinálni, ha a saját kölyke születik meg egyszer? 
- Na azt nem tudom. - mondja Csónakos - de szerintem azt nem fogjuk megélni, tekintve, hogy Boka János nem szokta odadugdosni a micsodáját, ahol gyerek is lehet belőle!
- Na nem mintha te oda szoktad volna. - vihorászik a Weisz, de Csónakos szertartásosan lekussoltatja. - Jaj Csónakos ne add már itt a csipkekeszkenős úrilányt! NYOMJAD BOKA! - kurjant egyet közben csak úgy mellesleg, nehogy Boka úgy érezze, hogy lankad a figyelem a produkciója iránt. - Inkább szedjünk össze valakit a mi Janinknak. 
- HOGY KERÍTŐT JÁTSSZAK A LEGJOBB BARÁTOMNAK? - üvölt magából kikelve Csónakos - ÉN ILYET SOHA AZ ÉLETBEN NEM TENNÉK! De amúgy már pont kinéztem neki valakit. - átkarolja Richter és Weisz nyakát és bizalmasan közelebb húzza őket magához. - Na figyeljetek...
- Gyorsan mondjad, mert ezt a kurva piaszagot nem viselem túl sokáig! - suttogja a fülébe Weisz, de Csónakos nagy kegyesen meg sem hallja az efféle piszkálódást. 
- Na ott van! Ott ülnek. Ott a szélső asztalnál. Hárman. Látjátok?
A két fiú összehúzott szemöldökkel sasol, de persze Weisz szólal meg először. 
- Jaj látom! Magas, széles vállak, csinos arc, érzéki vonalú száj, nagy, zöld szemek, szappanoperásan göndörödő sötét haj... Te András, most Bokának keressük a partyt vagy neked? 
- Igen. - mondja belemerülve Csónakos. - MIVAN? Eredjmárafaszomba. - akkorát taszajt Weiszen, hogy majdnem lefejeli a pultot. - Te hülye kretén. A szöszit mondom. Nézd már meg. Szőke haj, édes babaarc, hatalmas kék szemek, szégyellős kis mosoly, jézusom, Jani imádni fogja. 
- Ja. - Richter ennyit fűz hozzá - NEHAGYDABBAJANINAGYONJÓVAGY! 
Jánost Geréb támogatja az asztal tetején, de úgy röhög, hogy félő, hogy ő zúg le onnan, nem a János. 
- DE MONDD! - üvölt Boka nagyon komolyan Weiszre, aki reflexszerűen vigyázzba áll Boka szavaira. 
- MIT MONDJAK? - kiabál vissza megszeppenten, és Boka feltartja a mutatóujját. 
- DE MI NÉKI HECUBA, S Ő HECUBÁNAK, HOGY MEGSIRASSA? 
- Geci. - állapítja meg Weisz. - Ez miből van? 
- Hamlet. - Richter válasza egyből pattan. - De hogy hogy jutottunk idáig az Anyám tyúkjától, azt szerintem ne kérdezd. 
Boka Richterre néz, és vigyorog, majd hirtelen mozdulattal leszökken az asztalról (Csónakosban lezajlik egy enyhébb infarktus, hogy János kitöri a nyakát, de a fiú meglepően jól vette az akadályt), átkarolja Richter nyakát, és arcon csókolja. 
- Te olya’ nagyon nagyon mocskosul okos vagy, Richter barátom. 
- Na ezt MOST lehet befejezni. - javasolja Richter, és letörli János sörös csókját az arcáról. - Na odafigyeljél Jani, mit találtunk neked. Igazi ínyencfalat, csak neked tartogattuk! De ne a magasat nézd, mert arra a Csónakosnak folyik a nyála épp. 
- NEM IS FOLYIK A NYÁLAM - háborodik fel Csónakos, bűntudatosan húzva össze magát a pultnál, ahol épp arra készült, hogy a magas fiúnak küldessen egy italt, természetesen a saját telefonszámával. - De a szöszit ÉN TALÁLTAM NEKED BOKA, csak mondom, tudjad ki a legjobb barátod!
János komolyan összpontosít, legalábbis megpróbálkozik, majd ennyit mond: 
- Nem’smerked k’csmába’!
- Akkor jó - derül fel Weisz arca - mert ez amúgyse kocsma, hanem szórakozóhely. - Na gyere, Janika, majd én odamegyek veled. 
- ÉN MEGYEK VELE ODA! - üvölt Csónakos, marha diszkréten. 
- Akkor én itt maradok a Dezsővel. - von vállat Richter, ez az “ezüsthátúskodás”, ahogy ő nevezte, szóval ez egyáltalán nem volt kenyere. - Na menjetek, innen tök jó a kilátás, hogy csináltok hülyét magatokból! 
- Anyád csinált hülyét magából, mikor mindenkinek azt mondta, hogy gyereket várt, azt’ te jöttél . -vág vissza Weisz. - Na gyere Jani, nézd meg az árut közelebbről. 
Jani úgy megy, mintha fogalma se lenne róla, hogy mi történik vele épp - mint ahogy ez így is volt, így mikor odaértek a - jóval halkabb - asztaltársasághoz, olyan döbbenten nézett a szöszire, hogy épp, hogy a nyála ki nem csordult. 
- ‘elló. - köszön Weisz nagyot nyelve, neki is csak a szája nagy általában. - Őőő.. mizu. 
A magas csinos fiú nagyon csúnyán néz rájuk, a szép kis szőke srác pedig csak illedelmesen, bár elég szomorkásan mosolyog. 
- Mit akartok itt? - kérdezi bizalmatlanul a magas, jól látszik, hogy ő végig figyelte a produkciót, és jól láthatóan közönségesnek találta. 
Megint Weisz találta meg a hangját elsőnek, a maga roppant tapintatos módján, hogyaszongya 
- Ti... melegek vagytok? 
- NAJÓ! - Csónakos üvöltve felröhög, és a szőkének is megrándul a szája széle. - Szerintem MOST fújjunk visszavonulót! 
- Szerintem is . - mondja a magas, és sziogorúan Csónakos szeme közé néz. - Ez itt egy szakítós buli. Húzzatok el. 
Na, itt megállt a fiúk tudománya, erre nem voltak felkészülve, úgyhogy, ahogy mondani szokás, fülüket-farkukat behúzva, vert seregként távoztak.  
- Ide figyelj Weisz, te nagyon hülye. - kezdi a leckéztetést Csónakos. - NEM kezdünk így ismerkedni, hogy megkérdezzük, hogy BOCSI DE BUZIK VAGYTOK? 
- Nem is úgy kérdeztem, te fasz. - hördül fel Weisz, jól láthatóan meg van győződve a saját szofisztikáltságáról. 
- Mi’en szépvlt, nem? - János körülbelül teljes súllyal lóg a két bartája nyakán, és ábrándozva mered a semmibe, majd patetikusan hozzáteszi:. - Ő lesz a gyrekeim apja!
- Te meg az anyja ugye? - vonyít fel Csónakos. - ISTENEM MIÉRT VAGYUNK ILYEN KIBASZOTT VICCESEK.
Richter meg Geréb úgy tesz, mintha nem ismerné meg őket, ahogy visszajönnek a pulthoz, és Geréb csak Richter válla fölött tátogja, hogy ilyen cink társasággal biztos, hogy nem mutatkoznak nyilvánosan. 
- Buzik ezek. - biggyeszt Weisz, és Csónakos felnyög.
- Sírva könyörgöm, ne buzizzál már le mindenkit, mert úgy elvernek minket, mint a lovat baszki. MOST MIT RÁNGATSZ? 
- Jaj tudom, kik ezek. - húzgálja Csónakos ingét Weisz kerekre tágult szemmel. - A szőke volt az Áts fiúja. 
- HONNAN TUDJAM, ki volt az Áts fiúja, te hülye állat, mikor minden héten másikat fűzöget???
- Neeem, ezt a szőkét tökcsomó ideig tolta. Aztán a múlt héten az Áts összejött a Pásztorral. 
- Melyikkel? 
- NEMMINDEGY? Ikrek, tökugyanúgy néznek ki... Lehet, mindkettővel! 
- Te mekkora egy alpári disznó vagy. Fú, de a magas jócsávó nagyon pipa ránk. 
- Persze, biztos ez a legjobbcimbi típus, aki széttépi a pöcsödet, ha közel mersz menni az összetört szívű pajtásához. 
- De nekem nem kell a pajtása. Nekem ő kell. 
- Nagyvadra mész, András? Jó vadászatot. 
János ügyet sem vet rájuk, ábrándos tekintettel nézi a szőkét, mint egy Shakespeare-drámában. 
- Mily’n bán’tos. - mondja szomorú szívvel, és még egy színpadias sóhajra is futja, Csónakos oldalba veri a Weiszt. 
- Egyszerűen beszarás amikor részeg, mi? SOHA nem láttam ilyennek! HALÁLI! 
- Vn egy ötl’tem! - húzza ki magát Boka - Majd én megnvttettem!
- Szerintem már az egész hely rajtunk röhög - feleli józanul Weisz, de Boka feltűri az ingujját, és elszántan elindul az asztal felé. 
- Nem kéne megállítani? - kérdezi Weisz, de a hangján is hallatszik, hogy esze ágában sincsen, hát imádja az ingyencirkuszt. 
Boka meglepően egyenes léptekkel megy az asztalhoz, ahol a három fiú ül- a harmadik egy csendes hipszter kinézetű srác - és határozottan a szőke szemébe néz. 
- Helló! Szomor’nak tűnsz! 
- Közöd. - mondja a magas, aki afféle díva lehet már ilyen lekoppintásokban. De Boka őt is leszereli. 
- Figy’lj, tök meg’rtm, hogy aggódsz a barátodér’. - igyekszik egyre jobban artikulálni. - De nem ak’rom bántani, csak hát ő azt akarom mondani, hogy ő, hogy milyen jóképű srác. 
- Na jól van, kocc. - a magas megunja. - Menjél és piszkáljál mást a hülyeségeddel. 
- Hagyd már Csele. - szólal meg a szőke is, hangja kedves és halk - Köszönöm, nagyon kedves tőled! 
- Nem akarok beleszólni, de - Boka nagyot nyel - A Feri egy paraszt, hogy elengedett téged! 
- Jaj tudom melyik ez. - mondja megint a Cselének nevezett magas - Annak a bunkó Áts-nak valamelyik HVCS osztálytársa. 
- Mi az a HVCS? - kérdezi Boka. 
- Helyi Vagány Csávó. - szól oda Csónakos a mellettük lévő asztaltól, aztán magát átkozza, hogy lebukott, hogy hallgatózik, és gyorsan visszasüllyed a sörébe. 
Mivel már kettőször az ölébe borította, a feltűnésmentesség annyira nem jött össze, de hát ki hányja a szemére. 
- Amúgy... -Boka a kezét nyújtja - Boka vagyok. De a barátaimnak csak ficam!
Döbbent csönd. 
Csónakos leejti a kezéből a söralátétet, ami nagy csattanással esik a földre, Weisz a tenyerébe temeti az arcát. 
A szőkének elnyílik a szája, aztán prüszkölő nevetésben tör ki. 
- Atyaisten! Hát örvendek kedves Boka, minden vágyam, hogy egy nap én is azok körébe tartozzam, akik Ficamnak hívnak! Én csak Nemecsek vagyok. Simán Nemecsek. A barátaimnak is. 
Csele már meg se szólal, ilyen alpárian pocsék poénra már ő sem tud mit reagálni. 
- Boka János egyébként. - nyomja meg mégegyszer János, majd a szőkére kacsint, aki elvörösödve bámul vissza rá. - Most távozok, nem akarok tolakodó lenni. Remélem, még találkozunk! - azzal szép lassan, méltóságteljesen visszasétál a fiúkhoz a pulthoz, és kikér még egy sört. 
- Ideje tovább innom a kis Olivér egészségére! - mondja elégedetten. 
- És a vadászat? - hördül fel Csónakos, és Boka csak rezignáltan mosolyog, majd kirakja a telefonját maga elé a pultra. 
- Ez nem vadászat. Ez a szerelem - szavalja fennkölten, és jó nagyot húz a söréből. 
Boka telefonja megrezzen és felvillan, és az értesítés mindegyikük számára olvasható:
Ernő Nemecsek ismerősnek jelölt. 
Boka csak somolyog amolyan “nem mondok semmit, de megtehetném” fejjel, a fiúk pedig tátott szájjal bámulják a kijelzőt. 
- Mi a rákomat csináltál vele? - nyög Csónakos. 
- Mondtam. Megnevettettem. - feleli János, és a zsebébe rakja a telefont.