Love yourself[BTS-Jimin OS]

Love yourself

Azt mondják, az embernek először magát kell megszeretnie ahhoz, hogy másokat is szeretni tudjon. De igaz ez? Lehet hinni ezeknek az embereknek? Lehet hinni másoknak? A válasz egyszerű.

 Nem.

Mert ha közel engedsz magadhoz valakit, csak hátba döf. Az ember egy mocskos lény. Csak a maguk dolga érdekli őket, magukat helyezik előtérbe. Csak a jelennek élnek, de a következményekbe senki sem gondol bele. Senki se gondol bele a halálba. A halálba, amely oly' könnyen felemészt. A halálba, amely elveszi szeretteinket.

A halálba. Melynek köszönhetően az utolsó ember is elhagyott.

Mikor elkezdtem egy kávézóban dolgozni, úgy gondoltam nem leszek egyedül. Az ott dolgozók, a kedves vendégek, a családias légkör miatt egyszer nem érzem magam egyedül. Hiszen az ember egyedül nem ér semmit. Egy ideig így is volt. Aztán felbukkant az a hét srác. Felbukkant ő. Mint egy tornádó, úgy tört be az életembe. Megvédett, szeretett, féltett. Úgy éreztem valaki szeret. De ezek szerint hazugság volt. Azon az estén úgy kiabáltam vele, mint még soha. Nem érdemelte volna meg. Segítenem kellett volna neki. vigyázni rá, erőt adni. De én is olyanná váltam, aki nem akartam lenni. Egy szemétté, egy szürke emberré, aki magát helyezi előtérbe. Több figyelmet akartam tőle. Mint az éhező, aki sokáig nem eszik, aztán amikor ételt kap, egyszerre behabzsol mindent, és rosszul lesz. 

Ez történt velem is.

 Soha sem szerettek, aztán jött ő. Elfeledtetett velem minden rosszat, de ő egyre instabilabb állapotba került. Éheztette magát, túl sokat gyakorolt, mindenért magát hibáztatta. A rajongók szemében egyre csak a gyűlöletet látta, ami bár nem volt igaz, nem tehettünk semmit, hogy megértse. Orvosról orvosra, kórházról korházra jártunk. De nem segített semmin. Jimin hajthatatlan volt. Egyszer azt mondta, hogy bár nincs megelégedve magával, soha se tett volna semmi olyat, amit később megbánhat.

 Hazudott.

 Nem érezhettem át a helyzetét, de ami le volt írva a naplójába, felvilágosított az egészről. Nem látta magát jónak. Ez volt a legnagyobb baj. Egy híresség életében a legmeghatározóbb szerepet a média tölti be. Nem a fellépések, nem a tánc, nem az éneklés, nem a banda, nem a család, nem a barátok, nem a szerelem. Hanem a vélemények. Hiszen hány olyan ember van, aki anélkül is depressziós lesz, hogy híres lenne. Több millió rajongóval az oldalon pedig... nincs min meglepődni. De nem vettem észre az egészet. 

Nem akartam észrevenni.

 Elbújtam a világ elől, aztán megnyíltam. Végül nekem is csak a fájdalom maradt meg. Az ideiglenes boldogság a jobb, amitől egy ideig jól érzed magad, de aztán a fájdalom hirtelen erősen emészt fel, vagy az örök szenvedés, amely fokozatosan, de egyre rosszabbodik.

Én azt mondom, bár soha ne találkoztunk volna. Bár önző dolognak hangozhat, de legalább nekem nem fájt volna. Elment. Itt hagyott. Itt hagyott egyedül ebben a hatalmas világban, miközben tudott mindenről. Tudta, hogy depressziós vagyok, tudta, hogy rettegek az emberektől, tudta, hogy soha nem volt senkim.

De naiv voltam. Életemben először. Mert én tényleg... tényleg azt hittem, hogy segíthetek rajta. Hogy segíthetek Jimin-en. De a munkába temetkezett. Nem tudott semmiről, nem ismert senkit, a végére pedig... én sem ismertem őt. Mindig is úgy gondoltam, hogy ha létezik igazán elveszett ember, üres lélekkel, üveges szemekkel, és fonnyadt szívvel, az én vagyok. De ahogy egyre inkább a végéhez közeledtünk, megértettem.

 Nem én szenvedtem igazán. 

Csak egy idióta voltam, aki nem tett semmit azért, hogy változzon, aki nem kereste mások társaságát. Ő volt az áldozat, nem pedig én. Nem látta az életet. Nem látta a szépet, a jót, a boldogságot. Csak a rosszat. Ő volt az, akit meg kellett volna védenem.

Hiszen ő is az életét adta volna értem.

Most pedig itt állok. A fejemben a Jimin-hez intézett utolsó szavakat hallom. A kiabálásomat. A sírását. Az én sírásomat. A kezemben pedig az a penge van, amivel ő ölte meg magát.

Sokan azt mondják, ha öngyilkos leszel, nem kerülhetsz a mennyekbe. Engem ez nem érdekel. Lehetek a pokolban, a mennyben, a földön, vagy akár örökké egy ketrecbe zárva. De még utoljára látni akarom.

Jimin. Kérlek szeresd magad. Csak feleannyira, mint amennyire én szerettelek. Hamarosan találkozunk. Szeretlek.