Mi a franc?

46 5 3
                                    

– Mi a franc? Te vártál rám? – hallottam döbbent hangját, és gyors léptekkel trappolt az ágy végéhez, bekerülve így a látómezőmbe. Szívdöglesztő és bugyit leolvasztó látványt nyújtott (volna, ha nem vagyok teljesen meztelen), ahogyan egészen közel hajolva az arcomhoz gyönyörű szemeivel az enyémeket fürkészte. Örültem volna, ha most szabadok a kezeim, hogy megérinthessem őt, de így csak a kötelékeimnek feszülve próbáltam minél közelebb kerülni hozzá mindhiába, ugyanis amilyen gyorsan jött, úgy viharzott is ki az ajtón.

Ismét egyedül voltam, és most már egyre jobban kezdett érdekelni a helyzet, amibe belecsöppentem. Kihasználva a magányt elkezdtem gondolkodni, mégis, hogy a csudába kerülhettem ide. A tegnapi estéről csak ködös emlékeim voltak. Rémlett, hogy beültem a White Angelbe, rendeltem pár vodkanarancsot, de ezen kívül nem sok derengett, és az gondolkodástól csak egyre jobban felerősödött a fejfájásom, amiről a váratlan izgalmak során teljesen megfeledkeztem. Ahogy sajgó fejemre gondoltam, úgy kezdtem észrevenni a helyzetem összes többi hátrányát: fáztam, bár a szobában nem volt túlságosan hideg, és szörnyű hányinger is társult a másnaposságom mellé, ráadásul szinte biztosan lekéstem a találkozómat a nővéremmel.

Már várakoztam egy ideje, amikor megelégelve a helyzetet először halkan, majd egyre hangosabban hívogatni kezdtem csodálatos elrablómat, aki a szívem mellet már a testemet is magáénak tudhatta, a jelek szerint. Senki nem felelt szavaimra, de mikor éppen ordítani akartam, kinyílt az ajtó, és újra belépett valaki. Személye nem maradt sokáig rejtve előttem, Harry sietve ült le az ágy sarkába. Látványosan feszengett: sokadjára túrt bele kócos göndör fürtjeibe, a lábával gyors ütemet dobolt a padlón, és többször is felpattant, egyszer egy percre kirohant és egy köteg papírral tért vissza. Az ágyam szélén ült egy ideje, amikor észrevettem kétségbeesett szemeiben az elhatározást, megköszörülte a torkát, és végre-valahára megszólalt:

— Figyelj, Nicole... - kezdett bele, mire a szavába akartam vágni, ám ő ezt nem engedte. – Igen, én is tudom ám a te nevedet, tudod, ez így fair. – Mosolyodott el egy pillanatra édesen, amitől majd elolvadtam. Hirtelen újra megkomolyodott és folytatta mondandóját:

— Értelmes lánynak tűnsz, és én próbálok mindent pontosan elmagyarázni, hogy megértsd, bár jelenleg én is elég ideges vagyok, szóval nem ígérem, hogy sikerülni fog.

Itt befejezte, én pedig azt hittem, hogy csak hatásszünetet tart, ám amikor szemét lehunyva, fejét kezeibe temetve, a térdére könyökölve ült már egy ideje, kezdtem türelmetlen lenni. Megelégeltem a dolgot, ugyanis nagyon úgy nézett ki, hogy nem fogom megkapni, amire vágytam - őt. Türelmet erőltetve magamra megbökdöstem a lábammal, amennyire azt a kötelek engedték. Ijedten felkapta a fejét.

— Kikötöznél, és kaphatnék valami ruhát, Harry? - Nem volt ínyemre a kérés, de úgy tűnt, őt feszélyezi a szituáció.

— Persze, azonnal szólok a stábnak – állt fel hálásan, hogy kimozdulhat, és már ki is rohant a szobából, miközben nekem egyre csak a stáb szó járt a fejemben, és kezdtem egyre jobban összezavarodni. Mégis mi a fene folyik itt?

Amikor visszatért, egy rugós késsel elvágta a köteleket, és egy bársonyköntöst nyújtott át. Sietve magamra kaptam, és leültem mellé, észrevétlenül próbálva minél közelebb kerülni hozzá. Ő viszont nagyon ideges lehetett, ugyanis egészen az ágy széléig kihúzódott, és ott fogott bele sokadjára a monológba:

– Nicole, nem tudom, mennyire emlékszel a tegnap éjszakára, de valószínűleg nem sok dereng. Tegnap találkoztál az ügynökömmel a White Angelben, és aláíratott veled egy szerződést – intett fejével a kezében szorongatott, kissé már gyűrött papírok felé. Mérgemben köpni-nyelni nem tudtam, ahogy eszembe jutott a nővérem, ahogyan arról győzköd, legyek óvatosabb. Gyorsan a papírköteg után nyúltam, ám ő is megszorította a papírokat, és farkasszemet néztünk, amikor hozzá értem a kezéhez. Mintha villám cikázott volna végig a testemen. Ő is összerezzent, és sietve elengedte a papírokat. Még akkor is bizsergett a kezem, amikor ő már magyarázkodni kezdett:

– Később elolvashatod természetesen, de a lényege annyi, hogy beleegyeztél abba, hogy szerepelsz a mi – nyelt egy nagyot – pornófilmünkben. 

Húspogácsaként ébredtem...Dove le storie prendono vita. Scoprilo ora