A Szent Johanna Gimi 9. (Távol) - ÁTÍRÁS ALATT

Június 24., csütörtök (1.)

Tegnap este Robit és Andrist szó szerint haza kellett vonszolni, ugyanis sikerült a sárga földig leinniuk magukat. Kinga szitkozódott is rendesen, hogy "Hogy lehetnek ekkora barmok?", de azért láttam egy halvány mosolyt az arcán. Valószínűleg még mindig az eljegyzés hatása alatt volt. Engem nagyon meglepett, hogy a fiúk ezt előre megtervezték. A Jalapenos feldolgozást meg végképp nem vártam volna. Be kell ismernem, hogy nagyon jó munkát végeztek, és büszke voltam rájuk.

Reggel hangos dörömbölésre keltünk Cortezzel és Virágékkal. 

- Hát ez meg mi a jó Isten már megint? - mondta Ricsi rekedt hangon, miközben a szemét dörzsölte. A hang egyre közelebb ért, és egyre jobban halhatóbb volt egyenletes üteme.

- Jól hallom? - ráncoltam össze a szemöldököm. Ricsi lassan felkelt az ágyból, majd az erkélyajtóhoz sétálva széthúzta azt. És ekkor már tisztán hallatszott, hogy valaki a "Lakodalom van a mi utcánkban" című mulatós számot bömböltette. 

- Ezek hülyék - mondta Ricsi az erkélyen állva. Lassan mi is kivánszorogtunk utána, és egyből megláttuk, ahogy a szomszédos erkély, (azaz Kingáéké alatt) Zsolti és Macu néptáncot imitálva ugrándoznak a dalra. Hirtelen Kinga jelent meg a mellettünk levő erkélyen, és sóhajtva elkezdte dörzsölni az orrnyergét.

- Mikor már azt hinnéd, hogy felnőtt emberi egyedekkel mész el egy osztálytalálkozóra, és rájössz, hogy ha más nem, még vagy 20-szal csökkent az amúgy is elég kevés IQ hányadosuk - mondta most még csendben. Aztán nem meglepően elkezdett ordítani - Azonnal kapcsoljátok ki, itt nem csak mi vagyunk, hanem mások is próbálnának pihenni, és gondolom ti sem akarjátok, hogy a rend zavarása miatt a maradék napokban az utcán aludjunk!

- Hmm, milyen nosztalgikus érzés - csukta be a szemét Ricsi, és elmondhatatlan boldogságot imitálva élvezte az arcára hulló meleg napsugarakat.

- Ha már így összegyűltünk - kezdte Kinga. - A mai program a következő: besétálunk a központig, ott egy városnéző buszra ülünk fel, és figyelmesen végighallgatjuk a tudnivalókat a különböző nevezetességekről. 

- Úristen! - kiáltotta Zsolti. - Kinga lassan áttranszformálódik Mádayvá. Szerintem inkább aludjunk az utcán akkor - mondta, mire Kinga csak a szemét forgatva visszasétált a szobába, majd behúzta az ajtót.

A turistavezető épp egy régi épületről mesélt, amely mellett viszonylag lassan hajtottunk, hogy mindenki jól meg tudja nézni. Én az utcákat fényképezgettem még a gimiben kapott fényképezőgépemmel, mert a vezetőre nem tudtam odafigyelni, köszönhetően annak, hogy angolul beszélt, Cortezt meg nem akartam azzal nyaggatni, hogy egyfolytában tolmácsoljon nekem. Őt eleve nem érdekelte, hogy miről van szó, úgyhogy unottan nézte a tájat, miközben a jobb kezével apró köröket rajzolgatott a combomra. Hirtelen elkezdett a zsebében turkálni, majd előhúzta belőle a fülhallgatóját, és bedugta a telefonjába. Az egyik felét odakínálta nekem, de inkább visszautasítottam, mert nem igazán volt kedvem Ramonest hallgatni.

- Vedd már halkabbra! Hallani lehet az egész dalt - bökte vállba Cortezt, a mögötte ülő Kinga. Cortez, mintha mi sem történt volna, ugyanúgy tovább hallgatta a zenéjét. Kinga a szemét megforgatva dőlt hátra az ülésben, majd a mellettünk elsuhanó épületeket kezdte nézni.

- Ez de rohadt unalmas! - kiáltott fel Andris, majd Robi őt helyeselve kezdett el hangoskodni. Kinga hitetlenkedve nézett a hátsó sor felé, ahol a rockerek ültek, és robbanni látszott. Bumm. Ordítozni kezdett velük, mire aki eddig esetleg nem bámult volna már hátra fele a buszon, most már azt tette.

- Bunyó! Bunyó! - kezdte kántálni Zsolti.

- Hé, hé! - állt közéjük Ricsi - Meg lehet ezt felnőttesen is oldani - mondta, mire mi mind furán néztünk rá, hogy hirtelen most ő akar lenni az érett tag a csapatból. - Aljas rockerek, ha nem fogjátok be... - kezdett el ő is ordítani, amit mindenki egy lemondó arckifejezéssel értékelt. A busz hirtelen lehúzódott, majd a sofőr idegesen lépkedett fel a lépcsőn. Hirtelen mindenki elcsendesedett, míg odasétált Kinga mellé, és feszülten kapkodta a fejét közte, Andrisék és Ricsi között. Hirtelen elkezdett kiabálni velük, mire ők négyen egyszerre kezdtek megint rá, most már angolul. Azért azt ki tudtam következtetni, hogy most már azért ordítoznak, hogy miért ordítoztak. Virág a két kezét a füleire tette, majd becsukott szemmel az előtte lévő ülésnek döntötte a fejét.

- Fhú de mérges vagyok rátok - mondta Kinga vörös fejjel, ahogy épp leszálltunk a buszról.

- Mégis miért? Te kezdtél random ordítozni velünk - mondta Andris felháborodva.

- Random? Random... - mondta eszelős fejjel Kinga. - Mondjuk nem kellett volna azt ordítanotok, hogy "rohadt unalmas"! - kezdett el kalimpálni Kinga.

- Pedig már azt hittem vége - sóhajtott fel Dave.

- Csinálj már valamit! - mondtam neki.

- Megőrültél? Ilyenkor jobb, ha mindenki távol marad tőle.

- Nem fogja levágni a karod. Állítsd már le! - mondta neki Zsolti is.

- Igen? Ha olyan bátor vagy, menj oda te! - mondta neki Dave keresztbe tett karokkal.

- Miért én? A te feleséged.

- Menyasszonyom - javította ki.

- Tökmindegy - vonta meg a vállát Zsolti. Eközben a járókelők furán néztek a veszekedő társaságra.

- Nem velük vagyok - mutatott rájuk, a járókélőknek mondva (mintha értették volna).

- Nyugi szívem, nyugodj le! - sétált oda Dave Kingához, aki csak egy szúrós tekintettel nézett rá. 

- Oké, már megyek is - emelte fel a kezét Dave védekezően, majd elindult.

- Nem. Igazad van. Most már tényleg befejezem - mondta Kinga, majd Dave kezére kulcsolva az övét, elindultak. Mindannyian egymásra néztünk, Kinga hirtelen hangulatingadozásának köszönhetően, majd utánuk indultunk.

- Most hova megyünk? - kérdezte Zsolti.

- Oda mentek, ahová akartok, nem érdekel - mondta Kinga, hátra sem nézve, mire ismét összenéztünk a többiekkel. - Tudjátok én tényleg próbálkoztam, hogy értelmes programokon vehessünk részt, sőt napokig keresgettem a helyeket, ahová mehetnénk, és ti ennyibe veszitek. Attól függetlenül, hogy nem mutatom, néha tényleg nagyon szarul esik, hogy ennyire tesztek arra, hogy én mennyit készülök miattatok. Éppen ezért nyugodtan menjetek oda ahova akartok, csináljatok azt, amit akartok ebben az utolsó pár napban. Míg ti felesleges, és idióta dolgokra fecsérelitek az időtöket, addig én hasznosan fogom eltölteni, a vőlegényemmel. Most utatokra engedlek titeket - fordult hátra, míg mi meredten bámultunk rá. - Azaz menjetek! Hess! - mondta, mire hátat fordítva elindultunk valamerre.

- Baj, hogy most valahogy nem tudok örülni annak, hogy Kinga lemondott rólunk? - kérdezte Zsolti.

- Ezt valahogy helyre kell hoznunk - mondtam lehajtott fejjel. Nagyon sajnáltam Kingát, mert tényleg nagyon sok energiát  fektetett abba, hogy hasznos dolgokkal tölthessük az itteni hetünket, és legtöbbünk ezt semmibe vette.