A Szent Johanna Gimi 9. (Távol) - ÁTÍRÁS ALATT

Június 21., kedd (2.)

-Haladjunk, haladjunk! - tapsolt kettőt a kezével Kinga, miközben zebra hiányában haladtunk át az autók között az úton. A járdára érve a legelől haladó Kinga megállította a csapatot, majd elkezdte magyarázni, hogy mit is kell nézni.

-Tehát. A hátam mögött látható épület az Eufrazijeva bazilika..

-Ez mit szívott? - súgta oda Zsolti Ricsinek, aki erre felröhögött.

-Khmm!! - nézett Kinga gyilkos tekintettel Zsoltira. - Tehát. Ez itt az Eufrazijeva bazilika, magyar nevén az Euphrasius-bazilika. Magát az épületet 313. előtt építették, a keresztény hit szabad vallássá nyilvánítása előtt, viszont ekkor még csak egy kis méretű imaház volt. Itt tartották a környező hívőknek a titkos istentiszteleteket. A bazilika számos átépítésen esett át, évszázadok kellettek ahhoz, hogy úgy nézhessen ki, mint ahogyan most is láthatjuk....

-Szóval évszázadok kellettek ahhoz, hogy összedobjanak egy olyan épületet, amit a szomszéd Janiékkal másfél hét alatt megcsinálunk - mondta Zsolti.

-Mondani egyszerű. Egyébként is, mikor ez épült, még nem volt olyan modern a technológia, hogy kevesebb mint fele annyi idő alatt felépüljön - mondta Kinga, majd körülbelül még fél órán keresztül beszélt az épületről, amit érdeklődve hallgattam, a többiek pedig inkább csak néztek ki a fejükből. - Na, menjünk be - indultunk el, legalábbis mi Kingával, a többiek pedig csak csoszogtak utánunk.

-Hát ez meg? - sóhajtott Ricsi, majd a tekintete irányába kaptuk a fejünket, ahol Viki egy oszlopnak nekidőlve figyelt minket mosolyogva. Muszáj voltunk elmenni mellette, mert ott volt a bejárat.

-Hát a pincsikutyád hol hagytad? - kérdezte tőle Robi, rá se nézve.

-Neki most más dolga akadt - mosolygott rejtélyesen Viki.

-Szerintem figyelj rá oda mert a végén még félrekú... - erre odakaptuk a fejünket Andrisra. - ...úúúszik.

-Azt megnézném - tette keresztbe a karjait Viki. Pólója ujja alól kivillant a vállán a tetoválása. Egy kézigránát szerűségnek nézett ki, de az aztán olyan kézigránát volt, hogy körülbelül én tudnék olyat rajzolni. Azt pedig mindannyian tudjuk, hogy a rajztudásom alighogy felér egy ötévesével, ha gyengén fejezem ki magam.
Elindultunk az épület belseje felé. Két oldalon gyönyörűen gondozott pázsit volt, ahonnan több méter magas pálmafák ágaskodtak, amelyeket különböző trópusi növények szegélyeztek. A bazilikába ingyenesen be lehetett lépni, csak az allatta lévő "katakombának" becézett rövidke kis pincerészhez kellett belépőt venni. Cortez épphogy kifizette a jegyet, mikor Robi és Andris elkezdtek hőbörögni.

-Horvátországban elmegyünk egy romos épületbe, a strand helyett, és még én fizessek érte?!? - mondta felháborodva Andris.

-Ja. Én se megyek le, az biztos - mondta Robi.

-Én nem akarok oda menni. Ott biztos tök ijesztő - mondta megszeppent hangon Virág.

-Ha emó nem megy, akkor én se - jelentette ki Ricsi.

-Na jól nézünk ki. Most komolyan 7-en fogunk lemenni? - kérdezte Kinga idegesen.

-Csak hatan. Én passzolok - mondta Macu.

-Zsolti? - néztem rá bizonytalanul.

-Lesznek hullák? - kérdezte leplezett izgatottsággal.

-Persze, csak gyere már! - hagyta rá Kinga.

-Jól van, ha ennyire akarod - emelte fel két kezét Zsolti, majd elindultunk az épület belseje felé, majd Kinga hátranézve megállt.

-Na mi van már? Ide sem jöttök be? - tárta szét a karját, mire a többiek úgy tettek, mintha nem lennének ott, majd Kinga legyintve elindult.
Nagyon szép volt az épület. Hatalmas freskók díszítették a falakat, a padló pedig márványlapokkal volt fedve. A kordonnal lezárt részeknél arannyal befedett karfájú székek és faldíszek voltak. A hatalmas térben semmi nem hallatszott, csak itt ott a turisták hangja, és a mi lépéseink visszhangzottak. Miután alaposan szétnéztünk, elértünk a katakomba lejárójához, ahol egy ott dolgozó ellenőrizte le a karszalagjainkat. Előttünk bement egy házaspár, szóval szorosan mögöttük mentünk, reménykedve abban, hogy nem vezetnek bele valami szakadékba. Ez igazából csak egy hosszú, egyenes folyosó volt, itt-ott elhagyott régi Bibliákkal, és egyéb könyvekkel, használati tárgyakkal.

-Wow ezt nézzétek! - mondta Zsolti, majd felemelt a földről egy rozsdás bilincset.

-Te hülye! Tedd azt le! - szólt rá Dave.

-Há' most mér'? Én találtam, az enyém.

-Az több száz éves! Tedd le azonnal, mert ha valaki észreveszi, hogy te fogdosod a műtárgyakat, mehetünk a sittre!

-Műtárgy? Akkor ez nem is igazi? - dobta le az asztalra Zsolti a bilincset.

-Fhú - tette homlokára Dave a kezét.

-Öhmm, hova lett a házaspár? - kérdezte Macu, majd ahogy jobbra néztünk, szemünk elé tárult a nyílegyenes folyosó, ami teljesen üres volt.

-Biztos míg beszéltünk, visszamentek - mondta Kinga.

-Én végig itt álltam, és itt senki nem ment el - szólt hátulról Gábor.

-Nabaszki - mondta Zsolti, majd elkezdett felváltva a folyosó vége felé nézni, majd Kingára. - Hölgyeké az elsőbbség - mosolyodott el.

-Seggfej - mormolta Kinga az orra alatt, majd sóhajtva magabiztosan elindult.
Már majdnem a folyosó vége felé jártunk, mikor csörgést hallottunk magunk mögül.

-Ez meg mi a ... volt? - mondta Zsolti *inkább cenzúráztam*. Hatalmas csend lett.

-Ne csak nézzetek már magatok elé, hanem menjetek vissza, és nézzétek meg hogy mi volt! - bökte oldalba Kinga a három fiút, akik Zsák és Gábor mellé beállva lépkedtek lassan előre. Egyszer csak előugrott a házaspár az egyik oszlop mögül, véres szemmel, és véres ruhákkal. A nő fülsüketítőt sikított, a férfi pedig fájdalmas nyögéseket hallatott. Sohasem ijedtem meg még annyira életemben, mint akkor. Zsolti ijedtében behúzott egyet ököllel a férfi arcába, aki elájulva esett a földre.

-Te farok! - tépte le magáról a női maszkot Viki(!!!), majd letérdelve szedte le Gombáról a maszkot, és nézte meg állapotát. - Eltörted a kibaszott orrát! - visított.

-Nekem viszont eltört az ujjam - mondta Zsolti a kezét rázva, majd berakva azt a két combja közé.

-Ezt most komolyan mondod? - kérdezte Cortez.

-Menjetek arrébb! - furakodott át Kinga Cortez és Dave között. - Mutasd! - mondta Zsoltinak, akik sziszegve tette a kezét Kinga tenyerébe, aki a bepirosodott ujját vizsgálgatta.

-Ssssz. Ez fáj!! Ne nyomkodd! - mondta Zsolti.

-Baszki, eltörted az orrom, és komolyan az a legnagyobb bajod, hogy eltört az ujjad? Van belőle még kilenc - mondta még mindig félig kiütve Gomba.

-De pont a középső!! Ez volt a kedvenc ujjam!

-Ezt be kell gipszeltetni - állapította meg Kinga.

-Na fasza. Mindig is erre vágytam, hogy eljöjjek Horvátországba nyaralni, és a kórházba kelljen mennem, ahelyett hogy végre élnék - mondta Zsolti.

-Örülj, hogy nem neked törték be az orrod - mondta Gomba, mialatt én még mindig teljes sokk alatt álltam.

Sziasztok! Először is. Ha valaki volt már ebben a bazilikában, akkor tudhatja, hogy amit leírtam róla, az 75%-ban nem igaz. Viszont szerettem volna kicsit a fantáziámra bízni a kinézetét. Másodszor pedig tudom, hogy nagyon sokat vártatok erre a részre, na hát én is, ugyanis megszenvedtem, mire ki tudtam kaparni egy vállalható tartalmú részt az agyamból, szóval remélem tetszett. 😂✌💜