Az egész két nappal ezelőtt kezdődött. Az egyetemet otthagytam a nyári szünidőre, Cortez egy kéthetes szabadságon volt. Nem terveztünk semmi különöset erre az időre, csak punnyadást és hogy kiélvezzük az együtt töltött időt. De akkor jött egy telefonhívás.
Az igazak álmát aludtam,mire felriadtam Cortez telefonjának a csörgésére. Nyöszörögve nyúlt az éjjeliszekrény felé, mire szememet nyitogatva próbáltam elhessegetni az álmosságomat.
– Mi van, Dave? – szólt bele a szemét dörzsölve a telefonba. – Aha, megnézzük. Majd szólok. Oké. Csá.
– Na miért hívott? – ültem fel.
– Megyünk vasárnap Poreč-be – mondta ezt teljesen közömbösen, mire kikelt az ágyból. Hirtelen felpattantam és szembe álltam vele. Kijelentése több okból is váratlanul ért. Egy, semmit nem terveztünk a hétvégére, kettő, utazni pláne nem, három, Dave szervezésében?
– Várj, mi van? Mármint Horvátországba? Minek megyünk?És egyáltalán vasárnap? 3 nap múlva vasárnap! Nem is biztos, hogy lesz repülőjegy! – néztem rá. – Mondj már valamit! – ráztam meg a vállát izgatottan.
– Dave szólt, hogy az apja el tudta intézni, hogy elmenjünk egy hétre osztálytalálkozóra, oda, ahová munkaügyben szokott utazni a munkatársaival.
– És akkor hogy megyünk? – kérdeztem,visszafojtva kicsattanó örömöm.
– Ha bírunk, akkor szombaton Budára és vasárnap megrepülővel Horvátba, mert úgy a leggyorsabb. A szállásért nem kell fizetnünk, de a saját repülőjegyünket mi álljuk.
– És ott lesz az egész osztály? – nyeltem nagyot.
KAMU SEDANG MEMBACA
A Szent Johanna Gimi 9. (Távol) - ÁTÍRÁS ALATT
Fiksi RemajaReni és Cortez az érettségi után 2 évvel egy nem betervezett osztálytalálkozóra indulnak Horvátországba, a rég nem látott osztálytársaikkal. A csapat újra összeáll és együtt néznek szembe a temérdek komplikációval, amely őket várja az utazás során...
