Egy elcseszett élet (JunHao ff.)

1. rész Végre valaki

~Minghao POV.~

~- Nem érdekel, hogy a fiam vagy! Nincs szükségem egy magadfajtára, undorítóak vagytok, nem érdekel mostantól mit csinálsz, de ebbe a házba többeg ne gyere! Ne kérj segíséget se tőlünk azok után, hogy elárultál!
- Minghao... fiam, csalódtam benned...
- De anya... apa nem tehetek erről.
- Dehogynem!! Szerinted nem tudjuk, hogy csak megjátszod a mocskos buzit? Nem véletlenül létezik két nem... undorító mind!!
- Anya, sajnálom... ez ellen nem tudok mit tenni...
- AKKOR TAKARODJ A HÁZUNKBÓL TE RETKES BUZI! ROHADNÁL EL A POKOLBAN!
- Sajnálom---- ~

- Haaah - pattantak ki a szemeim. Minden éjjel ugyanazt álmodom, amikor elmondtam a szüleimnek a nemi identitásom és kitagadtak. Annyi eszem volt, hogy elmentem a rendőrségre és bizonyos részeleteket kihagyva és megmásítva beszámoltam nekik majd elküldtek árvaházba. Nincs rossz életem, de hiányoznak anyáék... Habár ha ennyi után kitagadtak nem tudom szerettek-e egyáltalán... Mindegy majd megbeszélem skizofrén énemmel ezt máskor. Kómásan vánszorogtam le és megpillantottam nevelőnket aki éppen reggelit csinált.
- Jó reggelt - köszöntem majd leültem a 24 fős asztalhoz.
- Jó reggelt MingMing! - mindig becéz és mosolyogva köszön, ezt mindig is szerettem benne. - Hallottad a nagy hírt?
- Mit? - kérdeztem hiszen fogalmam sem volt mi az istenről beszél
- Örökbe fognak téged fogadni!
- Mi? Miért? Mármint kinek kellene egy "problémás 17 éves pulya"?
- Haha vicces, hogy így fogod fel. Inkább örülj. Találkoztam már a házaspárral és nagyon kedvesek. A feleség sajnos meddő, de nagyon szeretnének gyereket. Azt mondták inkább egy kicsit idősebbet kérnének, hogy segítsen nekik, mert szerintük nincs türelmük felnevelni egy csecsemőt.
- Aaahhaaa értem - elgondolkodtam. Mármint ez tényleg abszurd, egy éve vagyok itt és egyszer sem akart senki örökbe fogadni hiszen elvileg az elzüllő korban vagyok. - Mikor jönnek?
- Hmmm... - elgondolkozott majd a konyha ajtó feletti órára nézett-11-kor.
- De az 15 perc múlva van!
- Azért nem gyors ez egy kicsit?
- Igen, mondták, hogy minél előbb elvinnének.
- Aah - felrohantam hiszen erre kurvára nem számírottam. Felkaptegy egy egyszerű szettet: fehér póló, farmer egyszer átfésültem a haja aztán lecc gó. Lerohantam Katihoz (Igen ez a nevelő neve, nem én választottam.).
- Szuper gyorsan pakold össze a cuccaidat, légyszi. A papírokat már tegnap elrendeztük szóval már nyugodtan mehetsz.
- Oké - felrohantam és elkezdtem pakolni. Nincs sok cuccom, csak azok amiket még anno anyuék vettek. Hirtelen meghallottam a csengőt szóval olyan gyorsra vettem a tempót mint amikor a lányok menstruálnak és rohannak cserélni. Láttam, hogy a többiek már nagyban eszek szóval egy "jó étvágyat" is odabasztam nekik. Nem igazán voltam rosszban senkivel viszon barátom se nagyom volt. Az árvaház miatt iskolát váltottam, ahol amint megtudták, hogy árva vagyok, ráadásul meleg, nem beszéltek velem... RIP, na mindegy.
- Igen-igen most jön - mutatott felém Katika és mellette megpillantottam újdonsült "szüleimet". Tipikus fehér házaspár. Szőke csak és szakállas 100 kilós pasi... Na ezek is tuti szerelemből házasodtak, na Minghao hagyd abba ők az új szüleid inkább ismerd meg őket előbb és csak utána mond a csajnak, hogy "hi bitch".
- Jó napot kívánok. Xu Minghao vagyok örülök a találkozásnak - seggnyalós bemutatkozás pipa.
- Szia Minghao - jézusom így se hallottam még kimondva a nevem.
-Dzsennifer vagyok és az új anyukád - aha már értem miért meddő, tuti szarrá kúrták fiatal korában.
-Szia, én Krisztián vagyok - mondta a srác.
- Jó napot-köszöntem újra - nem szeretnék udvariatlannak tűnni vagy bármi, viszont azt remélem tudják, hogy meleg vagyok mielőtt elvisznek innen.
- Persze, hogy tudjuk elmondták amikor először jöttünk - mondta Dzseni ribancos hangján - egyébként, ha nem sértés - jézusom mit akar - Melyik ázsiai országból jöttél és mióta élsz itt mert nagyon jó a magyarod? - jézusomsegítsmeg.
- Kínai vagyok és a szüleim már Magyarországon találkoztak.
- Értem, viszont nem kell ennyire udvariasnak lenned velünk mostmár egy család vagyunk-jujjci de jó
- Értem sajnálom.
- Viszont mivel messze lakunk iskolát kell váltanod, induljunk el és a kocsiban elmondjuk a részleteket.
- Rendben. Sziasztok! - köszöntem el a többiektől.
- Köszönjük szépen. Viszont látásra - köszönt el a "bassz meg, daddy" házaspár is és elindultunk.
- Szóval iskolát kellene váltanod - mondta "anyu".
- Rendben.
- De... Nem baj? Mármint a barátaid meg ilyenek?
- Nincsenek barátaim
- Ohh, értem - az út további része csendben telt. A ház ahol laknak kedves kis kertes ház, megmutatták a szobámat. A telómat felraktam töltőre és észre se vettem, hogy bealudtam.