Dramione 1. Hogy volt akkor?

2K 37 0
                                    

Hermione szemszöge. A kép jelöli kinek a szemszögéből írom a storyt.

Első tanév.

-Anyaaaaa! Menjünk végre el az Abszol Útra! Vegyük meg a könyveim! Meg a talárt, és a pálcát!
-Rendben 'Mione, készülődj össze! 10 perc és indulunk!- Válaszolja kiabálva anya, lentről.
Én elkezdek készülődni, kusza hajamat próbálom valamilyen szinten elrendezni. Felvettem egy farmert és a cipőmet is felkaptam. El sem hiszem hogy Roxfortos diák leszek! Egy boszorkány! Az első a családban!
- 'Mione! Gyere induljunk!- Hangzik hirtelen anyukám felszólítása.
-Megyek már!
És futok lefele a lépcsőn, nagyon izgatott vagyok. Beszállunk az autóba, és már indulunk is. Fogalmam sincs kikkel leszek jóban és melyik házba kerülök majd. Már nemsokára ottvagyunk! Nézem az elsuhanó fákat, épületeket, autókat. Nem hiszem el. Hirtelen megállunk és anyukám jelzi, hogy szálljak ki. Elindulunk, már az Abszol Úton vagyunk. Minden ember, vagyis boszorkány és varázsló talárt viselt és minden felnőtt mellett láthatok egy vagy két velem egykorú; valószínűleg leendő iskolatársamat. Anyukám elment nekem könyvet venni miközben én a talárszabászathoz indultam. Bent is már egy csomó varázslatos dolog vett engem körül. Repülő ollók, tűk és cérnagombolyagok. Éppen egy fiú talárját varrták a repülő tárgyak. Egy tejfölszőke, szürkeszemű fiú talárját. Már látásra kedvelem. Rámmosolygott a sámliról amelyiken állt. Visszamosolyogtam rá.Utána én következem.  Mindjárt kész az Ő talárja. Leszáll a sámliról és elégedett arccal; gondolom az apjához siet aki szintúgy tejfölszőke. Apja dicséri új varázslóruháját a fiának, varrónő engem szólít. Felállok és bizonytalanul ráálok a varázssámilra. Rögtön mérőszalag vesz körbe, anyagok repkednek, ollók slisszannak. Pár perc és az én talárom is készen van. Ezidő alatt is a népes bolt vásárlóit fürkészem. Kíváncsi vagyok. Új kultúrát fedezhetek fel. És valóban varázsolni fogok már holnapután. Holnap indul a Roxfort Expressz. Reggel 9 órakor. A talárom kész, indulnék ki az ajtón. A fiú megállít.
-Draco Malfoy vagyok.- Kezetnyújt és én zavartan kezetrázok vele.
-Én Hermione Granger.- Még zavartabb vagyok.- Te is a Roxfortba mész?
-Igen. Bár anyukám jobban szerette volna ha egy másik varázslóikolába megyek, dehát az messzi van.- válaszolja.
-Akkor....Holnap találkozunk még remélem a Roxfort Expresszen.- mondtam valós reménnyel hangomban.
-Igen én is remélem.-A tejfölszőke fiú és az apja elindulnak kifele. Még egy percig gyönyörködöm a sok ruhaanyagban és indulok. Anyukámat láttam ahogy az ajtóban néz. Elindulok felé. Újságolom az új talárom. Már csak a pálca kell. Ollivander's-nél már alig vannak, esteledik. 4-5 pálca után megtalált engem a sajátom. Ahogy mondják: "Nem a varázsló választja a pálcáját hanem a pálca választja a varázslóját.". Elindultunk vissza a varázstalan világunkba. Már a dolgaim 99%-a össze van pakolva és már csak a ma este vett dolgok kellenek. Beszállunk az autóba. Elindulunk haza. Hat óra van. Már nagyon izgatott vagyok. Még elrakom otthon a dolgaimat melyeket most szereztünk be és elmegyek aludni. A vonaton remélem találkozok még Dracoval. Az autó 10 perccel később leparkolt a házunk előtt. Kiugrottam és szaladtam be. A szobámba sietek. Felszaladok villámsebességgel a lépcsőn és beviharzok a szobámba. Berakok gondosan mindent az utazóládámba. Elmegyek gyorsan fürdeni, pizsamát húzok. Lemegyek vacsorázni a földszintre és elmegyek aludni. A szüleim feljöttek nekem jóéjszakát kívánni és elmentek ők is aludni.

Ez az első rész. A kövi az Draco szemszöge, ahol már reggel van. Ezek csak bevezetések a harmadik részig. Már a negyedikben huszonévesek lesznek.

For A LifeWhere stories live. Discover now