Hermione szemszöge.
-Így ni. Kész is vagyok az utolsó meghívással. Mindenkinek elküldöm a karácsonyi meghívót.- Gondolkodtam magamban. Még utoljára összeszámoltam hoyg mindenkinek írtam-e.- Draco!- Kiabáltam a férjemnek. Kész vannak a meghívók!
Fél perc múlva megjelent az ajtóban. Bejött és megcsókolt.
- Ma december 21.-e van igaz?- Kérdezte.
-Igen. Miért?- válaszoltam értetlenül.
- Nem lehet hogy hamarabb kellett volna megírni a leveleket? Csak hogy hamar eljussanak a te szüleidhez is.- Mondta Draco.
-Nem. Nekünk vannak a leggyorsabb baglyaink. Maximum holnap ott lesznek. Jó esetben még ma este.- Válaszoltam fáradtann majd megöleltem és a vállán nyugodtam. Ő visszaölelt.
Ebéd után hívtam a baglyokat. Mindegyik csőrébe adtam egy-egy levelet. Meghívtam Draco szüleit és az enyémeket. Egész délután pakolásztam a házat. A kertben nem tudtam mit csinálni, már minden havas volt. Draco délután elment a városba karácsonyfáért meg díszekért. Ez volt az első karácsonyunk együtt. Mivel midnen évben a Roxfortban én meg Ő is hazament ezért nem tudtuk együtt ünnepelni. De most itt az alkalom. Saját háunk van, nagy helyünk, meghívjuk a családot.
Dec 24. Karácsony napja.
Anyáék és Draco szülei nemsokára megérkeznek. Már minden készen áll. Draco karácsonyi ajándéka egy levél lesz. Ez a levél:
" Kedves Draco!
Elsősorban mindent meg szeretnék neked köszönni amit értem tettél. Életem legszebb napja az volt mikor megkérted a kezem a tengerparton. Mikor megismertelek még 11 évesen, az első tanév előtt, már belédszerettem. Nem tudtalak elengedni, és nem is foglak tudni elengedni, soha. Minden amit értem tettél, csodálatos és szívmelengető, varázslatos. Mikor megtudtad hogy nem vagyok más, csak egy mugli, akkor is szerettél. Mindig szeretlek. Örökké. Mindig mikor egy újabb és újabb bókot, ölelést vagy csókot kapok tőled, újra meg újra és mégjobban belédszeretek. Soha nem hittem volna hogy fogok majd ennyire szeretni bárkit is. Egyszóval nagyon szeretlek és soha nem foglak tudni elengedni. És egy szavam van még. Apa leszel. "
Ezt a levelet fogom neki adni karácsonyra. Minden amit benne írok, igaz. Valóban mindig szerettem és szeretni is fogom. Valóban mindig ott volt nekem és mindig számíthattam rá. És... az utolsó két szó is való igaz.
Dracoval már csak a családtagokat várva hordtuk be az ennivalót a nappaliba. A csengő megszólalt. Draco és én elindultunk az ajtó felé. Ő ajtót nyitott. Lucius arcán láttam a megdöbbenést, hogy milyen házunk van. Még nem járt itt. Senki. Az én szüleimen is a döbbentség látszott. Büszke volt Ránk midnenki. Leültünk az asztalhoz és ebédelni kezdtünk. Az ebéd után mindenki megkapta az ajándékát. Először anyukámnak aztán Narcissának. Mindkettőjük parfümöt kapott csak más illatút. Aztán apukám és Lucius kapta meg az ajándékát. Apukám mugli tárgyakat kapott, Luciusnak pedig Draco vásárolt valamit. Majd Draco ajándékozott meg engem egy arany nyaklánccal. A nyakamba rakta. Majd én következtem. Odaadtam neki a levelet. Vártam a reakcióját. Leült. Könnyek csordultak ki a szeméből. A levél végére érve zokogott, és motyogta hogy "apa leszek, apa leszek". Nagyon boldog voltam. Draco már a fejét fogva sírt, és motyogta tovább hogy "apa leszek apa leszek...". A család már kivette a sírással vegyített motyogásból amit Draco mondogatott. Ők is ujjongtak. Draco a nyakamba borult és ölelt. Visszaöleltem, a percek végtelennek tűntek. Mindenkit kizártunk magunk körül.
Este.
A szüleink már hazamenni készültek. Mindenki még mindig Draco levelén csüngött. Mikor sikerült mindenkit hazatessékelni, Draco leült az egyik kanapéra, és lehúzott oda engem is.
-Miért nem mondtad el eddig?- kérdeztezte Draco.
- Mert... szerettem volna ha karácsonyra kapod meg ezt az "ajándékot". - Válaszoltam.- És még valami.... Ikrek.
Draco újra sírt, már csak ölelt és ölelt. Visszaöleltem és csitítottam. Este volt. És sötét. Draco már nem sírt viszont én elaludtam.
Reggel.
Az ágyunkban keltem. Draco mellettem szuszogott. Kikeltem az ágyból és elindultam reggelit csinálni. Minden rendben volt a házban. Nem úgy volt minden ahogy tegnap hagytuk. Miután Draco visszavitt engem este tíz után a szobánkba, és utána még rendet rakott hogy nekem ne kelljen? Édes Istenem! Ennyire kedves embert én még életemben nem láttam! És hogy milyen szerencsés vagyok hogy a felesége vagyok! Te úr Isten! - Gondolkodtam. Elindulok reggelit csinálni. Az arany nyaklánc még mindig a nyakamban. A hasam fáj. Felkapcsolom a villanyt a konyhában, nekikezdek Draco reggelijének. Magamnak kétszerannyit csinálok, nagyon éhes vagyok. Beviszem a reggelit a szobánkba, elhúzom a függönyt, felöltözök. A hajam, mely már nem olyan kócos mint volt még elsőéves koromban, igazgatom. Kinyújtózom. Nekiállok reggelizni a kisasztalnál mely a szoba egyik sarkában van. Végzek, kiviszem a tányért a konyhába, nem tudok már mit csinálni, takarítani meg végképp nem, mert Draco megcsinálta. Visszamegyek a szobába, Dracot kezdem keltegetni.
- Draco! Kelj fel!- Suttogom felé.
Kinyitotta a szürke szemeit. Felült és megcsókolt. Viszonoztam. Felényújtottam a tálcát amelyen a számára készített reggeli volt. Mielőtt elkezdett enni, kifaggatott hogy hogyan aludtam, nem fáj-e valamim, és hasonlók. Nagyon aranyos ahogy gondoskodik.
Remélem tetszett.
