Draco szemszöge.
Apukám felkeltett. Kilenckor indul a Roxfort expressz. Összekaptam magamat és már cipekedtem is le a lépcsőn. Nagyon remélem hogy fogok találkozni még Hermionével. Igazán kedvesnek tűnik. Nagyon jó lenne ha barátok maradnánk még ha nem is ugyanaz lesz a házunk a Roxfortban. Szeretném ha barátok lennénk még felnőttkorunkban is. Nagyon jó lenne.
-Draco, gyere reggelizni!- Szólt anyukám.
-Sietek!- kiáltottam vissza a lépcsőről.
Apa és anya már az asztalnál ült. Mennyi varázslatos ennivaló volt ott. Mikor végeztünk a reggelivel még írtam pár levelet néhány rokonunknak hogy idén kezdem a Roxfortot, satöbbi satöbbi. Mire végeztem fél kilenc volt. Gyorsan elküldtem őket a baglyokkal, a házimanók segítettek anyának és apának pakolni. Gyorsan elindulrunk. Pár perc múlva ott voltunk a King's Cross pályaudvaron. Átsiettünk a 9 és 3/4-es vágányhoz. Elköszöntem a szüleimtől és felszálltam az Expresszre. A vonat elindult, nem volt üres kupé. Egyszer csak megláttam Hermionét két fiúval egy kupéban. A melletük lévő üres volt, hát beszálltam. Egy ideig egyedül voltam aztán Hermione átjött mivel úgy tűnt hogy miközben a két másik fiúval beszélt engem is észrevett. Láttam ahogy bocsánatot kér tőlük és nyílik a kupé ajtaja. Benyit hozzám.
-Szia Draco!- Sugárzó boldogság tölti el az arcát. Engem meg csupa jóérzés.
-Szia 'Mione! Mégis megtaláltál.- Mosolyogtam.
-Egész eddig egyedül voltál?- Álmélkodott.
-Hát nagyon úgy tűnik.- Próbáltam mosolyogni de már nem sikerült. Nem szeretek egyedül lenni sokáig.
-Jaj Istenem! Miért nem kopogtál be a mi kupénkba? Biztosan átjöttem volna!- Mondta a lány. Mostmár biztos voltam benne hogy kedvelem.
-Hát... Mostmár mindegy mivel itt vagyok. Rám mindig számíthatsz.- Folytatta. De bennem csak az a mondat maradt meg hogy "Rám mindig számíthatsz." Életem végéig meg fogom őrizni ezt a mondatot.
-Köszönöm. Rám is mindig számíthatsz.- Láttam hogy elpirul.
-Mostmár szerintem átöltözhetünk a talárunkba. Nemsokára ottvagyunk.- Sóhajtott és megtörte a kínos csendet.
-Rendben.- és elkezdtünk a ruhák után kutatni. Mikor átöltöztünk, mellémült és mivel még volt egy óra út ezért elaludt. A vállamra dőlve aludt. Majd én is elszundítottam, de nem sokkal később egy fékcsikorgásra felébredtünk fel. Elkezdtük a cuccaink összeszedni és már indultunk is ki a kupéból.
-Hermione!?- kérdezte meglepetten Weasley. Potter is hasonló arckifejezést vett fel mint Weasley.
-Igen, Ron?- Kérdezte higgadtan 'Mione, és felvonta a szemöldökét miközben kisujjával megfogta az enyémet.
-Dracoval voltál egész úton?- Kérdezte Ronald.
-Igen. És!? Akkor mi van?- Válaszolt már kissé csípősebben a lány.- Mikor kimentem a kupéból hallottam hogy mondod hogy végre. Ne is tagadd. Így miért mentem volna vissza? Hm?- Mondta Hermione már már gúnyosan. Komolyan mondom hogy már akkor magyon tetszett.
-Hát...Hát...- Dadogta a Weasley.
Ekkor 'Mione magával húzott és én még egy gúnyos mosolyra húztam a szám miközben visszafordultam a meglepett fiúkhoz. Leszálltunk a vonatról.
A nagyteremben:
A süveg már a végén járt a mondókájának. Mione még mindig az ujjával fogta az enyémet. Őt szólította először a süveg. Még rámnézett félelemmel és reménnyel teli arccal és elindult. Hófehér bőrömön még mindig éreztem a meleg ujját. A süveg a griffendélbe osztotta. Én mivel 100%-ig biztos voltam benne hogy mardekáros leszek, ezért elszomorodtam de még mindig mosolyogtam mert nem szerettem volna ha Hermione is rosszkedvű lenne. En jöttem utána. Igen. Valóban mardekáros lettem. Láttam fentről Hermione szomorú arcát, a könnytől csillogó barna szemeit. Egy vigasztaló mosollyal próbáltam felvidítani, amire Ő visszamosolygott. A könnyes szemét megtörölte. Én elindultam az asztal felé ahol a mardekárosok ültek. Leültem és vártam. Mikor ettünk, meg úgy kábé egész nap Hermionéra gondoltam. Egészen belé voltam esve. Mindig. Még most is. Örökké. Minden órán mikor együtt volt a mardekár meg a griffendél, Őt néztem és nem bírtam elfelejteni az első napot. Semelyiket. Meg egy mondatot: "Rám mindig számíthatsz.". Egész éjjeleken mindig rajta gondolkodtam és volt hogy csak bámultam a csillagokat.
Ez lenne a második rész, Draco szemszögéből. Még a következő rész a kezdet, a negyedik meg már mikor huszonévesek.
