örökké tart? (hs ff.)

1.

a felkelő nap narancssárga ragyogásba vonja az alacsony Holmes Chapel-i házikókat,ahogy a busz végigszáguld közöttük.
az a busz,amin nekem ülnöm kellene.első nap a 11.ik osztályban,és én pont ma fogok elkésni.mintha annyi dolgom lenne otthon,amivel nem tudok időben elkészülni. a buszon látni vélem osztálytársaim sziluettjét,nekik persze sikerült elkészülniük.

sóhajtva kezdek gyorsabban sétálni,így talán odaérek az évnyitóra,ahol bár minden évben ugyanazt és ugyanúgy mondja el az igazgató,de mindenkinek feszítenie kell a kifogástalan,élére vasalt egyenruhájában,miközben mosolyog,és legalább ezen az egy napon-vagy ebben az egy órában,amit az évnyitó felölel-úgy tűnik,minden rendben van.

mire a sulihoz érek,már alig van valaki.a kihalt folyosón végigrohanva a tornaterem felé csak egy-két szülővel futok szembe.már el is kezdődött volna?

a tornaterem ajtajához lépek,ami nyitva van,és mint gondoltam,tömve volt elsősök szüleivel.megláttam az osztályfőnökömet,és az osztályomat,de mielőtt elindultam feléjük,egy dolog tűnt fel:nincs szabad szék,amire ülhetnék.az egyik rettentően figyelmes szülő biztos kínálkozó alkalomnak vélte.

nem nagyon akartam konfrontálódni,és minden figyelem rám irányult volna,ha megpróbálom visszaszerezni,ezért beékeltem magam egy szabad állóhelyre,és onnan néztem az eseményeket.

-kicsit kényelmetlen így,nem?-villámcsapásként hasított belém,hogy valaki hozzám suttog.a hang irányába fordítottam fejemet,és az egyik osztálytársam,Harry vigyorgó arcával találtam szembe magam.

de nem olyan volt,mint tavaly.mármint az arca.a haja.az előző évben még nálam is hosszabb haja most levágva,szépre igazítva állt.így már nem volt,ami keretezze az arcát.már ha neki kellene valami,ami keretezze...
miért gondolkozom ezen ennyit?

-...nem,nekem jó ez így.nem szeretnél te lülni?-motyogtam olyan halkan,hogy én is csak alig hallottam.kezdtem magam furán érezni,csak azon gondolkoztam,hogy mikor lesz már vége ennek az egésznek.nem mintha olyan kellemetlen lett volna vele álldogálni,ahogy átnéz a vállam-de a 186 centiméterével még a fejem felett is-és ahogy a meleg levegő,amit kilélegez,a nyakamat súrolja...

-végülis,mindjárt vége.itt maradok veled addig-közölte,én pedig ráhagytam.

persze ezután még fél órát kellett várni,csak azután mehetett mindenki a saját termébe.hátrafordulva meg akartam köszönni Harrynek hogy azért nem hagyott ott a tömegben,de mire észbe kaptam,már el is tűnt.

felérve az osztályba,gyorsan lefoglaltam egy helyet barátnőm,Elizabeth mellett.

-helló,Sonja!miért nem ültél le mellém?-persze,neki rögtön feltűnt-vagy úgy is kérdezhetném,hogy...miért álltál ott Harryvel a szülők között?-emelgette szemöldökét,miközben szélesen vigyorgott.túl sokat gondol bele ebbe,ahogy talán én is...

-az nem az volt,aminek látszik,jó?egy szülő elfoglalta a helyemet,és ő meg pont ott állt...-magyaráztam, természetesen teljesen feleslegesen.Beth-nek olyan vagyok,mint a szita.átlát rajtam erőlködés nélkül is.

-na mindegy.látnod kellett volna,hogy bámulnak rátok az osztályába járó ribancok!ha nem lett volna ott senki,az egyikük simán leszúr a tűsarkújával!-nevetgélt,de én tudtam,mit-pontosabban,kit-takar.Rosemary-ről volt szó,ez világos.

Rosemary nagyon szép,ennek még én is igazat adok,és nagyon kedves-ezt is igazolom,előző évben rosszul lettem kooperfutásnál és ő kísért el a gyengélkedőre-de a pasik a gyengéi.előző évben szakított Jimmy-vel,utána pedig nagyon szomorú volt,és mindenkivel úgy viselkedett mint egy hárpia.

mondjuk,az pont nem érdekel,hogy neki mi a véleménye rólam meg a körülöttem folyó dolgokról.

-aha.nagyon érdekes-jegyeztem meg,majd a telefonomnak szenteltem a figyelmet,ameddig be nem jött a tanár,és meg nem kezdődött a három osztályfőnöki órából az első.

kicsöngettek az utolsó óráról is.megváltás volt mindenkinek!az egész napos otthon lógás után hogy fogok hat-hét,vagy akár nyolc órát kibírni?
bár,ha eddig 11 évet végigjártam,idén is biztos sikerülni fog.

hazafelé vettem az irányt.a buszmegállóban ott állt még az osztályomból Niall,barna hajjal (úgy tűnik,nem festi),akinek mint mindig,most is egy chipses zacskó volt a kezében.aztán az évfolyamból ugyanúgy Louis,és...

...Harry.bár azon,hogy beszélgetnek,nem is kell csodálkozni,hiszen előző évben is az keltette hírét,hogy járnak egymással.én nem hittem el már akkor sem,és a ma történtek után csak még biztosabb vagyok ebben.

-Hevvó,Sonja!Hov vagy?Mit dzsináltál nyáron?-jött mellém Niall.bár kajadarabok és apró nyálcseppek törtek elő szájából,nem nagyon zavart.Niall volt a nagyszájú az osztályban,és akivel összebarátkozott anno kilencedikben,azoknak nem is szólt be sose.bár én előző évben támogattam haza egy házibuliból,és így "az adósom maradt".Niall már csak ilyen.

-jól,köszi,és az otthoni döglésen kívül nagyon semmit,de a te insta képeid kárpótoltok,nyugi-feleltem.Niall tovább tépte a száját egy random buliról,ahol elvileg "atomra szétcsapta magát".kiléptem megnézni a buszt.a kanyarban volt.

elköszöntem Niall-től és egész úton hazafelé megpróbáltam semmire sem gondolni.főleg nem...

amint hazaértem,ledobtam a táskám a sarokba,és bevetődtem az ágyamba.elővettem a telefonom,de csak értesítések jöttek eseményekről.

a párnába fúrtam a fejem.még mindig érzem a forró lehelletét és hallom a hangját.

ugyan nem akarok a suliból senkivel sem összejönni,mert ha szakítunk,utána nézhetnénk egymást még egy darabig,és mindenhez jó arcot kéne vágjunk,ha nem akarunk balhét.

de vele,talán...

...nem is lenne olyan rossz.