I'm a dancer a Folk dancer And I'm A Simple Woman

9.

Csak kár hogy én akkor azt még nem tudtam hogy nem tart olyan sokáig a boldogságom...

Reggel láttam hogy hívott anya élettársa. Gondoltam visszahívom:
- Szia. Kerestél miaz?- szóltam a telefonba.
- Szia. Anyukád állapota nagyon hamar nagyon nagyot romlott. Korházba vittük most is itt vagyunk- mondta halkan. Feltehetően mert kórházban van vagy mert nagyon megviseli. Elképesztően szimpatikus amiért kiáll anya mellett és a betegsége ellennére is vele van.
- Mikor mehetek be?- kérdeztem.
- Sajnos nem tud egyikőtök sem bejönni. Nem engednek senkit se bejönni rajtam kívül- válaszolt.
- Kesobb beszélünk- tettem le a telefonom és apró könnyek gurultak le az arcomon. Nem olyan mimt mikor hangosan sír. Ez olyan ami igazán belülről jön hogy csak könnyek beszélni nem tudsz olyan mintha csendben lennék. Nagyon rossz érzés. Csak ültem a szobámban és fogalmam sem volt hogy kit hívjak avgy mkt csináljak. Ekkor ugrott be hogy Marci volt az aki mindig mindenben segített. Nem beszéltem vele egy jó ideje de elkéne már egy találkozó.
"Szia Marci. Miújság?"
3 msp-n belül jött a válasz
"Szia Rezi. Mindent elmesélek de mi lenne ha személyesen találkoznánk. Jó ideje annak hogy utoljára beszéltünk😔"
"Ma 2kor a kávézóba és a játszótéren?"
" Ott leszek. Hozd Bencét is"
" Mii? Honnan tudsz Bencéről?"
Jézusom. Senkinek nem mondtam anyán és Linán kívül hogy jóba lettünk.
"Vannak forrásaim😉"
" Na mostmár kíváncsi vagyok. Akkor 2kor szia"
"Szia."
Nagyon ismerjük egymást. Ő is egyből találkozni szeretett volna. Szerintem azt is pontosan tudja hogy baj van. És hamar el is felejtem a jelenlétében.
Írtam Bencének hogy akkor találkozzunk.
" Na jó most ne nézz hülyének de találkozzunk 2kor abba a múltkori kávézóba és majd menjünk a játszótérre találkozom Mátéval es kerte hogy gyere te is"
" Persze... de ő honnan tud rólam ha azt mondtad nem is beszéltetek egy jo ideje?"
" Na ezt még én sem tudom xdd"
"Hát jó. Akkor 2kor szivem❤"
"2kor szivem❤ xdd"
Erre a 10 perce el is felejtettem hogy mi van anyával de amint letettem a telefont ismét eluralkodott rajtam a kétségbeesettség a félelem a tehetetlenség és a szomorúság. Egyszer már voltam padlón anya miatt. Nagyon nehezen áltam föl onnan. És sokáig tartott. Mikor megtudtuk hogy beteg. Elképesztően nem tudtam mit kezdeni a helyzettel és azzal hogy nem biztos hogy túléli. Nagyon fájt. Nagyon fájt a tudat hogy anyának fáj, hogy anya beteg, hogy... hogy nem biztos hogy neki is van holnap. Nem. Nem. Nem ez fogja meghatározni a napomat. Nem szabad. Anya sem akarná hogy aggódjak és hogy szomorú legyek. Ennek fejében próbáltam tölteni az elkövetkezendő órákat.

Először a szekrényemhez mentem hogy kiválasszam mit veszek fel. A hangulatomhiz egyáltalán nem illet a szekrényemnek a színes ruháit tartalmazó fele így a sötét ruhákhoz mentem. Mivel még az időjárás sem kifejezetten kedvezett a rövidnadrágnak így kiválasztottam egy fekete színű nadrágot és egy fekete rövid aljú pulóvert.

Még volt 2 órám az indulásig igy elmentem és engedtem magamnak egy nagy kád vizet. Bár már fél 12 volt és én még nem ettem semmit és már nem a reggeli fürdésnek volt ideje én akkor is bent töltöttem másfél órát. Mikor kijöttem döbbentten konstatáltam hogy már csak fél órám van így neki álltam készülődni. Felvettem a kikészített ruhákat a hajamat lazán kiengedve hagytam és a meggyötörtség eltakarása érdekében egész sok sminket tettem fel. Korrektor szemceruza szempillaspirál tus és egy halvány piros rúzs. Így elindultam a kávézóba mikor odaértem megláttam Marcit. Egyből odarohantam hozzá.
- Annyira rég láttalak- túrt bele hajamba miközbe magához ölelt.
- Az biztos- mondtam halkan.- Jön Bence is- pillantottam ki a kávézó hatalmas ablakán.
- Vártam hogy megismerhessem- pillantott ki mégegyszer.
- Apropó. Honnan is tudsz te róla?- vontam fel a szemöldököm mosolyogva.
- Mint említettem- húzta féloldalas mosolyra a száját- vannak forrásaim.
- Én azért kíváncsi lennék ezeknek a forrásoknak a pontos megnevezésére is- vettem magam elé az itallapot.
- Úgy gondolom hogy erre semmi szükség- bólintott majd felállt kezetfogni az akkor odalépő Bencével.
- Sziasztok- mosolygott majd először mind a ketten bemutatkoztak majd hozzám lépett és a derekamat átkarolva ölelt meg. Én visszaöleltem.
- Jó napot kívánok. Mit hozhatok- mosolygott kedvesen egy 40es éveiben járó pincérnő.
- Én szeretnék kérni egy láttét karamellel- pillantottam le a lapra.
- Én is ezt szeretném kérni de csokival ha lehet- szólt Bence.
- Én egy espresso-t kérnék- rendelt végül Marci is.
- Rendben mindjárt hozom- sétált el a pincérnő.
- Mióta ismeritek egymást?- kérdezett Bence.
- Öhm.. mióta ide költöztem talán- néztem Mátéra.
- Aha. Osztálytársak voltunk. Aztán én átmentem egy másik suliba- emlékezett vissza Marci.
- Akkor egy ideje.
Kb. 20 perc után egy kérdés pontosabban a rá kapott válasz nagyon meglepett:
- Barátnőddel mi a helyzet?- kérdezte Bence.
- Öhhmm..- kezdte Marci. Na jó csak azt ne mondja hogy szétmentek. Szerintem meg is látta az arckifelyezésem ugyanis a következőt mondta- Elakratam mondani- szegezte a tekintetét az asztalra.- tegnap előtt szakítottunk Miával.
- Miért?- kérdeztem száraz hangon.
- Hát... úgytűnik megcsalt- vonta meg a vállát.
- Az szar ügy- szólt Bence.
- Az. De ez van. Ha ennyit ért a csaj akkor ennyit- mosolyogtak össze a fiúk.
- Jó hogy ennyire lazán veszed- mondtam szarkasztikusan.
- Nem én csaltam meg. Ne nekem kelljen a padlóra kerülnöm. Ne rám haragudj- rázta a fejét mosolyogva.
- Szerintem menjünk a parkba ha megittátok a kávét- vetette fel mosolyogva Bence.
- Várj. Itt még ki tudom rakni a képet amiket csináltál. Küld el- kértem Bencét. Elképesztően jól fotózik. Gyönyörű képeket csinál még a legrosszab geppel is.
- Jó. Melyiket?- mutatta felém a telefonját amin kiválasztottam egyet es ki is raktam megjelölve rajta mindkettőjüket.

rezimagyar: Whit Friends🖤 @benceszekely @matefoldesmarci

Miután kiraktam tovább áltunk. 10 perc séta után ott voltunk a játszótéren.
- Szeretnék visszatérni a forrásaidhoz- böktem oldalba Marcit.
- Nemnem- bökött vissza csak mivel rajtam rövid pulcsi volt igy egyenesen a hasamba mire nyögve felnevettem.
- Arra egyébként én is kíváncsi vagyok- nevetett Bence.
- Álljatok leee- nevetett Marci.
- Gonosz vagy- böktem meg egyszerre mind a kettőt.
- Engem miért böködsz?- böktött meg Bence majd Marci is. Így végül az lette hogy ketten egyszerre csikiztek és én majd meg haltam a nevetéstől.
- Állj- kapkodtam levegő után- nee. Legyszii- nevettem.
- Akkor ha bocsánatot kérsz tőlem- mondta Bence.
- És tőlem is- szólt Marci. Hagyták abba.
- Bence bocs téged nem kellett volna megbökjelek- szoltam a nevetésemet visszafogva.- Te viszont- fordultam Marci felé- te megérdemelted- nevettem.
- A-a- rázta a fejét Bence.- Tőle is. Ugy egyeztünk meg- bólintott- hogy tőle is.
- Bocs Marci- neztem rá- bocs hogy hülye vagy.
- Köszi te is.

Új rész. Már ha nem tűnt volna fel. Remélem tetszett nem sokára folytatás.