wherefore are thou, chanyeol?

negyedik gyakorlás

- Ne! Állj! - egy sikoltás töltötte be a szobát. - Kérlek, nyugodj le, rendben?
- Mégis hogy tudnék lenyugodni, Eunsuk? Sírtál, megint! - Juhyun megragadta Eunsuk vállát és magához húzta. - Utálom, ha sírni látlak, ezt te is tudod.
- Akkor mégis mit akarsz tenni, hm? - Eunsuk, tehát Baekhyun, kérdezte. - Megakarod őt ütni, de mégis milyen indokkal, Juhyun? Ha azt mondod, hogy amiatt, mert megbántottak, tudni fogják, hogy együtt vagyunk.
- Nem érdekel.
- De engem igen, Juhyun - adta tudtára a véleményét Eunsuk. - Nem szeretném, ha az emberek kiritzálni kezdenének minket is. Nem szeretném, ha utálkoznának, miközben melletted vagyok. Nem- - Eunsuk a padlóra szegezte tekintetét a fejét rázva.
Juhyun átölelte a kisebbet, a fiú fejét a mellkasára döntve.
- Ne légy elkeseredett, egy nap el fogják fogadni. Legalábbis a többség biztosan. Szeretlek, oké?
Baekhyun felnézett színésztársára:
- Szeret.. eh, szeretlek.

- Baekhyun - Chanyeol megforgatta szemeit közben elengedve őt, ezzel jelezve, hogy a részéről befejeződött a gyakorlás -, légy komoly. Vagy talán tényleg egy amatőr vagy? Így képtelen vagyok együtt dolgozni veled.
- Fogd be, seggfej. Szimplán csak arról van szó, hogy akkor sem mondanám neked, hogy szeretlek, ha az életem múlna rajta.
Chanyeol felsóhajtott.
- És azt gondolod, hogy én igen? A munkámat végzem, ellentétben veled.
A kijárathoz sétált, s felvette kabátját.
- Elmész?
- Igen, miért? Szeretnéd, hogy maradjak?
- Szeretném, ha meghalnál - válaszolta Baekhyun.
Egy kuncogás hagyta el a magasabb ajkait, de nem követték szavak. Felvette a cipőjét és lelépett. Egy hangos morgással Baekhyun becsapta az ajtót és elkezdett feltakarítani. Három napon keresztül gyakorolták a szöveget Chanyeollal. Baekhyunnak megint be kellett vallania, hogy Chanyeol egy jó színész volt, néha szinte észre sem vette a különbséget aközött, hogy mikor játszott, s mikor volt valódi önmaga. Kivéve, hogy a valódi Chanyeol egy seggfej volt vele.
Próbálta megfejteni, ahogy Chanyeol viselkedett. Egészen mostanáig a darab egyszerűnek tűnt. Eunsuk és Juhyun egy mindennapi szituációban lettek bemutatva az iskolájukban.

- Mi a baj?
- Semmiség. Sungjun és a többiek egy fiúról beszéltek az alattunk járó osztályból.
- És? - kérdezte Juhyun, miközben helyet foglalt a titokban tartott barátja mellett. Az ebédlőben étkeztek.
- Hát, a fiú felvállalta másságát és most rengeteg utálatot kap. Ma nem is jött iskolába.
- Valaki olyan miatt aggódsz, akit még csak nem is ismersz, Eunsuk.
- De nem ez a lényeg! - emelte meg hangját. - Mi van, ha velünk is ez fog történni? - Eunsuk elsétált, a fejét rázva. - Te semmit nem veszel ebből komolyan, Juhyun.

- Áu! - csattant fel Baekhyun. - Ki tette ide ezt a gyertyát?
Chanyeol felállt a székből és Baekhyunhoz sétált, aki a térdeire ereszkedve fogta a lábát.
- Jól vagy?
- Mintha érdekelne. Amúgy igen, megvagyok.
- Hadd nézzem - ajánlotta fel Chanyeol és már próbált volna nyúlni Baekhyun bokájához, amikor az elutasította. - Kiment a bokád?
Baekhyun csak bólintott.
Chanyeol gyengéden fűzte ujjait Baekhyun vékony bokája köré és megnyomta párszor.
- Fáj, amikor erősebben megnyomom?
Baekhyun megrázta a fejét.
- Próbálj meg felállni - mondta Chanyeol és felhúzta Baekhyunt a karjainál fogva. A másik kezével a magasabb felkarján támaszkodott meg. Abban a pillanatban, ahogy felállt, hirtelen futott végig a fájdalom jobb lábában. Gyorsan emelte fel azt és kapaszkodott meg Chanyeol pólójában.
- Várj - szólt Chanyeol és karjait Baekhyun dereka köré fűzte. - Ülj le a kanapéra! - utasította és segített neki eljutni odáig.
Baekhyun azt tette, amit mondott és miután leült, feltette a lábát a kávézóasztalra.
- Miért vagy ilyen kedves? Szinte már nem is tűnik őszintének.
- Be tudnád fogni, legalább csak most az egyszer?
A megsérült fiú Chanyeolra nézett.
- Azt hiszem így most már nem tudjuk gyakorolni azokat a jeleneteket, ahol helyzetet kell változtatnunk - tűnődött el Chanyeol. - Egy pillanat és megnézem, hogy van-e olyan, amit át tudunk venni ülve is.
- Te komolyan mindig csak a gyakorláson agyalsz? Én éppen haldoklok, Chanyeol.
- Tényleg mindig. Várj itt, ne mozdulj! - állt fel Chanyeol és átsétált a konyhába. Kinyitotta a szekrény ajtaját és kivett belőle két bögrét. Átkutatta a fiókokat teafilterekért, de nem talált mást, csak édességet. Két perc után végre a keze ügyébe akadtak és feltette forrni a vizet.
- Mi ez? - kérdezte Baekhyun zavarodottan.
- Tea és melegvizes törölköző, tedd a lábadra - mondta Chanyeol és Baekhyunnak adta.
- Hol találtad-
- Fürdőszoba? Elhagytam a konyhát egy pár percre, hogy megkeressem.
- Hallottál már valaha a magánélet fogalmáról?
- Van rejtegetnivalód? - vágott vissza Chanyeol és letette a poharakat az asztalra. Baekhyun csak meredt rá. - Látod, tudtam én. Találtál olyan jelenetet, amit tudunk anélkül is gyakorolni, hogy fel kellene állnod?
- Nem.
Chanyeol megforgatta a szemeit:
- Nyisd ki a huszonharmadik oldalon.
Baekhyun úgy tett, ahogy utasították. Átlapozta az oldalakat, míg nem eljutott arra az oldalra, amit Chanyeol kért. Szüksége volt egy percre, hogy gyorsan átolvassa.
- Nem hiszem, hogy szükséges ezt gyakorolnunk.
- Márpedig az.
- Ez csak arról szól, hogy szomorú vagyok, te pedig megcsókolsz, Chanyeol - rázta meg a fejét Baekhyun.
- Gyakorolnunk kéne a csók jelenetet is.
- Tudom hogy kell csókolózni, Chanyeol.
- Kötve hiszem. Nem csinálom amatőrökkel, Baekhyun.
- Amatőrökkel?! - kiáltott fel visszafojtott hangon Baekhyun. - Egyáltalán nem vagyok amatőr, ha arra kerül a sor! Rendben, menjünk végig a szövegen.
Chanyeol bólintott.

Eunsuk és Juhyun a kisebb ágyán ültek, szomorúság vette körbe Eunsuk lényét.
- De Juhyun, miért hiszik azt, hogy melegnek lenni gusztustalan? Mi a különbség köztük és köztünk?
- Nincs semmi különbség.
- Ezért hívják undorítónak azt a fiút, aki felvállalt identitását, s mondják azt neki, hogy hányniuk kell tőle?
- Eunsuk, mit gondolsz, mit tarthatnak undorítónak?
Eunsuk körbenézett.
- Nem tudom. Talán azt, ahogy öleljük egymást? - kérdezte ártatlanul. - Ahogy csókolózunk vagy ahogy szeretkezünk?
Juhyun elmosolyodott és közelebb csúszott Eunsukhoz. Egy lassú mozdulattal jobb kezét Eunsuk bal orcájára csúsztatta. Kissé megdöntötte fejét -kirajzolódott arcéle. Szinte egy örökkévalóságnak tűnt, mire a puha ajkak megérintették Eunsukét.
Juhyun megtörte a csókot és suttogva kérdezte:
- Ez szerinted undorító? - Eunsuk megrázta a fejét.

Bármiféle előjel nélkül Baekhyun újra ajkakat érzett övéin. Szemei kitágultak, ahogy Chanyeol elkezdte csókolni őt. Nem volt más választása, mint visszacsókolni. A csók elmélyült, a két fiú teste pedig egyre közelebb került egymáshoz. Chanyeol hallotta, ahogy Baekhyun egy nagyot szusszantott. Egy ártalmatlan, hamis csókból egy érzelmes, mély alakult.
Baekhyun megmarkolta Chanyeol pólóját, hogy közelebb húzta magához. A magasabb jobb kezét Baekhyun arcáról csípőjére helyezte, szorongatva azt.
A megsérült fiú próbálta magát kényelmesebb pozícióba helyezni, miközben a másik ajkait ostromolta. Egy hangos csörömpölés hozta vissza kettejüket a valóságba.

- Ó baszki! - sziszegte Baekhyun. Chanyeol tekintete az asztalra vándorolt, ahonnan a meleg folyadék egyenesen a szőnyegre ömlött. - Hozz kéztörlőt! A pulton van a televízió mellett - utasította Baekhyun, s Chanyeol tette, amit kért.
- Így ni, most már minden tiszta - jelentette ki Baekhyun előtt állva. Szemük véletlenül összetalálkozott, amit Baekhyun azonnal megtört. Ahelyett, hogy Chanyeol elnézett volna, a kisebbik piros, feldagadt ajkaira meredt.
- Azt hiszem, mennem kellene.
- Aha, igen. Az jó lenne - mondta Baekhyun. - Megleszel, ha nem kísérlek el az ajtóig? A lábam-
- Persze. Majd írj, ha jobban leszel!
- Feltétlenül. Viszlát, színésztárs! - mondta Baekhyun, mire Chanyeol csak intett neki.
Miután hallotta, hogy a bejárati ajtó becsukódott, egy mély sóhajtást engedett fel tüdejéből. Visszadőlt a kanapéra.
- Te szent isten.