𝐇𝐚𝐢𝐤𝐲𝐮𝐮!! - 𝑵𝒐𝒗𝒆𝒍𝒍𝒂́𝒌 [𝒔𝒉𝒐𝒖𝒏𝒆𝒏 𝒂𝒊]

KenKuroo - Egy esős éjszaka

Tudom, ma már kiraktam egy sztorit, de már vagy tíz itt porosodik (csak tudjátok, tartogatom az ihlet hiányos időszakokra), és eszembe jutott, hogy valaki ezt már régen kérte, csak nem raktam ki, HorseWhisper56 🙂

- Esik? - bámult ki az ablakon Bokuto. Mintha nem látná! Néha tényleg hülye volt.
- Akashi! Ki akartam menni bámulni a csillagokat! - csimpaszkodott rá. A feladója már megtanulta kezelni, így csak unottan lefejtette magáról a fiút.
- Akkor menj. Maximum megázol.
- Hallod, mi lenne, ha játszanánk valamit? - vigyorogtam rájuk. Ezzel el is feledtettem a bagoly rosszkedvét.
- De! Felelsz vagy merszezzünk!
- Tényleg? Azt utoljára alsó-középben játszottam - forgatta meg a szemét Kenma. Nem csoda, hogy nem játszott, ha csak a telefonját bújta állandóan. Akkor is éppen vadul nyomkodta a képernyőt.
- Ehhez hívnunk kéne más csapatokból embereket, meg a lányokat.
- Hívjuk meg a Karasunot meg a menedzsereket! - szállt be a beszélgetésbe Lev is. Erre már Kenma is felkapta a fejét. Persze nem a menedzserek miatt.
- Igen! Hívjuk át Shoyot! - Még egy halvány mosolyt is eleresztett, mire egy halkat morogtam. Két törpe, mi?
- Melyik menedzsereknek szóljunk? - vágott közbe Yaku, aki úgy látszott, mégsem aludt, csak fetrengett az ágyában(?).
- Yukie, Kaori és Kiyoko! - kiáltotta Yamamoto - Leginkább Kiyoko!
- Ez tényleg hülye - suttogta a fülembe Kenma, mire gyengéden megpaskoltam a fejét.
- Rakd el a telefont.
- Soha!

*  *  *

- Akkor most tényleg felelsz vagy merszezni fogunk? - motyogta Kenma. Elrakta a telefonját. Viszonylag érdekesnek találta az ötletet. Csak néhányan játszottunk, de ő mindig is furcsa volt, meg persze éde... Vagyis egy kocka volt. Igen. Yukie és Kaori átjött, Kiyoko viszont nem akart, így csak két lány volt a csoportban. Rajtuk kívül Bokuto - aki valamiért a Nekomások szobájában volt addig is - és Akashi is átjött, hogy vigyázzon a bagolyra, hogy "ne csináljon valami baromságot". De ő addig is ott volt, mivel Bokutot egy percre nem lehetett egyedül hagyni. Lev és Yaku, Yamamoto és Kenma is beszállt. Na meg persze én. Ki nem hagytam volna egy lehetőséget, hogy valaki azt a feladatot adja, hogy csókoljam meg Kenmát. Talán egyszer.
- Ó, én kezdek! - stoppolta le Kaori. Gyorsan ki is szúrta az első áldozatát.
- Kenma! Felelsz vagy mersz?
- Felelek... - motyogta. A többiek azt hihették, hogy untatja a dolog, pedig nagyon izgatott volt. Látszott a szemén, amit a szokásosnál jobban kinyitott.
- Van valaki a tetszik? Ha van, ki az? - vigyorgott. Sóhajtottam. Úgy látszott, hogy Kaori még nem melegedett be.
- Tetszik valaki, de nem mondom meg, hogy ki! - dünnyögte, miközben felhúzta az orrát. Zavarba jött. Talán a lány mégis jóval kezdte. Ő fel is nevetett.
- Ki az? Kötelező elmondanod! - vigyorgott. Kenma zavart pillantását rámkapta majd vissza a lábára.
- Értem! Jó, ennyi volt. Te kérdezel - somolygott. Kenma mondott valamit? Én nem hallottam.
- Lev, felelsz vagy mersz?
- Merek! - mosolygott az orosz. Ezek után sok-sok borzalmas vagy csak béna feladat és kérdés következett. De aztán tíz perccel később végre bekeményítettek.
- Yaku, felelsz vagy mersz?
- Merek - vonta meg a vállát. Addig csak olyanokat kapott, hogy bújjon hozzá Levhez, vagy ilyesmik, ami nem esett nehézére, miután látta, hogy Bokutonak ki kellett szívnia Akashi nyakát. Talán már az elején is voltak jó merések...
- Csókolj meg valakit a szobában.
- Mi? - pirult el. Végignézett a szobán, bár nem értettem miért, hiszen csak két lány volt jelen. Aztán odafordult a mellette ülő Levhez és fölpipiskedett egy csókra. Szegény srác teljesen lefagyott, csak bámulta a kis liberónkat, aki fülig pirult. Az aranyos látványokra elvigyorodtam (mint ahogy mindig mindenre).
- Én jövök! Kit szivassak meg? - fordult körbe egy dühös grimasszal az arcán. Gondolom nem így akarta elárulni, hogy meleg. Egy magabiztos vigyorral az arcomon felemeltem a kezemet.
- Merek.
- Ugyanaz a feladatod! - Megvontam a vállamat. Megkocogtattam Kenma vállát, aki kezdett bealudni. Álmosan felnézett és várta, hogy mondjak valamit. A szemem sarkából láttam, hogy a két lány tátott szájjal figyelte az eseményeket. Inkább nem foglalkoztam velük, lehajoltam, hogy összeérintsem az ajkainkat. Mikor szétváltunk, Kenma elég zavartnak tűnt.
- Álmodom? - motyogta maga elé. Boldogan elmosolyodtam.
- Nem, Kenma, ébren vagy.
- Komolyan? Klassz! - engedett meg magának egy halvány mosolyt, majd elhelyezkedett az oldalamnak dőlve az alváshoz.
- Akkor mi megyünk aludni - intettem a kis csoportnak és felemeltem a feladóm apró testét.

Utólag elolvastam, mert én mindig átellenőrzöm a hibákat, meg értelmetlenségeket. De Kenma reakciója! "Klassz"! Ez romantika a köbön, nem igaz?😂