𝐇𝐚𝐢𝐤𝐲𝐮𝐮!! - 𝑵𝒐𝒗𝒆𝒍𝒍𝒂́𝒌 [𝒔𝒉𝒐𝒖𝒏𝒆𝒏 𝒂𝒊]

KageHina - Bizalom

Régen volt már, mikor nem bíztam meg teljesen az ütőmben, hogy ugorni fog. De csak azért, mert tudtam, hogy Hinata az, akinek feladok. Már az első edzőmeccsünkön, Tsukishimáék ellen, elnyerte a bizalmamat. És azon a napon kezdhettem el beleszeretni. Sok dolog történt ezután. Természetesen nem romantikus értelemben, de más lett minden. Egyszercsak arra ébredtem, hogy a közelében izzad a tenyerem, és még a játékra is nehezen figyeltem. Már nem a labdát néztem, csakis őt. A verejtéktől csillogó bőrét, és elszánt szemeit, a szénaboglya haját. A mozdulatait... Ez tőlem túlságosan is feltűnő dolog volt.
- Kageyama, mostanában nem igazán tudsz koncentrálni. Van valami baj? - fogta meg a vállamat Suga. Kedveltem a senpait, de nem voltam biztos benne, hogy ezt el kellett-e volna mondanom vagy sem. Inkább csak legyintettem, és azt mondtam, hogy semmi sem volt. Tudta hogy hazudtam, látszott az arcán, de végül feladta.
- Kageyama? Mi a baj? Mostanában sokat meredsz magad elé - ugrált körülöttem Hinata. Ha tudta volna, hogy igazából őt bámultam! - Valami baj van a technikámmal? Csak mert úgy tűnt, engem nézel általában... - motyogta. Teljesen elvörösödött. Ennyire zavarta volna, ha azt mondom, rosszul csinált valamit?
- Mi? Nem, semmi ilyesmi... Talán majd egyszer elmondom - legyintettem. - Menjünk vissza játszani. - Érdekes volt átélni, hogy milyen, ha az embernek van egy barátja, de nem kellett volna ezzel egyidőben bele is szeretnem ebbe az emberbe! Idegesítő. Pedig lehetett volna végre egy igazi barátom.
Edzés után megkerestem az egyetlent, akiről biztos volt, hogy nem fogja elítélni a problémáimat. Takeda senseiről tudtam, hogy ő is átélte ugyanezt. Mikor meglátott, rám mosolygott.
- Szia, Kageyama! Mit szeretnél?
- Tudja... Van valami, amiről csak önnel tudok normálisan beszélni - hajtottam le a fejemet.
- Igen? És mi az? - Elvezetett egy üres terembe, ahol mem hallott minket senki.
- Takeda sensei, maga ugye meleg? - Az arca hirtelen kigyulladt és hadonászni kezdett.
- Ho-hogy m-mi a-az, izé...
- Szerintem én is... az vagyok - motyogtam. Valahogy sikerült megnyugodnia.
- Komolyan? Hát... ez kissé meglepett. Nem tűnsz olyan típusnak, akiről ez igazán, de ezzel nincs semmi baj. - Biccentett. Mintha ezt érteném? Felvontam a szemöldökömet, de nem magyarázta meg azt a szót.
- Na, és ki az aki miatt rájöttél?
- Öhm...- Egy ideig latolgattam a lehetőségeket. Ha már ott voltam, muszáj volt... - Hinata.
- Ó, ti nagyon aranyosak lennétek! - csapta össze a két kezét. - De mi itt a probléma?
- Tudtommal ő nem meleg - feleltem.
- Szerintem be kellene próbálkoznod nála - kacsintott. Valószínűleg tudott valamit. - Lehet esélyed nála.
- Rendben... Köszönöm, sensei! - hajoltam meg, aztán kimenekültem. Nem erre számítottam. Elég furcsa egy tanár volt, annyi szent. Próbálkozzak be? De ha ő tudott valamit, biztos okkal tanácsolta ezt. Talán majd holnap.

*  *  *

Reggel ahogy sétáltam a tornaterem felé, megláttam elsuhanni Hinatát, így én is neki iramodtam. Lihegve álltunk meg a bejárat előtt.
- Ki nyert?
- Szerintem döntetlen - válaszolta. Akkor 33 győzelem, 32 vereség, és 2 döntetlen. Vezetek!
- Hinata?
- Hm?
- Nagyon zavarna, ha azt mondanám, hogy meleg vagyok? - kérdeztem. Mire felfogtam, mit tettem, már késő volt. Csak annyit hallottam, hogy Hinata félrenyelte a levegőt, és elkezdett fuldokolni.
- Szivatsz? Honnan jött ez? - hörgött. Egyenesen visszabámultam döbbent szemeibe. - Szóval te is...
- Én is?
- Tudod, nemrég beszéltem erről Takeda senseijel... - mosolygott rám kissé félve.
- Tudod... El akartam ezt mondani, mert én... miattad jöttem rá erre... - pirultam el. Kicsit előre hajoltam, hogy a hajam eltakarja az arcomat. Nem szerettem az ilyen helyzeteket. Egy pillanatra elkerekedtek a szemei, de aztán lágyan rám mosolygott.
- Én is! Én is miattad jöttem rá, Kageyama! - Azzal odarohant hozzám és átölelt. Meg kell mondjam, furcsa helyzet volt, de egészen kellemes. Ez a törpe mindig meg tudott lepni.

Jajj, ezt annyira másra terveztem! De végül belevontam Takeda senseit is, mert ő olyan aranyos! 😁