Rókák és kádak

Két palacsinta

December elseje volt, és egy kis hó szállingózott a félhomályban. Beléptem az osztályba, és üdvözöltem mindenkit miközben próbáltam a nagy sálamat letekerni a nyakamról. A szemüvegem bepárásodott, így le kellett vennem, hogy megtörölgessem.
-Jó reggelt Miksa! -  üdvözölt kedvesen egy ismerős hang, akinek a gazdája átölelt. Visszatettem a szemüvegem a fejemre, és láttam, Ádám az. Ő a legjobb barátom, és már az általános iskolai éveinket is együtt töltöttük. Mindig ő volt a magasabb, és egyszer sem láttam esélyt a leelőzésére. Rövid, gesztenyebarna haja kócosan ücsörgött a fején.
-Jó reggelt neked is - vörösödtem el és átöleltem a derekát. Miután elengedtük egymást, leültünk a padba és kipakoltam a cuccaimat a következő órára. Ádám minden mozdulatomat figyelte, és mikor befejeztem a pakolászást, mélyen a szemembe nézett a barna szemeivel.
-Milyen kajád van? - kérdezte, és szélesen elvigyorodott. Szinte sosem hozott tízórait, mert tudta hogy nálam mindig van. Viszont sosem kapta meg ingyen. Volt már, hogy felelt helyettem a sonkás szendvicsemért fizikán.
-Van három palacsintám. -feleltem - de csak egyet kapsz mert éhes vagyok.
-Kettőt? Légyszii! - Bociszemeket meresztett, de nem engedtem a nyomásnak.
-És most? - Nyomott az arcomra egy puszit.
- Hát oké - Poénból viszonoztam előbbi gesztusát, és átnyújtottam neki a kettő palacsintát. Ekkor már az egész osztály meglepődve bámult minket, kivéve Alíz. Tekintete majd' kiszúrta a szememet. Szinte megfojtott, úgy bámult. Tudniillik, Alíznak régóta tetszik Ádám. Mindent tud róla, és folyton a közelében próbál tartózkodni. Hosszú fekete haja van, a szemei sötétbarnák, vékony testalkatú és bárkit megszerez, akit csak szíve óhajt.
Hirtelen megszólalt a csengő, és bejött a matektanár.
-Van házid fizikából? - Súgtam oda még gyorsan Ádámnak.
-Persze, következő szünetben odaadom -Felelte, és a tanár úr megkezdte a tanítást.