Az órák véget értek. Összecsomagoltuk a cuccainkat és elindultunk a menzára a többiekkel. Mikor kiléptünk az iskola épületéből, megcsapta az arcunkat a hideg levegő.
-Basszus! Reggel nem gondoltam volna hogy ilyen hideg lesz! -elégedetlenkedett Ádám, és próbálta a kabátja gallérját minnél jobban a nyaka elé húzni.
-Hoznod kellett volna sálat! -vágtam hozzá, és gúnyosan kiöltöttem a nyelvemet. Válaszul egy irónikus mosolyt kaptam. Félúton a menza felé letéptem magamról a sálat, Ádám nyakába akasztottam, és odahúztam magamhoz a sálnál fogva.
-Nesze, melegedj aranyom. -mondtam negédesen és ellöktem.
-Köszi baba.-mondta lányos hangon és felnevetett.
Mire odaértünk az ebédlőbe, már alig evett valaki. Elvettük a tálcákat és kerestük a helyet ahova leülhetnénk. Helyet folgaltam, Ádám velem szemben. Krumplipüré volt a kaja valami olcsó levessel és két mandarinnal. Mindent megettem, kivéve a levest.
-Csak nem éhes valaki? -cukkolt Ádám.
-Csak nem megette valaki a két palacsintámat a háromból? -vágtam vissza.
-Kaptál érte fizika házit... -forgatta a szemeit játszva a sértődöttet.
-Tudod az nem olyan kalóriadús. -nevettem fel.
Kivittük a tálcákat, és kimentünk a kajáldából. Neki balra kellett indulnia, nekem meg jobbra. Megölelt és elköszöntünk egymástól, és amikor hátranéztem, láttam a nyakában lobogni a sálamat.
-Holnapra milyen finom illata lesz! -gondoltam magamban, és hazasétáltam.
YOU ARE READING
Rókák és kádak
RomanceA nevem Miksa, 15 éves vagyok. A padtársammal, Ádámmal már több mint jó a viszonyunk. Néha megkérdőjelezem, hogy csak barátok vagyunk-e, viszont ott egy csaj, aki minden áron meg akarja őt szerezni...
