A karácsonyi kaland

Itt vagyunk karácsony falván!

Ahogy beljebb értünk, keztem azt hinni, hogy ez a farkasnak nevezett lény, hazudott nekünk.

V:És még egy zsákutca! Na! Mit mondtam! Hmmm! Mit mondtam! Úgy tudtam! Úgy de úgy tudtam!! Ez valójában egy csapda!

Ezek a mondatok után Wolfie meghúzott egy bokorágat, és szétnyíltak az a rész. Én meg csak néztem.

W:Na mindegy! Elvígre én mindig csak hazudok. Na, amúgy meg jöttök?

G:Ahaaaa! Na menjünk!

V:Ok.

Miután baléptünk a kapun, utána egy csodálatos látvány fogadott minket. Mindenhól cukor, csoki házak sorakoztak. Manók, mézeskalács emberek futkároztak össze-vissza. Látszott rajtuk, hogy valami nincs rendben.

W:Héhéhéhéhé! Mi a baj?

K:Az, hogy elromlott a karácsonyi számláló. És ha nem műkődik a számláló, nem műkődik a gyár sem.

L:Szerintem menjetek a mikuláshoz, mert ő többet tud. Talán ő segíthet.

A mondatok elhagyása után sittünk a Télapó házához. A Télapó a cukor erdőntúl lakott. A manók addig, próbálták megszerelni a masinát. A cukor erdőbe rájóttem valamire.

V:Merre kell vissza menni?

W:Miért?

V:Tudok valakiknek akik segíthetnek nekünk. Kérlek! Bíz bennem!

W:Rendben! De nekem tényleg gyere vissza!

V:Ok. De merre kell menni?

W:Végig kell menned a csokijárdán.

V:Ok!

Úgy futottam vissza a faluba. Út közben megláttam két manók akik segíthetnének nekem. Hát oda is mentem hozzájuk.

V:Hali! Segítenétek nekem?

L:Miben?

V:Elhagyhatyátok a falut?

K:Igen.

L:Te idevaló vagy?

V:Nem.

K:Hanem?

V:Én normális ember vagyok. De akkor segítenek vagy nem?

K:Nem lehet! Nem. Az nekemünk törvény ellenes.

L:Klaudia ne izzéljél már. Azt se tudjuk, hogy mit akar.

K:Jön. Mit akarsz?

V:Meg tudom javítani a számlálót, csak segítsetek. PLSSS!

K:Ok. Akkor megyünk.

V:Azazzzzzz. Na induljunk.

És el is indultunk a falum felé.