❝heavydirtysoul❞ || woochan

first light

bang chan egy olyan ember életét élte, amelyről sokan csak álmodni mernek, de még azt sem igazán. park jinyoung örökbefogadott fiaként vált népszerűvé és a jyp ent. örököseként emlegette mindenki. már kis kora óta meghívott volt minden eseményre, amelyeken rajta kívül még nagyon sok híres, neves személy jelent meg. ahogy a kis chan felcseperedett, egy jóképű és sportos alkatú fiúvá nőtte ki magát, amiért a lányok odáig voltak. de a külső nem volt minden - gondolták a fiatalok, hiszen még pénze is van! a legnagyobb producer fia tisztában volt azzal, hogy csak a külseje és apja vagyona az, amiért őt egyáltalán emberszámba veszik az állítólagos 'barátai'. jinyoung mindig kedves volt vele, megadott neki mindent, amire szüksége volt, chan mégis tartotta a távolságot, még tőle is. sok korabelit ismert, akik a szülei pénzével akartak magasabb pozíciókra törni és akik kifejezetten szerették, hogy kihasználják őket, de neki ettől csak a gyomra fordult fel, semmi több. eleinte tűrte a kétszínű alakokat maga körül és levakarhatatlan mosollyal fordult mindenkihez, aki csak megszólította, mára viszont a kedves, naiv álca tova szállt és egy komoly, befordult férfit látnak belőle. soha senkit nem érdekelt a miért vagy a hogyan, hiszen apuci hercegnői még így is egy megközekíthetetlen félistent láttak benne, míg a hercegek csak önelégült parasztnak tartották. a sajtó gyakran kapta rajta különböző botrányos helyzeteken, mint például a részeges biciklizésén, amikor belehajtott egy nyilvános szökőkútba, vagy amikor ártatlan járókelőknek szólt oda obszcén szavakat. apja csak lázadásnak gondolta, vagy fiatalkori hülyeségeknek, amiket remélt, egy nap kinő egyetlen fia de eddig nem sok esélyt látott a változásra. chan nem lázadt, csak is tombolt. nem tudta, hogyan tudná kifejezni az undorát mások felé, úgy érezte, mindenki utálja és ez az érzés kölcsönös. a céget tudta, hogy egy nap át kell vennie, ezért dühében minden kollégával, titkárral úgy bánt, mint egy utolsó szeméttel. nem bírt úgy tekinteni embertársaira, mint érző lényekre, mindenkiben csak egy sötét árnyékot látott. így élte az életét évekig, amíg egy nap nem találkozott vele.
- miért vagy ilyen szomorú? - kim woojin, ez volt a neve az új titkárnak.
mikor chan először megpillantotta, egy újabb céltáblát vélt felfedezni benne de az előtte álldogáló fiú több volt ennél. ahogy halk, mégis kimért hangjával feltette ártatlan kérdését, channal fordult a világ.
mintha... kisütött volna a nap, több évnyi felhős éjszaka után.