Once Upon A Time

14. Rész - Ördögöm...

Drága olvasóim!
Mint láthatjátok, elég zavaros kezd lenni a történetem, ki kellett sajnos törölnöm a legutóbbi részemet. (Így onnan folytatom, hogy Bev lelépett az életemből, többnyire) De már nem magyarázok semmit, nem igazán lehetne megérteni. Az érzéseimet fogom leírni ebben a részben és azt, hogy mennyi minden meg tud változni egy hónap alatt. A könyvem írását azonban nem szeretném abbahagyni. Túlságosan sok az emlék és ti is nagyon szeretitek, ezért titeket sem szeretnélek cserbenhagyni! Köszönöm, a kitartásotokat!
Xoxo

Miért hiszik azt páran, hogy a lezárás olyan egyszerű? Nyílván vannak akiknek pár nap alatt ez sikerül. Jól teszik! Nekem? Egy hónapja bíbelődök azzal, hogy kiverjem a fejemből a lányt akit szerettem. Pár nap után miután elhagyott engem, már láttam kint pár képet, ahogy a barátaival bulizik vagy éppen őrültségeket csinálnak. Hogy mit tudok erre mondani? Mindegy... Persze nem vagyok egy szidkozódó típus és esküszöm egy csúnya szó nem hagyta el a számat, mióta faképnél hagyott a sajátos kis okaival, de azért néha szerettem volna masszívan pofánvágni.

A baj az és ezt sajnos mindannyiunknak fel kell fognia, hogy nem mindenki marad mellettünk aki azt mondta szeret. Mert őket rohadtul nem érinti meg az, ha sírni látnak titeket vagy éppenséggel összetörtek. Nem. Ezt élvezik! Erre engem most tanítottak meg. Fájdalmas és hosszú hónapon vagyok túl, de újúlt erővel visszatértem és erősebb vagyok, mint eddig valaha. Azt is büszkén kijelenthetem, hogy nem volt szükségem arra, hogy piához nyúljak, esetleg depressziósan feküdjek itthon és megnézzek vagy hat sorozatot. Nem, én magamat szedtem össze a porból, bármennyire nehezen is indultam el. Persze Jennifer, Beth és Char mellettem álltak minden lépésemnél, de az egyedüli ember aki ezt meg tudta oldani az saját magam voltam. Persze vannak azok az érzéketlen emberek, akik azt mutatják milyen erősek és flegmán elmennek melletted annak ellenére hogy nem akarnak veled rosszba lenni, de köszönni nem bírnak. Érthetetlenek az emberek ezen a világon. Én mindig a jót hittem, azt, hogy minden ember meg tud változni, de nem... Van aki nem akar és jobb álarcal mászkálnia minden nap, miközben csak hihetetlenül szeretethiányos. Mint mikor az angyal összejön az ördöggel. Bár meg tudná változtatni az angyal az ördögöt, de ha az ördög ezt nem akarja, akkor ennek az egésznek semmi értelme. És ez semelyikük hibája. Egyszerűen az ördögöt megrontotta az élet és egyszerűbb úgy kezelnie mindent, az angyal meg még bírja és nem akar ezekre az utakra tévedni.

Csak, hogy tisztázzuk, én képes lettem volna megváltozni az ördögért, de neki ez nem kellett. Ahogy sok más sem... Nem hibáztathatom érte olyan szempontból, hogy az érzelmi világa elég sajátos. De olyan szempontból nagyon is hibáztathatom, hogy nem bír normálisan viselkedni. Szokásuk mondani másoknak, hogy a bizonyos EX kapcsolatok mindig ilyenek, de én ezt nem így gondolom. Én legalább köszönni tudok nekik. Abban is hibás, hogy ő azt hiszi, ha közli az emberekkel, hogy neki ez és ez a hibája, ő ilyen, ő ezt fogja csinálni, akkor kivonja magát a felelősség alól. Hát közlöm drága ördögöm... Rohadtul nem húztad ki magad a szarból, attól, mert figyelmeztettél. Én olyan szempontból voltam hibás, hogy mit sem törődtem ezekkel. Miért kellett volna egyáltalán? Állítólag szeretett és teljesen más érzéseket váltottam ki belőle, mint eddig bárki. Akkor miért aggódhattam volna bármiért is? Vigyázott rám, szeretett, megadott nekem mindent, tényleg mindent. De tudjátok mi a baj? Hogy bár sokat adott, de többet vett el. Pár mondattal visszavett mindent, amit nekem adott az utóbbi időben. Aztán röhögve végignézte ahogy összetörök. Igen. Bevallom. Nem szégyen, összetört. Legalább ez is mutatja, melyikünknek jelentett többet a másik. Utálhat most ezért? Lehet. Utáljon, legalább valamilyen érzelem megmutatkozik a sötét kis lelkében. Amit egyébként, csak annak mutat, de aki megismeri már nem bír szabadulni attól a beteges nevetéstől, ami egyszerre vicces és eszméletlen aranyos. Aztán ott van a mosoly... az a száz wattos, perverz mosoly, a kívánkozó szempár. Ez a baj az ördöggel... rohadt szexi.