Egy új szakasz az életemben

3. rész 1988. júl. 25. (Hétfő)

Reggel palacsinta illatra ébredtem. Kimentem a konyhába és Michael dalolva, táncolva készítette a reggelit.
- Jó reggelt! -szólaltam meg.
- Ohh már fent is vagy!? Nézd! Csináltam neked reggelit!
Közben én leültem egy asztalhoz, ő pedig lerakott elém egy tányért rajta palacsintával, mellé pedig egy bögre kakaót.
- Köszönöm! De.. mire fel ez a nagy öröm és reggeli?
- A reggeli csak hála. Az örömöm viszont abból fakad, hogy nemrég felhívott a menedzserem, (Frank Dileo) hogy tud nekem egy munkát. Madonna mellett kell táncolnom.
- Ez szuper!
- Igen.. az. -mondta mosolyogva.
Megettem a reggelit, majd összekaptam magam és elindultam dolgozni. A munkaidőben folyton csak Michaelen járt az eszem. A mosolyán és a tekintetén. Talán szerelmes lennék? Kétlem...

Este 18:32 volt mikor hazaindultam. Felértem a lakásba, Michaelt pedig sehol sem találtam. Felhívtam, de hangpostára kapcsolt. Mikor már elkezdtem aggódni, valaki kopogtatott az ajtón. Kinyitott és egy furcsa alak állt előttem, az arcát kapucni takarta.
- Segíthetek?
Az alak felemelte a fejét, majd megszólalt:
- Diana.. én vagyok az, Michael.
- Sajnálom, nem ismertelek meg, gyere be!
Belépett, majd levette a kabátját, de a pulcsija és a kapucnija rajta maradt.
- Michael! Mi a baj? Hagy lássam az arcod!
- Nem, kérlek ne.
Nyúltam a kapucnija után hogy lerájtsam róla, de ő odébbhúzódott majd már-már kiabált:
- Diana! Mondtam hogy nem! - ezzel a mondattal bement a szobájába az ajtót becsukva maga mögött. Hagytam neki időt. Időt, hogy lenyugodjon. Főztem egy teát, majd odaléptem az ajtajához, vettem egy nagy levegőt, majd kettőt kopogva kinyitottam és beléptem rajta. Mike az ágya szélén ült, a könnyei pedig hullottak.
- Hoztam teát. - nyújtottam oda neki.
- Köszönöm.
Belenyomtam a kezébe, majd leültem mellé.
- Mi a baj?
Nem szólalt meg, csak ült mellettem csöndben. Lassan közelebb ültem hozzá, és lehúztam róla a kapucnit. Nem szólt semmit, csak ült megdermedve, én pedig odahajoltam hozzá. Csak akkor láttam. Lila volt a szeme és a szája vérzett.
- Michael! Mi történt?? - kérdeztem mostmár erőteljesebben.
- Bementem a stúdióba, és elkezdtem táncolni. Csak magamat adtam. Mindenkit lesöpörtem a színpadról. Megkaptam a főháttértáncosi posztot, kilökve a helyéről egy másik srácot. Mikor kiértem a stúdióból már ott várt rám a bandájával.
Mondanom sem kell.. nagyon sajnáltam. A szavam is elakadt ezek hallatán. Csak közel hajoltam hozzá.. és megöleltem.
- Én csak ennyit tudok tenni, de ez is valami.
- Köszönöm!
Ott ültünk, szorítva egymást. Mikor szétváltunk, Michaelre néztem, és még egy könnycsepp csordult le az arcán. Elővettem egy zsepit a zsebemből, és gyengéden letöröltem, majd a szájáról is próbáltam letörölni a vért. Ahogyan próbáltam rajta segíteni belenéztem a könnyes szemébe, ő pedig az enyémbe. Valami elmondhatatlan érzés fogott el. Úgy éreztem a világűrben keringünk, csak Ő és Én.
- Diana?
- Igen?
- Szabad?
- Miről beszélsz Michael?
Közel hajolt hozzám. Ekkor már gondoltam mire gondolt. Egyre közelebb hajolt, addig, amíg az ajka érintette az enyémet. Megcsókolt. Valami elmondhatatlan érzés volt, ahogyan a puha ajka hozzátapadt az enyémhez. Mikor elváltunk ránéztem, Ő pedig csak mosolygott.
- Hát akkor.. jó éjt. - mondtam teljesen elpirulva, majd felálltam és elindultam az ajtó felé. Éreztem hogy ez nem volt helyes.
Michael is felállt és elindult utánam.
- Diana.. én.. én sajnálom!
- Nincs mit sajnálnod, jól csókolsz - nevettem.
Még egyszer rám mosolygott, én pedig átmentem a szobámba. Leültem az ágyam szélére, elővettem a Walkmanem és a kedvenc dalaimat hallgatva nehezen, de beismertem magamnak: szerelmes vagyok.