Galactik football one shots

El sem hiszem /Rocket és Tia/

Tia pov

- El sem hiszem, hogy mind itt vagyunk, és a kupa harmadszor is a miénk - sóhajtok fel boldogan, ahogy tekintetemet végig vezetem a csapattagokon és a szüleinken, akik tőlünk pár méterre halkan beszélgettek. Mint minden évben az ünneplést most is Micro Ice anyukájánál tartottuk. Ott volt mindenki, a szülők, Aarch, Artegor és mindenki aki számított.

- Én azt nem hiszem el, hogy mindig megbocsájtottál, akármit is csináltam - válaszolta, gyönyörű, különleges barnás zöld szemeivel az enyémeket keresve. Kezemet Rocket arcára simítottam, és egy apró puszit nyomtam arcára.

- Mindenki hibázik, Mice is még a csapatban van - nevettem fel, szegény Mice szerencsétlenségén.

- Hé, engem hagyjatok ki a romantikázásból! - csapkodott mellettünk Micro-Ice felháborodottan.

- Mi van törpe, fáj az igazság? - kérdezte Sinedd tettetett ártatlansággal.  Ahito nagy ásítással kelt fel, és rövid ébredezés után Sineddre nézett.

- Nem tudom ki rúgta fejbe magát nem rég - mondta egyszerűen, és Thran vállára dőlve folytatta az alvást. Eszembe jutott a jelenet, ahogy Sinedd játszotta a félistent, és egy jól irányzott lövéssel eltalálta a felső kapufát, ahonnan a labda egyenesen az arcába pattant. D'Jok és Micro Ice egymásnak dőlve törölgették a nevetés miatt kicsordult könnyeiket.

- Hát, ez jó volt! - kuncogott Micro Ice. Sinedd vörös fejjel, karba tett kézzel állt Mei mellett, és ha szemmel ölni lehetett volna, Ahito és Mice is már rég halott lenne. Arrébb húzódtam, hogy a többiek is le tudjanak ülni mellénk, szorosan préselődtem Rocket izmos testéhez és élveztem, ahogy a kezei közt biztonságban lehetek. Hirtelen lett csendesebb mindenki, amikor  Aarch a mikrofonhoz lépett, megköszörülte a torkát, és várt egy kicsit, amíg mindenki ténylegsen elcsendesedik. Mi már tudtuk mit akar mondani, de így hallani, hogy már nem lehet visszaszívni,  semmissé tenni, mindennél rosszabb volt. Ahito is szomorúan nézett maga elé fejét továbbra is testvére vállán pihentetve.

- Emberek, szeretnék valamit mondani! Nagyon büszke vagyok a Snow Kidsre, páratlan, amit ők véghez vittek ilyen fiatalon. Ez még nem a vége, sok van még bennük, meg fogják lepni az embereket.  Köszönöm nekik, hogy részese lehettem a kezdetüknek, de a folytatást nélkülem kell megcsinálniuk. Szeretnék elbúcsúzni, hivatalosan is visszavonulok! Az új edző - pár pillanatig kivárt -, Rocket lesz! Köszönöm! Sok sikert Snow kids!

Mély lélegzetet véve az emelvény mellett álló Adiumra nézett, aki kezét gömbölyű hasán pihentette. Szemükből kilehetett olvasni a szeretetet, a szerelmet és a mély köteléket közöttük.

- Gratulálok edzőúr! Milyen érzés? - néztem Rocketra boldogan.

- Hát, rettegek, hogy csalódást okozok nektek Aarch nélkül, de te majd segítesz! - húzta csábító félmosolyra a száját. Bólintottam és egy apró pusziért hajoltam volna, ha Apa nem kezd köhögni mögöttünk.

- Véletlenül sem akartunk zavarni titeket, de mi elmegyünk. Vigyázz magadra kislányom! - ölelt Apa szorosan magához, miután sikerült átmásznom a többieken.

- Ne aggódj, minden rendben lesz. Ti is vigyázzatok! 

- Rocket, fiam. Te pedig vigyázz rá, és magadra is! - mondta egy baljós mosollyal. Kezet nyújtott Rocketnak, amit el is fogadott. Szenvedő arccal tűrte a kézfogást, és láthatóan megkönnyebbült, amikor végre elengedte.

- Ne aggódjon uram! - mondta mosolyogva. Egy utolsó intés után elhagyták a helyiséget, és Rocket is fellélegezhetett.

- Mit szólnátok, ha mi átmennénk a bárba? - vetette fel az ötletet Mark. Az első jó ötlet volt aznap.

- Menjünk! Lefekszem mindenkivel, lányokkal kétszer is! - indult el lelkesen  D'Jok.  Vállvonogatva követtük, hogy végre az ünneplés is kezdetét vegye.

Hát itt is lenne, ugyan nem ez az én stílusom, de úgy gondoltam kezdésnek valami rövid, lágy dolgot szeretnék. Az én fantáziám ennél piszkosabb, és az írás stílusom sem ennyire merev. Remélem megmutathatom, mit is tudok.