Mikor eljön a vég...

1

Sétáltam hazafele mikor hirtelen neki mentem egy srácnak.  Fekete pulcsit, nadrágot és bakancsot viselt. A kapucni a fején volt.
-Elnézést. -mondtam.
Ő nem mondott semmit csak tovább ment. Még egy darabig néztem őt aztán a sarkon balra fordult majd eltűnt a szemeim elől. Furcsa volt ez az egész. Még a hideg is kirázott. Ezek után egyre jobban elkezdtem hazafele sietni. Otthon köszöntem anyáéknak majd felmentem a szobámba és olvastam. Nem mentem le aznap sem vacsorázni. Nem voltam meg elégedve a testalkatommal. Hiába sportoltam , nem hatott. Igy hát maradtam ennél a ne együnk annyit dolognál. 10 óra körül befeküdtem az ágyamba és pár perccel később elnyomott az álom. Reggel korán keltem hiába volt a nyári szünet első napja. Nekem dolgom volt, bébiszitterkedést válaltam és hát egy fél óra és indulok is a házhoz. A kisfiú akire vigyáznom kell kicsit félénk de aranyos. A szülei viszont , hát hogy is mondjam nem azok az emberek akik szívesen foglalkoznának a gyerekükkel. Kb egy 20 perc múlva ott álltam a ház előtt, csöngettem majd vártam. Mr. Wilson ajtót nyitott majd betessékelt. Mivel már tudtam hogy mit szabad Benjaminnak csinálni és mit nem.  Ezért a szülei csak elköszöntek tőlünk majd távoztak. Egész jól megvoltunk egész nap, viszont 6 kor Mr.Wilson hívott hogy nem e tudnék itt éjszakázni mert lekésték az utolsó vonatot vissza. Szóltam anyának majd letettem a telefont. 7:26 kor lent voltam a konyhában épp végeztem a vacsorával. Ben meg pont fürdött. Egy pohár vizet akartam magamnak tölteni. Miután ittam megfordultam és a pohár egyből kiesett a kezemből az ijedtségtől. Ott állt ő a fekete ruhás alak...