Mikor eljön a vég...

5

Épp vettem volna el tőle a gördeszkát, amikor megcsörrent a telefonom.

-Haló?
-Szia Lora. Én vagyok az Mr. Wilson.
-Ohh jó napot.
-Figyelj légyszíves hozd haza Bent és rángasd magaddal Adamet is.
-Okey rendben.

Majd kinyomta. Szépek vagyunk mondhatom. Mindegy. Szóltam a srácoknak, hogy vissza kell mennünk. Adamnek nem volt az ínyére ,de a kérlelésem miatt belement.

Mikor vissza értünk meglepetésünkre a szülök már kint álltak az ajtónál tele pakolt bőröndökkel.

-Figyeljetek közbe jött valami szóval anyátok és én üzleti úton leszünk. Foggalmunk sincs , hogy mikor jövünk. Addig is viselkedjetek jól.

Végignéztem ahogy elköszönnek és megölelgetik egymást. Azt hittem, hogy ennyi lesz de nem. Mr. Wilson megbízott azzal a feladattal , hogy költözzek ide , hogy vigyázzak a fiúkra. Belementem, majd elköszöntem. Vissza bementünk a házba. Ben felment játszani én főztem stb. Eljött végre az este. Már mindenki aludt kivéve én igy hát fogtam magam és lementem a nappaliba filmet nézni.
Egyedül voltam. Egy darabig. Aztán lejött Adam. Leült a kanapé másik végébe és nézett. Engem nézett. Elég zavaró volt így hát kikapcsoltam a tvt.
-Tudom hogy nem tudsz aludni. Azt is tudom hogy miért.
Furán néztem rá. Honnan de hisz az lehetetlen.
-Tudod beszélsz álmodba. Figyelj nem tudom ki az a Lorand de nem kell félned. Itt vagyok.

Meghatottak szavai. Senkinek sem beszéltem róla már hónapok óta. Most mégis jött egy idegen aki nem is ismer , látja hogy bánt valami és segíteni akar. Nem. Ilyen csak a mesékben létezik. De mégis ahogy a szemébe néztem. Csak szeretetet és szomorúságot láttam. Nem bírom.
Ez volt a pillanat mikor újra megnyíltam valakinek.

Nem szólt semmit csak közelebb jött és átkarolt. Én belemásztam az ölébe és csak sírtam. Aztán elkezdtem.

Belekezdtem a "mesémbe" , hogy azt hittem , hogy ő igazán szeretett. Bármit megadtam volna érte. Bármit. Mégis , ő csak hátba szúrt. Megcsalt. De ez csak egy dolog lenne. Viszont az , hogy megvert azok után, hogy számon kértem. Majdnem halálra vert. Majdnem meghaltam.

Nem szólt csak hallgatott. Simogatta a hátam de nem szólt. Meleg ölelése lassacskán megnyugtatott. Aztán egy kis idő múlva lehunytam a szemem.

Most talán nyugodtan alhatok.