Mikor eljön a vég...

2

Ott álltunk mind a ketten egymással szemben. Nem mertem sem megmozdulni, sem megszólalni. Féltem. Azt hittem, hogy itt a vég számomra, de hát hinni a templomban kell. Hirtelen megmozdult felém pontosabban a hűtő irányába. Kivett valamit, majd hátrább lépett. A kezében egy sörös üveg volt. Aztán félretettem gyávaságom és:
-Te meg ki a franc vagy?

Nem mondott semmit. Csak nézett. Hirtelen dobogást hallottam a lépcső felől. Ben szaladt lefele.
-Végeztem,  Lora Végeztem! Ohh szia Adam!
Ezek után fogta magát és a srác karjai közé vetette magát. A fekete pulcsis vissza megölelte , majd felém pillantott és elment.
-Ben ki ez a srác?
-Hát ő a bátyám, ki más?
-Bátyád? De hisz apukádék megse említették hogy van egy...

És ekkor beugrott a kép amikor először voltam itt Mr. Wilson kiabált valakivel az emeleten, miközben én lent beszélgettem a nejével. Hirtelen valaki át rohant a nappalin, kiszaladt a bejárati ajtón azt becsapva maga után. Ezek után Mrs. Wilson csak annyit mondott hogy ne is törödjek vele ő csak a másik fia aki...
Gondolat menetemből hirtelen kirántott az, hogy Ben bátyja egy lapátot és egy kisseprűt nyom  a kezembe majd felmegy a lépcsőn és eltűnik a szemeim elől. A sokkos hatás után végre észhez tértem és felsöpörtem az üvegdarabkákat. Ezek után a kisfiút ágyba tettem, és felmentem én is a vendégszobába. Lefeküdtem, és pár percre rá már aludtam.

Másnap reggel

Felébredtem, elvégeztem a teendőim majd lementem reggelit csinálni. Mire végeztem már Ben is lefele keccmergett a lépcsőn.
-Jóreggelt.
-Jóreggelt Lora
És ezzel be is fejeződött a beszélgetés. Mivel már egy jó ideje vártam, hogy a másik is lejöjjön a reggeli miatt, fogtam magam és elindultam , hogy majd én felkeltem.

Bekopogtam a szobájába de nem válaszolt így hát benyitottam. Ott aludt ő. Végre láthattam arcát. Barna haja volt és karakteres arca. A takaró levolt csúszva róla így hát láthattam kidolgozott felső testét is. Elképesztően nézett ki ez a srác. Aztán már csak ennyit hallottam:
-Csak nem tetszik a látvány?
Felkaptam fejem az arcára és ebben a pillanatban szemeim találkoztak egy gyönyörű szép barna lassan már fekete szempárral.
-Öhm csa-csak szólni akartam, hogy kész a reggeli.
-Rendben.
Ahogy ezt kimondta úgy szaladtam le vissza a konyhába mintha kergettek volna. Annyira ciki volt ez az egész szituáció. Teljesen elvörösödtem.
Lent neki dőltem a konyha szekrénynek, hogy megnyugtassam zakatoló szívverésem, de elkövettem egy hibát. Lehunytam a szemem...