Drarry ( FF) ❤️

Könyvtári Találka

Draco az év első napján fáradtan kelt fel. Most biztos azt kérdezed kedves olvasó hogy hogyan lehet már az első nap így ébredni, de akkor most elárulom a titkot. Draco egész éjszaka egy griffendélesre gondolt. De nem is akár kire, hanem Harry Potterre. Igen. Draco is szerelmes Harrybe, de ezt csak Blaise Zambini és Pansy Parkinson tudja róla. Másnak nem mer beszámolni érzéséről, főleg nem az apjának. Ő kitagadná, ha megtudná hogy fia, Harry Potterbe szerelmes. Draco egy nagyot sóhajtott, majd bement a fürdőszobába hogy felöltözzön, megcsinálja mindig hajszáltökéletes tejfölszőke haját, és hogy megmosakodjon. A nagyterembe menet, észre vette Harryt aki épp Ronnak mesélt valamit. - azok a gyönyörű zöld szemei, és az a hollófekete haj! Annyira szép! Na jó Draco! Ezt most hagyd abba! Mióta lettem ilyen csöpögős?? - gondolta magában Draco, majd berontott a nagyterembe, és leült a Mardekár asztalához. Nem sokkal később Harry is bejött Ronnal és Hermionével az oldalán. Draco a szemével végigkísérte őket az asztalukig, aztán mikor leültek ő visszafordította tekintetét a reggelijére.

- Haver! Te nem azt akarod hogy ne tudja meg senki?? - kérdezte suttogva Blaise Dracótól.

- De! Csak fogd már fel hogy nem tudom róla levenni a szemem! - suttogta vissza a teljes igazságot. Draco amikor csak tehette, állandóan Harryt bámulta, és amikor Harry felé nézett, akkor rögtön lekapta róla tekintetét. Barátai pedig hiába próbálták őt másútra téríteni, Draco akkor is kitartott véleménye mellett, ami nem más mint ahogy ő állítja Harry ellenállhatatlan. Pansy már felhagyott az örökös győzködéssel, de Blaise még mindig kitart amellett hogy Dracónak igenis le kell szoknia Harry bámulásáról, mert ahogy ő állítja bárki észreveheti, és aztán ez az egész elterjedhet.

Reggeli után Draco már indult is első órára, bájitaltanra. Természetesen most is a Griffendélesekkel voltak. Bement a terembe, és levágta a cuccait egy random padra. Nem sokkal később jött Crack és Monstro akik Draco mellett foglaltak helyet.

A könyvtárban

- Most le kell mennem a könyvtárba megcsinálni a házim - rázta le Draco Blaiset, aki hosszú monológot vágott a fejéhez a nyári élményeiről. A folyosókon szerencsére nem járt senki, így Draco nyugodtan elsétálhatott a könyvtárig. Ott aztán hirtelen megtorpant. Ugyanis egy nagyon is (Draco szerint) kívánatos személy görnyedt a pergamene fölé. Harry Potter. Draco nagy levegőt vett, majd bement. Odasétált az egyik asztalhoz(persze ahhoz amelyiknél jobban látta Harryt) és leült a székre. Elővette a bájitaltan dolgozatát, amit még nem fejezett be, és nekikezdett. Párszor néha - néha felnézett dolgozatából, hogy ránézzen Harryre, de csak két másodpercre. Úgy negyed óra múlva érezte hogy valaki figyeli. Újból felnézett, és Harry vigyorgó képével találta szembe magát. Egy pillanatra lefagyott, majd erőtlenül visszamosolygott. Ezt látva Harry felállt, és odaült mellé.

- Malfoy - mondta gúnyosan Harry.

- Potter - húzta össze a szemét Draco, bár belül ujjongott az örömtől.

- Hogy hogy itt látlak lent a könyvtárban? Azt hittem arra is van csicskád aki megcsinálja helyetted a házit!

- Ha ha ha. Nagyon vicces vagy Potter. De nem. Képzeld! Az én dolgozatomat saját magam készítem el - forgatta meg a szemét Draco. - És te minek vagy itt? Azt hittem a hős Harry Potternek megírni a háziját aranyat ér! - vágott vissza.

- Hermione nem képes odaadni az ő dolgozatát, hogy lemásolhassam. - vallotta be Harry.

- Na igen. Így már érthető. A sárvérű nagyokos csak magának akar mindent- mondta Draco, és érezte ahogy elönti a méreg azért mert Granger nem képes odaadni Harrynek a dolgozatát. Most mégjobban megutálta mint előtte.

- Ne nevezd őt így!! - csattant fel Harry, majd mérgesen felállt az asztaltól, és elviharzott. Draco legbelül most már megbánta hogy ezt mondta. Legszívesebben Harry után kiáltott volna hogy ő nem így akarta, de inkább tartotta a száját, és nem szólt egy szót sem.

Sziasztok! Ez itt a második rész! Ha tetszett vote és komment! Puszi❤️❤️