Vissza a Roxfortba

1.6K 120 12
                                    

Harry, Ron, Hermione, Ginny, Fred és George várták a vonatot a 9 és háromnegyedik vágányról hogy visszamehessenek a suliba. De nem csak ők. Akik ott voltak Draco buliján most mind ott álltak. Köztük Draco és az anyja Narcissa. Harry furcsálta hogy nincs ott Lucius. Egy hangos füttyszó jelezte hogy ideje felszállni. Harry, a kiskocsit tolva közelítette meg a vonatot, majd mikor odaért felszállt. Érezte hogy valaki nekimegy hátulról.

- Bocs - motyogta az illető. Harry azonnal felismerte hangját. Draco volt az. Harry csak egy pillanatra láthatta a szőkét, mert amaz hamar elviharzott. Harry bánatosan keresett magának egy kúpét. Nemsokkal később benyitott Ron.

- Bejöjjünk vagy egyedül akarsz lenni??

- Most... Egyedül szeretnék lenni. - jelentette ki Harry. Ron együttérző arccal kiment.

~©~©~©~©~

Pár órával később meg is érkeztek. Harry kiment a kúpéból és utat tört magának a többiek között. A tekintetével megkereste barátait, és odament hozzájuk.

- Bocsi! De... Szükségem volt egy kis egyedüllétre - magyarázkodott.

- Semmi baj Harry! Megértjük - mondta Hermione barátságosan, és odament Ron mellé, aki tűzpiros arccal megfogta annak kezét.

- Ti... Ti most együtt vagytok??

- Igen. Miért? Baj? - kérdezte Ron. Harry mosolyogva odament hozzájuk, és átölelte mindkettőjüket.

- Miért nem szóltatok? De hisz ez csodálatos! Mindig is tudtam hogy ti ketten összeilletek! - nézett rájuk egy perverz mosollyal az arcán.

Bementek a suliba. Harry, Ron és Hermione leültek a Griffendél asztalához vacsorázni. Harry épp tömte a szájába a kenyeret, mikor érezte hogy valaki őt nézi. Felemelte fejét, és tekintete azonnal találkozott a Mardekár asztalánál ülő szőkével. Harry most így jobban szemügyre vehette. Szemei kisírtak voltak és sötét karikák húzódtak alatta, arca sápadtabb volt mint előtte és kezében remegett a villa. Egyszer csak egy hang szólalt meg a fejében. - beszélnünk kell - hallatszódott Draco hangja. Harry bólintott és felállt az asztaltól,majd kiment a tölgyfaajtón. Draco nem sokkal később követte.

- Nos? - kérdezte Harry, és érezte ahogy egyre jobban ver a szíve.

- Apám azt mondta azért mentél el mert már nem szeretsz. Ez igaz? - csapott rögtön a közepébe Draco.

- Hogy én nem szeretlek téged? Ez nem inkább fordítva igaz?

- De én igenis szeretlek téged! Miket hordasz te itt össze?

- Apád pedig azt mondta csak kihasználsz, ezért mentem el! És képzeld! Én is szeretlek! - tört ki Harryből a harag, ami két napon át gyűlött benne.

- Én nem használlak ki! Sőt, inkább te engem!

- Mégis mivel ha szabad kérdeznem??

-...

- Draco! Kérdeztem valamit!!

- Szerintem.... Apám hazudott nekünk - jött Dracotol a halk válasz.

- Én is gondolkoztam már ezen. Mivel... Ha gondunk lenne azt egymás szemébe mondanánk, és nem a másik háta mögött.

- Ez igaz.

- Akkor... Hajlandó vagy újra a barátom lenni? - kérdezte Harry reménykedve.

- Igen - mondta Draco, és azonnal rátapasztotta száját Harryére.

~©~©~©~©~

- Örülök hogy kibékültetek - mondta Ron, másnap reggel Harrynek és Draconak.

- Hát még én - mondta Harry, és mégjobban magához ölelte a szőkét.

- Nem játszunk délután valamit? - kérdezte Draco.

- DE IGEN - jött kórusba a felelet.





Sziasztok! Ez itt egy újabb rész! Ja! És lesz karácsonyra egy meglepim számotokra! Puszi♥️♥️

Drarry ( FF) ❤️Tahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon