II/27 - Álmodás

522 9 4
                                    

Egy teljesen fehér szobában vagyok, valami puhán elterülve. Egy ágyon, gondolom. Minden homályosan és zavarosan jut el a tudatomig. Az egyetlen, amit tudok, hogy nagyon fel vagyok izgulva, és puha, meleg kezek vággyal telve fedezik fel a testem a selymes ruhám alatt. Képtelen vagyok koncentrálni, az eufória és eksztázis átveszi a testem irányítását. Csak a vágyra tudok gondolni. A vágyra, hogy egy test kielégítse az enyémet.

- Ez tetszik neked, Soph? - kérdezi egy rekedt hang, miközben a kezei az izgatott testem vonalain siklanak végig a ruhám alatt.

Becsukom a szemem, ahogy egy kis nyögés hagyja el a számat, a csípőm az övéhez nyomom, hogy folyamatosan érintkezzen a bőrünk.

- Szeretnél még többet megtapasztalni? - a hang irányába kapom a fejem, és Harry gúnyos, zöld szemei találkoznak a tekintetemmel. Majdnem teljesen meztelen, csak egy vékony pamut boxer tartja vissza a növekvő erekcióját. - Ez elég ahhoz, hogy kielégítselek? - kérdezi ismét, egy vonalban csókolgatja a hasam, az ujjaival folyamatosan ingerelve.

- Nem... még többet akarok - a válasz még azelőtt kicsúszik a számon, hogy rendesen átgondolhatnám. De én tényleg ezt szeretném. Szükségem van rá, hogy a csúcsra juttasson... - Harry, vigyél egy szép és kellemes helyre - könyörgök halkan, becsukom a szemem és megszorítom az alattam levő lepedőt, ahogy a göndör fürtjei csiklandozzák az érzékeny bőröm.

- Szeretnéd, hogy egy másik világba vigyelek, édesem? - mondja lassan, miközben az ujjai újra keservesen kínozni kezdik a mohó testem.

- Igen! - nyögök elkeseredetten.

- Ez az, amit hallani szeretek... - dorombolja Harry, a meleg lélegzetével libabőrössé téve a sápadt bőröm. Megborzongok, ahogy óvatosan leveszi rólam a ruhát és oldalra dobja a csipkés bugyimat. A nedves ajkai találkoznak az enyémmel, amint lekerül rólam az anyag. Csípős fahéj és édes méz íze van. A tökéletes egyveleg.

- Fiúk, azt hiszem működött... egész éjszaka nyögdécselt - meglepődött és összezavarodott vagyok, ahogy meghallok egy másik hangot. De ez távolabbról jön. Olyan, mintha a személy, aki beszél felülről nézne.

- Világos. Karikásak a szemeid. Nem sokat aludtál az éjszaka, ugye?

- Nem tudtam. A hangok, amiket kiad túl... izgatóak - sóhajt a hang.

- Lehet, hogy rémálma van. Biztos vagy benne, hogy nem az ijedtségtől nyöszörgött? - A távolabbról jövő, aggódó ír akcentusú hang megijeszt, de nem sokáig foglalkozom vele, mert Harry a szájába veszi az egyik mellem, ezzel egy hangos sóhajt kiváltva, és teljesen elzár vele a külvilág zajaitól.

- Ez jó, huh? - kérdezi az érdes hangja, de válaszra sem méltatva újra letámad, most a másik mellbimbómat kezdi el ingerelni.

- Igeen - ziháltam és nyögtem a csodálatos érzésre.

- Nem, haver, ez egyértelműen egy nyögés. Egy vággyal teli.

- Tudod, hogy kiről álmodik?

Harry elhagyja az ajkaimat és úgy helyezkedik, hogy a lábaim között legyen, mielőtt lehajol hozzám, hogy a nyakamon hagyja a nyomát. Játékosan csípkedi a finom bőrt, én pedig kicsit felszisszenek, amikor felsérti a bőröm, de sóhajtok, ahogy azt a pontot kezdi el szívni és nyalni, hogy enyhítse a fájdalmam. A szemem csukva van, ahogy több ponton is megismétli a folyamatot, miközben az egyik keze a melleimet kezdi cirógatni.

- Fura, de nem.. még egy nevet sem mondott.

- Oké, de Hazz... nagyon édesen néztek ki, mikor együtt alszotok, viszont pihenned kéne. Felhívtak Soph iskolájából és mindannyiunkat be akarják hívni, kivéve Zayn-t. És neked Niall-lel délre ott kell lennetek. Liam és én körülbelül húsz perc múlva indulunk.

A rosszat akarom (fordítás folyt.)Onde histórias criam vida. Descubra agora