A rosszat akarom (fordítás folyt.)

II/28 - Rajzok

- Hazudsz - megrázom a fejem és hitetlenül a hajamba túrok. Már csak egy kicsi kellett volna. - Harry mondta neked... hallottam. Azt hiszem... - folytatom bizonytalansággal a hangomban.

- Oké, szóval igen, hazudtam... Látod, a fejemet a nyakamon akartam tartani - bólintott lassan.

- Zaynnn... - sóhajtok kétségbeesetten pár másodperccel később. Kicsit megmerevedik a férfiassága, de folytatom. - Te hogy éreznél, ha nem jutnál el a csúcsig? - kérdezem a szemébe nézve.

- Gondolom várnék, amíg elmúlik - vonja meg a vállát, keresztbe teszi a lábát és a kezeit a feje mögé rakja. - Tudod... uralkodok magamon? Vagy keresek valakit, aki segít... - felhúzza a szemöldökét. 

A szemeimet forgatom.

- Nos, te egyértelműen nem szeretnéd a második lehetőséget, szóval... várd meg, amíg elmúlik. Uralkodj magadon, ahogy én is tudok.

Persze, mintha hinnék ennek a szemétnek. Lefogadom, hogy nem tudnál magadon uralkodni, ha perverz álmokra kényszerítenének sok mocskos beszéddel.

Várjunk csak, azt mondtam, hogy szemét? Nem... a szemét szóra gondoltam. (megj. az eredeti szövegben a rubbish szó van leírva, amit a brit angolban használnak) Kikészítenek ezek a fiúk a brit kifejezéseikkel. És miért beszélem ezt meg magamban? Koncentrálj, Soph.

Összezárom a szemeimet és megsértődve kifújom a levegőt. Fogadok, hogy emiatt a perverz álom miatt cserélődtek fel az én gondolataim britekre. Mert az álmok gondolatokból állnak és... Ohh... Van egy ötletem.

- Jó, helyesbítem a kérdésem - mondom lassan, az arany szemeibe nézve. - Hogyan éreznél, ha most hirtelen megragadnálak és keményen leszopnálak? Hogy éreznéd magad, ha megfognám a kezed, a fejtámlához kötözném és mocskos dolgokat csinálnék veled csak azért, hogy megálljak, még mielőtt elélveznél?

- Fogalmam sincs Soph, mert ez nem történik meg... Mert neked soha nem lenne merszed ezt tenni velem. És túl ártatlan vagy ahhoz, hogy megpróbáld - mondja, miközben önelégüt mosolyra húzza a száját és kicsit kiegyenesíti magát az ágyamon. Szétteszi az eddig összekulcsolt lábát, láthatóvá téve ezzel a kis dudort a nadrágjában. Bingó.

- Ez egy kihívás, Malik? - húzom fel az egyik szemöldököm.

- Talán, Miller - válaszol és összekulcsolja a karjait a mellkasa előtt.

- Zayn... - sóhajtom, miközben lenézek a körmeimre.

- Mi az, Soph?

- Zayn... - nyögöm kicsit hangosabban. Félig csukott szemekkel pillantok fel rá.

Egyértelműen kényelmetlenül érzi magát, a szemeivel folyamatosan engem nézve beharapja az alsó ajkát.

- Mi a baj, Soph? - bizonytalannak tűnik.

Megnyalom a számat, ezzel benedvesítve azokat, majd újra sóhajtok. 

- Zaynnn, kérleeek... - nyafogok.

- Mi...? - nagyot nyel, miközben sikertelenül próbálja elrejteni a növekvő férfiasságát.

Fészkelődök kicsit, becsukom a szemem és megint nyögök. Ezzel magamat is sikerült felizgatnom... Furcsa.

 - Megyek, veszek egy hideg zuhanyt - mondom nyersen, leszállva az ágyról.

Ő megragadja a csuklómat, hogy közel tartson az ágyhoz.

- Sajnálom - rázza meg a fejét, miközben idegesen harapbálja az ajkát. - Megnyerted a kihívást, pedig alig csináltál valamit... De most nem tudnál... - néz le az erekciójára.