Pretending

~ ÖtödiK ~

Taiga közel hajolt hozzá és halkan a fülébe súgta:

- Ma repülni fogsz innen kedves!

Alighogy Taiga kiejtette ezeket a szavakat Ayame gyorsan elhúzódott tőle és dühösen végigmérte őt.

- Úgyse fogsz sikerrel járni - sziszegte oda neki, akár egy mérges kígyó. 

Taiga csak széttárta a karját, majd lazán folytatta a beszélgetést az üzleti partnerekkel. 

Ayame szélsebesen visszasietett a pulthoz és berohant a hátsó helységbe, ami csak a dolgozók részére van fenntartva.

Mégis mit tettem? Mi lesz, ha tényleg kirúgat engem? Mit csináljak? - fogta kétségbeesetten a fejét.

- Ayame! - hajolt be az egyik pincér a szobába. - Kész vannak az italok. Ki kéne őket vinni a 6-os asztalhoz. Miután őket kiszolgáltuk, csak utána vegyél ki pihenőt! Ők nagyon fontos vendégek. Lesd minden kívánságukat!

- Igen, tudom. Elnézést! - hajolt meg gyorsan, majd visszatért a feladatához. 

Kezébe vette a tálcát, rajta a megpakolt italokkal, és elindult az asztaluk felé.

- Elnézést kérek a várakozásért, meghoztam az italokat! - köszöntötte őket újra és udvariasan meghajolt.

A többi férfi egy árva szót sem szólt, csak belekortyoltak a borba, pezsgőbe, amit rendeltek. Ellenben Taiga-val, aki már életbe léptette a tervét és idegesen kérte tőle számon, hogy miért késett ilyen sokat, mert ez idő alatt meggondolta magát és úgy döntött, hogy inkább fehérbort szeretne inni.

- Azonnal hozok akkor fehérbort, uram! 

Ayame visszavette a tálcára a vörösbort, majd megfordult, hogy elinduljon visszafele, de Taiga direkt elgáncsolta és így szerencsétlen lány előre esett tálcástul, vörösborostul, mindenestül. A bor a közeli asztalnál helyett foglalt hölgynek a ruhájára fröccsent. A pohár pedig szilánkosra tört és ezer irányba repült szét.

A nő sikítva ugrott fel a helyéről és őrjöngeni kezdett.

- Mit képzelsz magadról te liba? Ez a ruha drágább, mint a te egész ruhatárad, már ha egy magadfajta csitrinek van egyáltalán olyanja. 

- Esedezem, asszonyom! - ereszkedett térdre Ayame és lehajtott fejjel tűrte a szebbnél szebb jelzőket.

- És még az egyik szilánk meg is vágott engem! Mégis ki engedte meg, hogy te betedd a lábad egy étterembe!! Azonnal kérettem ide a főnököt!!!! - ordított torkaszakadtából a nő.

Pár pincér odasietett takarítani, más meg elrohant az irodába szólni az főnöknek. 

Ayame tehetetlenül nézett maga elé. Tudta, hogyha bármit is tesz most, azzal csak rontani fog a helyzeten, ami amúgy is már menthetetlen.

- Szedd legalább fel a szilánkokat te csitri!!!! Kézzel!!!

- Hölgyem mindenképp feltakarítunk mindent, de kézzel felszedni egy kicsit túlzásnak tartom, ezek sokkal élesebbek, mint azt gondolná az ember - próbált Ayame védelmére kelni az egyik pincérlány. Nagyjából egyidős lehetett Ayame-val, ha nem valamennyivel idősebb.

- Te most kioktattál engem??? Te is repülni akarsz innen vagy te akarod helyette felszedni kézzel a szilánkokat? 

- Nem! - rázta meg a fejét a lány és alázatosan meghajolt. - Elnézést asszonyom!

Időközben a nagyfőnök is előkerült a barlangjából. Feldúltan, mérgesen vette kettesével a lépéseket hozzájuk.

- Mégis mire véljem ezt? Még alig van egy hete, hogy itt dolgozol. Mi ez a szánalom? Van bármi mentséged?