Retúrjegy nélkül

3. Rész

Lou
Éreztem, hogy elvörösödöm, amikor csodálkozva rám nézett.

-Tudod? Honnan?-ráncolta össze a szemöldökét.

Tudtam, hogy hibát követtem el, szóval próbáltam gyorsan korrigálni magam, enyhén sikertelenül.

-Tudod, az egyik barátnőm kpopper és na...onnan...

-Akkor gondolom a barátnőd iránti tiszteletből hallgatod a zenénket is-mosolyodott el.

-Igen...vagyis...persze

Teljesen összezavarodtam. Csak akkor vettem észre, hogy mindenki elnémult a srácok közül. Ellenségesen, de egyben értetlenül meredtek ránk, nem tudták felfogni, hogy mi üthetett Jiminbe.

- Hé, Hyung! Nem ülsz vissza?-kiáltott előre V.

-Nem.

És tényleg nem ült vissza. Sőt.

- Ez az egyik kedvenc számom - bökött a zenelejátszóm képernyőjére, ahol épp a Spring day című számuk ment.

- Nekem is - csúszott ki a számon.

Rám mosolygott és én meg felvettem egy rák színét. Ennél egyérelműbb nem is lehettem volna. Szerencsére hamar másra terelte a témát és ezzel lehetőséget kaptam arra, hogy megismerjem Park Jimint.

9 órával később

Leszállás előtt fél órával jött a légikisasszony, hogy ismertesse a tervet.

- Lou, maga a többi utassal együtt hagyja el a gépet, leszállás után azonnal fáradjon át a másodosztályra. A zenekar tagjait kérem hogy türelemmel várjanak, miután minden utas távozott, autóba szállnak és inkognítóban hagyják el a repülőteret.

Szomorúan néztem Jiminre. Hát akkor ennyi volt.

- Majd még lehet összefutunk valamikor. Mennyit ülsz a Fülöp szigeteken? -kérdezte.

- Nem tudom. Lehet pár napot de az is lehet hónapokat.

- Mi egy hónapig itt leszünk.

Hosszú hallgatás következett.

- Figyelj, én tudom hogy ti milyen szigorú korlátozások szerint éltek. Egy élmény volt veled találkozni és téged megismerni. Nem fogom sohase elfelejteni- mosolyogtam rá.

Leszálláskor lassan összepakoltam a dolgaimat, a hátizsákomat a vállamra vettem és az elválasztó ajtó felé indultam. A fiúk némán néztek utánam.

- Várj! - kiáltott utánam Jimin. - Ezt neked adom - egy aláírt Jimines kártyát adott a kezembe. Felnevettem, mert olyan abszurdnak tűnt a helyzet, aztán hátat fordítva elhagytam a repülőt. Ideje volt, hogy arra koncentráljak amiért ide jöttem.

Hosszú időbe telt mire kicsekkoltam és a buszmegállóba is alig kaptam meg. Mire végre odaértem, már alig volt energiám így lerogytam  a padra. Ekkor vettem észre hogy a kártya hárulján ír valamit. Nem egy aláírás volt, nem is üzenet hanem számok! Park Jimin megadta a telefonszámát!!

Jimin

A repülőtéren egy ideges bácsi várt. Mire végre a kocsikba kerültünk, az arca ki volt vörösödve, nyakán lüktetett az ér. Ő volt Matthew, az ember aki irányítja a big hit entertainment fülöp-szigeteki ágát. Sőt, a jövőben valószínűleg menedzseri pozíciót is betölthet Koreában.