Kéꜱᴢ ʜüʟʏᴇꜱéɢ

2.

-Sziasztok. -suttogtam megtörve a percek óta tartó kínos csendet. Hirtelen felnevettek, amivel nem tudtam igazán mit kezdeni, ezért inkább hanyagolom. - Leszállnátok az ágyamról? - motyogta, miközben mutató ujjammal mutattam az ágy felé.
-Tud beszélni.-suttagta a törött kezű fiú a másiknak.
Hirtelen leugrott a két fiú az ágyról majd igazgatni kazdték, amin elmosolyodtam. Már épp mondani akartam, hogy milyen aranyosak mikor az egyik megszólalt.
-Örvendek, Liam vagyok -pillantott rám a egy barna hajú fiúcska, aztán kezét nyújtotta, ami elfogadtam.- A törött kezű barátunk Niall mellette Zayn, Harry és Louis-sorakoztak fel szépen lassan. Elindultam az ágyam felé, mikor elértem lahúztam a cipőm, felmásztam és török ülésbe helyezkedtem el.
-A nevem Dalla. - néztem fel mert idő közben a padlót kezdtem szugerálni. Az ajtó hirtelen nyílt és az orvosnőm lépett be rajta, és így szólt:
-Remélem megismerkedettek, mert az infúzió alatt unatkoznál, társaság nélkül - először körbenézett majd nekem magyarázott tovább amit egyre kínosabb lett - Egy nővér mindjárt jön és elintézi. Ne haragudj de most nagyon zűrös napom van nem érek rá, de kb. fél óra múlva még benézek, hogy megvizsgáljalak. -ezzel rövidre zárva a "beszélgetést" ki sietett. A fiúkkal nem foglalkozva le vettem a dzsekim, majd kivettem a zsebéből a fülesem és kizártam a világot. Hátradőlve hallgattam a zenéket, mikor bejött a nővér a dolgát tenni. Már épp relaxáltam mikor a zene halkult, így elcsíptem egy részletet a fiúk beszélgetéséből.
-Harry, ne nézd már ilyen feltűnően. Ha tetszik menj és beszélj vele - a zenét megállítva tovább hallgatóztam.
-Nekem? Miért tetszene? És amúgy sem nézem feltűnően. Egyébként is mi közötök van nektek hozzá, hogy mit, vagy kit nézek? -háborodott fel Harry, a hallottak alapján.
-Persze haver, de Zaynnek igaza van. Beszélned kellene vele. -bizonygatta barátja igazát az egyik.