Remény (KiriBaku)

3.fejezet

-Miért fontos ő neked?

-Ahhoz semmi közöd!-idegesen csapnám be magam mögött szoba ajtómat amit persze Dabi nem hagy és lábát oda teszi.

-Több közöm van hozzád,mint gondolnád! Hisz ki is volt az aki...

-Ne merd ki mondani! Tűnj el!!!-haragos tekintetemtől szinte megrándul,s arrébb lép. Becsapom az ajtót és kulcsra zárom. Sóhajtva dőlök le az ágyamban.

másnap:

Magamra húzom fekete kapucnis pulcsimat és elindulok. Vagyis indulnák ha valaki meg nem állítana. Morogva fordulok hátra ahol Dabi áll.

-Mit akarsz?

-Téged.

-Azt akarod hogy beverjem a képed?!-kezemmel már robbantanék is de megfogja csuklómat és magához húz. Basszus! Egyik lábával két lábam közé lép.

-Mi lesz? Nem robbantod fel a képem?-kuncogja el magát.

-Bazdmeg.

-Majd téged.-kacsint rám amitől elönt az undor. Érzem hogy mindjárt elhányom magam.

-Eressz el!!!-kiabálok rá. Lassan enged el, s lép el tőlem. Ki rohanok az utcára, vissza sem nézve.

....

-Annyira sajnálom hogy neked mentem!

-Ugyan nincs semmi baj.-mosolygok rá kedvesen. Szemei aggódóan fürkésznek engem. Tekintetem épp hogy csak egy pillanatra ajkaira téved. Nagyot nyelek. Csap egy nagyon kicsi választ el attól hogy itt és most letámadjam...-Mi lenne ha meginnánk egy kávét hamár az előző a földön végezte?-teszem fel az ötletet mosolyogva. Mintha kicsit végig mérve.

-Nem találkoztunk mi már valahol? Nagyon ismerős vagy...

-Nem hinném. Nos akkor megyünk?

-Menjünk .-Kirishima mit sem sejtve követ míg nem egy olyan város részhez érünk ahol minden ki halt. Látom hogy fél.

-Itt nincs is kávézó.

-Katsuki Bakugo vagyok. Emlékszel rám?- szemei ki kerekednek. Szóval emlékszik rám.

-Bakugo! Tényleg te vagy az?!? Tudod te mennyit kerestelek?!? Meg a barátaid?!?

-Kirishima Eijirou.... Most velem jössz.-zsebemből egy tűt húzok elő amit bele fecskendezett karjába.

-Bakugo... Miért?-majd össze esik. Persze meg fogom őt nehogy a földre essen.

....

-A cél személy itt van. Mit csináljunk?

-Várd meg amíg fel ébred.

-Utána?-kérdezem persze Ő erre már nem válaszol.-Mi lesz utána?!-csattanok fel idegesen.

-Nyugodj le kölyök.-jelenik meg Dabi is.

-Te ne szólj bele!

-Hogy te milyen idegesítő vagy. Nyugi nem fogjuk a barátod az bántani... Annyira.... Csak megpróbálunk minél több infót kiszedni belőle. Kicsit... Betanítjuk, tudod... Hogy mikor el engedjük akkor nekünk kémkedjen...

-Ezt nem tehetitek vele!!!

-Mi nem is... De te igen. De ha te nem akarod akkor majd Dabi vagy Toga biztos elvállalja.

-Senki nem ér hozzá!!! Rajtam kívül aki hozza ér meghal! Felfogtátok?

-Miért olyan fontos neked az a gyerek.

-Olyan nekem, mint másoknak a remény.

Igen tudom elég rövidke rész amiben így nagyon nem is történt semmi és pluszban ég nagy kaki. Tudom hogy vasárnapra ígértem de egyszerűen nem ment. Köszönöm minden egyes olvasómnak a vissza jelzését, tényleg nagyon sokat jelent!!! Amint tudom hozom is s következő részt!!!❤️❤️❤️

Ut: Helyesírási hibákért bocsánat csak telóról vagyok