Farkasok (1. rész, A Kezdet)

1. Fejezet

A falka táborra egy nagy sziklafal volt. A szikla falon több kis barlang volt kiépítve és volt egy egyre fejjebb vezető ösvény ami még több kis barlanghoz vitte a farkasokat. Minden farkasnak, vagy családnak volt egy saját barlangja. A szikla fal előtt egy nagyobb tér volt ahol, pihenni és enni lehetett és játszani lehetett a kölyköknek. A tábor mellett egy kis patak folyt, és dús erdő vette körül. Nem messze a tábortól egy nagy szakadék, volt aminek az alján található sziklák aprónak tűntek. A terület oldalát kettő másik falka határolta meg. Egy mező volt a két másik falka között ami egy dús tölgyerdőbe vezetett. Az a terület még nem volt elfoglalva ugyan úgy mint egy fenyőerdő. A három tesó falkája mögött.

Hold és Lakota arra ébredt, hogy az apjuk enni hozott a testvéreiknek. Luciána még békésen aludt. Lakota behúzott farokkal kért enni. Makk az apja mindig az igazi kölykeinek adott enni elsőnek. Mind a három örökbefogadott tesó nagyon éhes volt, hisz tegnap este is csak a maradékot ették, mint mindig. Lakota a legkisebb tesójukat, Drappot vette célba. A szürke hím volt a legbarátságosabb a fogadott testvéreik közül.

-Tessék. Vidd, én már úgyis jól laktam.- mondta Drapp kedvesen, és Lakota felé tolt egy darab húst. Vidra a legnagyobb tesó mérgesen Drappra mordult, és magához húzta a hús darabot. Lakota dühösen méregette a szürkés barnás hímet.

-Te buta kölyök ne etesd ezt az éhen kórászt! Ha éhes szerez magának! Vagy talán te is inkább a maradékot ennéd? Rajta, én nem tartalak vissza, legalább több marad nekem!- Morogta Vidra. Lakota morgott egyet, hátra dobott fülekkel, de Makk nézéséből értette hogy ha folytatja, a maradékból sem kap. Drapp behúzott farokkal és lehajtott fejjel folytatta az evést. Patak, Drapp tesója felnézett az evésböl. Habár a szürke hím sem volt túl kedves velük, legalább nyugodtabb, és megfontoltabb volt testvéreinél.Lakotáékkal ő volt a legbarátságosabb velük. Kavics, az alom egyetlen nősténye játékosan megveregette Patakot aki unottan visszafordult az őzhöz. Kavics ráugrott bátjára és a szőkés nőstény lenyomta Patakot. Lakota végül megfordult és visszasétált Hold mellé.

Hold azonban máshoz folyamodott, soha sem csinált még ilyet, de úgy érezte most muszáj. Közelebb osont a húshoz és egy darabot akart az egyik lábbol leszakítani magának. Lakota észrevette és visszahúzta. Csendben odasúgta tesójának.

-Hagyd abba. Tudod hogy nem szabad!- Lakota nem bírta tovább nézni nővére nagy kérlelő szemeit, testvérei fontosabbak voltak minden szabálynál.

-Várj majd én! - súgta oda Holdnak és az öt evő farkas kölyök közé fúrta magát. Egy félig rágott lábból szakított le egy részt. Makk észrevette a kis tolvajt, de nem szólt. Úgy döntött, este említi csak, hogy észlelte a lopást.

Luciana akkor ébredt amikor Hold és Lakota megjöttek egy ínycsiklandó darab őz-lábbal. Felült és megnyalta szájaszélét, érzve hogy szája megtelik nyállal. "Nem is emlékszem mikor kaptunk ennyit utoljára." gondolta majd észrevette hogy mostoha tesói még mindig esznek. Kérdőn nézte tesóóit majd újra az őzböl falatozó öt kölyökre pillantott. "Ellopták!" jött rá hirtelen. "Megsértették a törvényt." gondolta magába, de végül megrázva a fejét odasétált Hold mellé.

-Adtok nekem is?- kérdezte, de tudta, hogy úgy is kap, ha nem kér. Lefeküdt enni a sarokba, Makk szeme elöl elrejtve. Már nagyon éhes volt és ahogy elkezdte enni a húst éhsége csillapodni kezdett.

-Hol vagytok?- Kérdezte egy hang gorombán. A tulajdona pár pillanat múlva meg is jelent. Vidra volt az, Kavics és Kő, egy szürke hím kölyökkel. Egyértelmű volt hogy a kis banda vezére Vidra volt míg a jobb keze Kő volt. A rangsorban utánuk Kavics, Patak és végul Drapp jött. Drapp a mult kori eset után nem kapott túl sok tiszteletet.