^Egy Soha Nem Létező Álom^ |X-Faktor|

1.rész (Válogató)

Hegedűs Hanna vagyok,19 éves és most fejeztem be a középiskolát. Éppen tombol a nyár és én itt állok a tűző napon a két legjobb barátommal,Olivérrel és Kittyvel. Kittynek valójában sima "i" van a nevében de ő "y"-nal szereti ki tudja miért..

És, hogy mire várunk már másfél órája a tűző napon? Hát nem másra, mint az x-faktorra. Igen én jelentkeztem az x-faktorba. Hogy minek azt most nem mondom el a mentorok majd úgyis megkérdezik, most ezzel nem húzom az időt.

^^^^^

Siker, röpke két óra tűző napon várakozás után bejutottunk. Egy hatalmas épület fogadott minket ahol több száz ember tömörült. Először egy asztalhoz kellett odamenni ahhol meg kellett mondani a neved és megkaptad a sorszámodat. Az én esetemben ez a 914-es volt. Majd azt az utasítást kaptuk, hogy foglaljuk le magunkat és majd szólítanak, ha én következek.

Talátunk is szabad székeket, csak egy bökkenő volt, hogy nem hármat hanem csak kettőt.
-Na most mi legyen ki ácsorog?-kérdezte Kitty
-Majd én állok, ülljenek csak a hölgyek.-udvariaskodott Oli.
-Mikor lettél te ilyen nagy úriember?-kérdezte Kitty, miközben lehuppant az egyik székre.
-Akkor mikor már kettőnél több lány van a közelében és tud imponálni-nevettem-amúgy meg ülj le nyugodtan Oli én elleszek a földön.-na ennyi se kellet Oli úgy csüccsent le a székre, mint aki tíz napja egyfolytában ácsorog.
Én pedig fogtam magam és lefeküdtem (igen lefeküdtem, baj?!) a földre. Nem igazán érdekelt, hogy mennyire koszos a föld vagy mennyien néznek hülyének. Amúgy az utóbbi szerintem egyátalán nem valósult be mivel van sok, tőlem jóval furább arc is itt. Pl. Egy punk full pinkben, egy zöld hajú lány tütüben és még sorolhatnám.

Miközben nyugodtan feküdtem a földön, valaki majdnem átesett rajtam.
-Jaj, bocsi nem vettelek észre ne haragudj-mondta egy számomra ismeretlen fiú hang.
-Semmi baj-majd felültem és rá mosolyogtam. Egy kb. 20 év körüli srác guggolhatot velem szemben gyönyörű barna szemei voltak és kissé kusza, de ugyanakkor redezett haj.-Hegedűs Hanna-majd pacsira nyújtottam a kezem. Igen nem szokásom kézfogással köszönteni az embereket az számomra olyan "furi",mármint egy lány miért köszön kézfogással azt a fiúk szokták. Egyébként is a pacsi az menőbb. :P
-Fekete Márk-majd belepacsizott a kezembe.-Egyébként hogyhogy itt a földön fekszel mikor van itt egy üres szék.-na erre felpillantottam a székekre és tényleg az a szék ahol nemrég még Oli ült.
-A föld kényelmesebb-feleltem nevetve, mivel tényleg semmi kedvem nem volt megmozdulni.-Egyébként te melyik városból érkeztél?-kérdeztem tőle.
-Debrecen, te?
-Hát úgy látszik az ország két távoli pontjából érkeztünk, mivel én vagyis mi Győrből jöttünk.
-Kik kísertek el?-kérdezte majd levágta magát mellém a földre.

^^^^^

Egész jól elbeszélgettünk majd hallottam, hogy újabb számokat sorolnak a hangosbemodóba.
-780-800-ig kérem fáradjanak a "színpad" feliratú kijelzőhöz. Ismétlem 780-800-as sorszámú versenyzőket várjuk a "színpad" feliratú kijelzőhöz ami a bejárattól jobbra található a folyosó végén.-mondta a bemondóba egy női hang.
-Hát mivel az én számom a 787 ezért én megyek is sok sikert-kacsintott rám Márk.
-Oké, hajrá nyűgözd le őket én meg itt szurkolok úgy, hogy nem is hallak-mosolyogtam.
-Reméltem is-majd nevetve megölelt.-Szia
-Aztán majd kövess be instán- kiáltottam oda neki
-Ki nem hagynám -fordult vissza majd azért egy 32 fogas mosolyt ellőtt.

^^^^^

Még vátunk egy kb. órát majd megint meghallottam a hangosbemondót.
-900-920-ig kérem fáradjanak a "színpad" feliratú kijelzőhöz. Ismétlem 900-920-as sorszámú versenyzőket várjuk a "színpad" feliratú kijelzőhöz ami a bejárattól jobbra található a folyosó végén-hangzott el.
Nem tudom mennyit fizetnek szegény hangosbemondós néninek, de szerintem az nem lehet túl izgalmas munka, hogy reggeltől egészen estig ugyanazokat a mondatokat mondja el, csak mindig más sorszámmal.
Míg ezen filóztam oda is értünk a kijelzőhöz.