Stray Kids One_Shots (x Reader)

JeongIn (pt. 3.)

Erre az egészre a szerelmemmel való kapcsolatom ment rá.

Épp, hogy sikerült magamhoz térnem, egyből vettem a cipőm és gondolkodás nélkül indultam a keresésére. Nem tudtam, hogy merre megyek, csak rohantam, és kerestem.
Egész éjszaka megállás nélkül csak T/N-t kerestem. Már 7 óra van, és se a telefont nem veszi fel, de meg se találtam. Tehetetlenül forgolódom, hogy hol lehet, a sírás szélén állok. Nagyon szeretem és nem tudom hol van. Rettegek, hogy valami baja esett. Teljesen kétségbe estem. Már nem tudtam, hogy mitcsináljak így a srácokhoz indultam segítséget kérni. Lihegve állok az ajtó előtt, és nagy valószínűséggel most készülök mindenkit felkelteni, hogy segítsenek nekem. Hangos dörömbölésbe kezdtem. Jó 10 perc után egy kómás banda társam nyitott nekem ajtót. Épp, hogy kinyitotta az ajtót, már be is engedtem magam és mentem a szobákba felkelteni mindenkit. Fél óra múlva már mindenki össze szedte magát és az asztalnál ülnek én meg idegesen járkálok.
- Ne haragudjatok, de, ha nem lenne fontos nem keltettelek volna fel titeket.
- Mi történt Jeongin?
- T/N... eltűnt! Nem találom sehol. Egész éjszaka kerestem.
- Hívni próbáltad?
- Persze! Azzal kezdtem, meg vagy 1000 üzenetet írtam neki, ha nem többet. De semmi! Még csak látni se látta.
- Jó! Nyugodj meg!
- Mégis, hogy nyugodhatnék meg? Eltűnt a szerelmem! - feljebb emeltem a hangom. - Neharagudj! Csak ideges vagyok. Ne haragudjatok! - illedelmesen meghajoltam bocsánatkérésem jeléül.
- Semmi baj, de ezzel nem érünk el semmit. Inkább mond el mitörtént. Mikor láttad, mit beszéltetek vagy azt, hogy mit mondott hova megy? - kérdezgetett a legidősebb.
- Hát... igazából...
- Mitcsináltál Jeongin? - kérdezte idegesen Felix.
- Két nagy problémám lenne... - mindent elmeséltem nekik.
- Rendben. Ez egy NAGY probléma. De azt mondtad, hogy két nagy problémád van.
- Emlékeztek arra a részre, hogy megcsókoltak? - mind bólogattak. - Még, ha egy pillanatra is..., de vissza csókoltam. És tudom, hogy ezt T/N sose fogja nekem megbocsátani.
- Nem is értem, hogy miért? - tette fel a költői kérdést Felix. - Oh! Megvan! Talán, mert az eleje óta erre próbálta felhívni a figyelmed, de te nem hallgattál rá, és vele veszekedtél inkább, hogy gyerekes a féltékenysége, meg alaptalan... most meg kiderült minden.
- Jó Felix, elég! Nincs szüksége most erre.
- Hagyjuk most az ujjal mutogatást.
- A legelső gonddal kéne kezdeni.
- Méghozzá?
- Hogy hol van T/N! Jeongin, valami ötlet?
- Fogalmam sincs... mindenhol néztem már, ahova tudom, hogy mehetett, vagy ment volna.
- Pedig ötletelni kell, mert nem tudjuk hol van... és... lehet... hogy...
- Ugye nem azt akarod mondani, hogy őt... esetleg...
- Bántotta volna? Jeongin, képes lenne rá szerinted?
- Szeretném azt mondani, hogy nem... de én már mindent kinézek belőle. Túlságosan is őrült. Féltem T/N-t.
- Barátnői?
- Nem tudom az összesnek a számát. Néhányat hívtam. Akik felvették, de azt mondták, hogy nem tudják, hogy merre van, vagy napok óta nem is láttak.
- Jó akkor, akiknek tudod felhívjuk őket út közben. És a címüket nem tudod a többinek?
- Csak néhányat. - azonnal válaszoltam.
- Ez is haladás. Felkeressük, megkérdezzük láttak- e, beszéltek- e vele, vagy, hogy tudnak- e valamit róla. Te pedig! - rám mutatott. - Útközben felhívod mégegyszer azokat, akiknek tudod a számát, vagy, akiknek megvan a száma.
Nagyon hamar elkészültek. És már indultunk is egész úton telefonáltam. És legnagyobb "szerencsémre", még volt is rá időm, a forgalmi dugónak köszönhetően. Mindenkit fel hívtunk és mindenkinél voltunk. Már nagyon a határaim szélén álltam, ráadásul még fáradt is voltam.

T/N:
Felkeltem, a nap sütött, és reggelire árulkodó illatok csapták meg az orrom a konyha felől. Telefonom után nyúltam, ami pontban 11 órát jelzett. Meg persze rengeteg hívást, és üzenetet, attól az embertől, aki miatt ma nem aludtam otthon. Mellette persze a srácok is hívtak vagy írtak, és jó pár barátnőm írt, vagy hívott. Gondolom tudják, hogy nem aludtam otthon. Természetesen ezt is Jeongintól. Kimentem a konyhába. Megreggeliztünk és elindultunk. Ma dolgoznom kellene menni, de nem akarok így bemenni. Barátnőm mondta, hogy menjek nyugodtan haza, majd ő tartja a frontot helyettem is. Azt mondta mehetek hozzá bármi van, de most menjek haza pihenni, vagy pakolni és majd beszélünk.
Igazából tényleg nem tudom, hogy most mi van köztem és Jeongin között. Meg így se, hogy világosan megmondtam, hogy elmegyek. Mégis rossz előérzetem van.
Haza mentem Jeongin ugyan nem volt itthon, de láttam, hogy valaki volt fent nála, nem kellett sokáig gondolkoznom rajta, hogy ki volt az, de azért a vörös, kihívó tanga a kanapé mellett egészen sokat mondott, meg az asztalon hagyott boros üveg és a két boros pohár. Nem mondom, hogy nem lep meg, de azért ennyire nem gondoltam volt Jeonginról, hogy épp, hogy kiteszem a lábam itthonról felhozza és össze fekszik vele... akár itthon is. Nem tudtam sírni, csalódtam benne, mérhetetlenül nagyot. Felmentem a szobába, de ott minden össze volt pakolva. Kinyitottam a szekrényt és a ruháim meg szépen be voltak hajtogatva, mintha hozzájuk se nyúltam volna tegnap este. Főztem egy citromos, mezes teát. Épp, hogy lefőtt a tea, valaki a bejárati ajtónál matatott. Haza jött az, akit jelenleg látni se akarok. Legnagyobb meglepetésemre nem volt egyedül.
- T/N! - rohant hozzám és átölelt, amit észrevette, hogy itthon vagyok és a konyhába tartózkodom. - Annyira aggódtam!
- Na azért annyira nem!
- Tessék? Nem láttad, hogy hányszor hívtalak és írtam?
- Ja, de azt láttam. De máskor ellenőrizd is le, hogy minden megvan- e.
- Tessék? Miről beszélsz? - láttam, hogy könnybe lábad a szeme.
- A piros tangáról a kanapé háta mögött meg a boros poharak és annak üvegéről.
- Mi? Tanga? Milyen tanga? T/N!
- Az éjszakád maradványai. Még mindig tagadod? Jeongin? Komolyan ennyit érdemlek?
- Nem! - vágta rá egyből.
- Ja... persze, hisz ennyit se...
- Nem félre érted! Az a nő bolond! És nem történt semmi, vagyis igen, de egy csók volt csak azon kívül semmi! Soha! Esküszöm.
- Mivan? Csók? - teljesen ledermedtem.
- Igen, de ne! Kérlek hallgas végig! Könyörgöm! Meg tudom magyarázni. Igazad volt! Érted! Igazad! Mindenben, és sajnálom, sajnálom mindent, hogy nem hittem neked, hogy veszekedtünk. De kérlek hallgas végig! - szinte nem is vesz levegőt úgy hadarja a dolgokat.
- Még jó... de nekem nincs szükségem a hazugságra. A csók meg... úgyse csak az volt a jelek...
- Nincsenek jelek! - szakít félbe. - Szeretlek, szeretlek, szeretlek! Csak téged érted? - kezei köze fogta az arcom. - Egyetlen pillanat volt az egész. De egyből ellöktem és kijózanodtam, mert ittunk. Hallgas végig. - komolyan a szemembe nézett, az ő szemét már könnyek áztatták. - Kérlek! - bólintottam.
Elmesélt mindent a tegnap estéjéről. Nagyon részletesen az elejéről, a végéig.
- Igazat mond! - kezdtek el neki segíteni a srácok, miután elmesélt mindent.
- Minket is felvert reggel, hogy segítsünk neki.
- Teljesen kétségbe volt esve.
- Tényleg szeret téged!
- Tényleg szeretlek! - csatlakozott ő is a momológhoz.
- Nekünk is így mesélte el, körülbelül.
- Az idő hiány miatt nem volt ilyen részletes, de a lényeg ugyan az.
- Nem védjük. Ha olyat csinált volna, nem védenénk meg, csak azért, hogy te hazugságban élj, ő meg vissza szerezzen, azért ennél erkölcsösebbek vagyunk és téged is többre tartunk. - mondta a legidősebb.
- Felix? - egyedül ő nem mondott még semmit, a támászom.
- Igazat mond Jeongin, T/N. - komoly arccal nézett rám.
- Mi lesz most velünk? Meg tudsz bocsátani az ittas idióta párodnak?
- Ha máskor, hiszel nekem és még csak nem is nézel más nőre! Különben ki leszel herélve!
- Na azt mondjuk szeretném a helyükön tudni, de ne aggódj! Nem lesz soha többet ilyen! Igyis majd bele pusztultam a tudatba, hogy elveszitelek! Nagyon szeretlek T/N!- átölelt én meg vissza öleltem.
- Én is szeretlek te igen idióta makne. - elnevette magát.
Egy csók a fortunk össze, miután elengedtük egymást.
- Köszönöm! - és az orromra adott egy puszit, majd az arcomra és újra magához szorított.

2018. december 23.