New Jersey

Hangulatban

Az út izgatottan telt. A rádióból szólt a zene, amit a két lány boldogan énekelt, miközben a rájuk ügyelő srác nevetve rázta a fejét. Még fél óra volt az útból, de úgy érezte, hogy ez az este nagyon gyorsan el fog telni, főleg, ha valakinek be kell, majd húznia egy jobb kanyart a bordái közé. Az utat figyelve néha a visszapillantó tükörbe lesett, amivel a középen ülő Antóniát remekül láthatta. Nagy bele éléssel énekelt, aztán lecsekkolta a mobilját, ami csörgött. Messengeren kapott egy hívást.

- Sziasztok! – köszönt bele a kamerába a barátainak, majd a kamerát megfordította, amivel az előtte ülők látszottak háttal – Éppen szórakozni megyünk – állította vissza magára vigyorogva – Veletek mi újság?

- Már is megízleled New Jersey éjszakai életét? Csodálkozom, hogy nem hamarabb próbáltad ki – szólalt meg Petra – Nekem szörnyű napom volt, illetve annyira nem, mert volt, ami feldobja, de a főnököm még mindig egy tapló állat, aki szereti a mocskos feladatokat adni.

- Pontosan – csentintett egyet az ujjaival, majd a kocsiban ülőkre nézett, aztán megköszörülte a torkát – Ők a magyarországi barátaim – magyarázta nekik – Remélem nem gond...

- Dehogy! – fordult Kim hátra hozzá mosolyogva, majd tovább énekelt a halkabbra vett zenére, ami a kedvenc számát adta – Highway to Hell!

- Ez hangos lesz – jelezte hátra a srác, és ő is rá kezdett a dalolásra.

- Hallom jó a hangulat oda át – csatlakozott Virág is a beszélgetésbe, miközben mindenki mosolyogva nézegették a Netti oldalát, hogy mi folyik ott.

- Csak egy kis buli előtti ízelítő – nézett fel a kocsi tetejére, ami kinyílt, majd felállt, és ki üvöltött az útra – Azt hiszem most leteszem! – tette el a mobilját, majd ordítani kezdte a dalt.

Mire megérkeztek mind a hármukban pezsgett a vér, s az ajtóhoz lépve kitárták, majd szépen beléptek a helyiségbe. Minden szem rájuk szegeződött. Az egész egy kocsma volt. Férfiak pókereztek egy asztalnál dollárral, s páran a pultnál ültek magukba. Netti érdeklődve sétált a pulthoz, de Jason visszahúzta, majd megindultak a hátsó ajtóhoz. Kopogott, de úgy mintha az lenne a kód, ami nem volt messze a valóságtól. Egy férfi nézett ki a lyukon, majd kinyílt a bejárat, és gyorsan behúzta őket a folyosóra.

- Folyosó végén balra, aztán rögtön jobbra, majd lefele fogtok indulni egy kis lépcsőn – felelte folyamatosan, miközben a fiatalok hevesen bólogattak, majd megindultak a megadott irányba.

Öt perc után Jason egy ajtónak ütközött a végén, majd a fejét dörzsölve feltápászkodott. A koppanásra azonnal kinyitották, s egy férfi jelent meg kezében egy nagy adag korsó sörrel. Látszott rajta, hogy az nem az első pohár, amin túl van. Már szinte alig állt a lábán, de még igyekezett tisztán látni a dolgokat. Megdörzsölte a szemét, és felkiáltott.

- JASON – ordította, és átkarolta a vállát – Nem is tudtam, hogy te is jössz! Miért nem szóltál? – kérdezgette, miközben ivott egy jó nagy kortyot az italából.

- Ma nem bulizni vagy, esetleg felejteni jöttem – mutatott a lányokra – Ma sofőr és testőr vagyok – vitte a haverját egy székhez, aki örömmel huppant le rá – Hol van Ica? A gyerekek?

- Ica is itt van! – Felemelte a kezét, és elkurjantotta magát a zenekar szünetében – ICA! Ezt nem fogod elhinni! – nézett maga elé a kiabálása után, amikor megjelent szeretett jegyese, akin látszott, hogy a ma esti sofőr szerepét vállalta.