New Jersey

Folyamatban

„Túl az érettségin, a gimnáziumon. Elbúcsúzva mindenkitől, a barátoktól. Mindenkit felvettek oda, ahova akart menni. Szétszéledünk, és hosszú éveken át nem is fogjuk egymást látni, esetleg csak a képernyőn keresztül. Én megkaptam a Rutgers egyetemtől a levelemet, hogy felvettek, és várnak a következő tanévben nagyon szívesen New Jersey-be. Ez még nem minden. Már kerestem ugyanott egy órás távolságra egy lovardát, a Free Spirit Farm-ot, ahol nagyon szívesen fogad be a család az egyetemi éveim alatt. Kedvesek, mert már hónapok óta mindig írnak levelet, én meg igyekszem válaszolni rá a legjobb tudásom szerint. Mielőtt még belecsöppennék az ottani tanítási rendszerbe előtte megtapasztalhatom milyen is kint az élet. Túlságosan is izgatott vagyok, ahhoz, hogy lecsukjam a gépem fedelét, s elmenjek aludni. Minden olyan gyorsan történt az elmúlt hetekben, s pár nap múlva már a repülőn fogok utazni, hogy Svédországban átszállva egyenesen a New Jersey-i repülőtérre érkezek, ahol a család fogadva hazavisz. Haza, ahol rengeteg lóval foglalkozhatok, és fizetést is kapok érte." – gondolta Netti a szobájában ülve az ágyán a gépe előtt. Vigyorogva, ugrálva túrt szőkés hajába, aztán fogta a laptopját, és a táskába elpakolta. Végig nézett szinte üres szobáján, hiszen már becsomagolt mindent a hatalmas bőröndjébe, a laptop táskájába a technikai eszközeit helyezte, és a kisebb poggyászába a repülőn szükséges dolgokat tette el. Alig várta, hogy már a repülőn üljön, és éppen az óceán felett haladjon el. De mindennek eljön a maga ideje, és jól tudta, hogy még három napja van itthon, Magyarországon. Beleugrott az ágyába, majd a telefonjának kijelzőjére tévedt a tekintette, ahol éppen Messengeren hívta egy barátnője csoport beszélgetésre. Azonnal csatlakozott, ahogy hasra fordult már is a zöld jelre bökött.

- Sziasztok – köszönt hihetetlenül boldogan, amire hat embertől kapott választ – Nem tudok elaludni, pedig még három nap van hátra az utazásig – mesélte teljesen bezsongva.

- Netti, nyugalom. Ne őrülj meg – szólt Petra – Vagy legalább is még jobban ne – csitította álmosan a vonal túlsó végén, miközben látszólag a számítógépén játszott valami játékot.

- Vége a giminek – szólalt meg Virág bölcsnek tűnően, de igazából csak ezzel vezette be a szövegét – Már nem fogunk olyan gyakran találkozni, és mind más hova megyünk, más programjaink lesznek. Valljuk be őszintén, hogy új barátokat is fogunk szerezni ez idő alatt – suttogta, miközben valaki egy teljesen másik személy éppen hangosan haladt fel a szobájába.

- De nem ez az utolsó beszélgetésünk! – tette hozzá Dia megtörve a csendet, mert ezen mindenki elgondolkodott. Igaz volt. Mi van, ha a megbeszélt heti beszélgetésekből havik lesznek, aztán örülnek, ha évente tudnak pár szót váltani – Ígérjük meg, hogy sosem szakadunk el.

- Ezt nem lehet olyan könnyen megígérni – szólt Dóri – Hiszen rengeteg minden előtt állunk, de igaz, hogy szerintem senki nem fogja elfelejteni a másikat.

- Pontosan – mondta Orsi, és valószínűleg ő lehetett az, aki szaladt az ágyába, mert most éppen beleugrott a pihe-puha paplanjába – Itt leszünk a másiknak a legnagyobb bajban.

- Majd meglátjuk – vigyorgott Móni, aki egy üveg bor társaságában ült a Dóri ágyán, mert egymásnál aludtak az nap este. A bort felemelte, majd meghúzta.

A beszélgetés órákig elnyúlt, s csak lassan potyogtak ki a beszélgetésből az emberek. Reggel hat órakor már mind a heten aludtak békésen.

A következő napokon Netti minden nap rengeteget aludt, és látogatta a barátait, rokonait szépen sorban. Kapott szép búcsú szavakat, egy kis útravalót, amit hasznát vehet, majd Amerikában – magyarán eurót –, és már alig várta, hogy repülőgépre szállva meg tudja milyen is az élet odakint.