Short Love Stories

Az utolsó tánc

Egy júniusi estén, éppen pakoltam a bőröndömbe, hiszen életem legnagyobb utazására készültem.
Holnap repülök Párizsba! Még mindig nem hiszem el!
Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok cikáztak a fejemben, amikor egyszer csak megszólalt a telefonom. Először meglepődtem, ki lehet az ilyenkor, majd mikor megláttam a kijelzőt, kissé lesokkoltam.
Bejövő hívás
Ábrahám Ábel
Felvettem, de Ábel nem hagyott szóhoz jutni, egyből a lényegre tért.
Ki tudsz jönni a ház elé?
Öhm... Igen. De mégis miért?
Kérdésemre viszont választ már nem kaptam, mert letette. Így elhatároztam magam, és kimentem a ház elé.
Azta...! Ezt mikor? Vagy hogy? Miért?
Nyögtem ki az első gondolataimat, amint megláttam, mi várt a ház előtt.
Ott állt Ábel a kerti pagodánkban egy szál rózsával és egy ajándék tasakkal a kezében. De a pagodánk korántsem úgy nézett ki, ahogy általában. Végig volt futtatva rajta egy égősor, felülről kifeszített baldachin lógott, s mindez rózsaszirmokkal volt meghintve.
Besétáltam a pagoda közepébe, majd így szólt:
'Szia Liza! Örülök, hogy látlak.' s odaadta a rózsaszálat.
Öhm... Én is. De mi ez az egész?
Mindeközben Ábel odasétált a telefonjához, és berakta a Szépség és a Szörnyeteg zenéjét, utána pedig elém lépett.
Tudod; én csak mondani szerettem volna valamit...
Ne csigázz! Mondd már Ábel!
Hát öhm... hol is kezdjem? - mondta miközben zavarában a tarkóját vakargatta.
Liza, én...
Te? - siettettem türelmetlenül, de még sejtelmem sem volt mit szeretne ezzel az egésszel.
Azt hiszem szerelmes vagyok. - mondta gyorsan.
Beléd. - ezt viszont már elharapta.
Amikor ezt meghallottam, szerintem a fejem konkrétan paradicsom vörös lett, és az ájulás és a sírás kerülgetett.
Nem mondasz semmit? - kérdezte, immáron ő is elvörösödve.
Nem válaszoltam, csak belefúrtam arcom a vállába, ő pedig szorosan átölelt.
Én is szeretlek, Ábel. - súgtam a fülébe.
De... Ugye tudod, hogy én holnap elutazok?
Igen. - mondta leszegett állal.
Megvársz? - kérdeztem, miközben ujjamal felemeltem a fejét, hogy a szemembe tudjon nézni.
Majd hirtelen megcsókolt. Tudtam ez a válasz a kérdésemre, és meg fog várni, mikor két hét múlva visszajövök Párizsból.
Majd amikor elváltunk, a zenében újra a refrén jött, Ábel megpörgetett, átkarolta a derekam, megfogta a kezem, majd a szám végéig táncoltunk egy kicsit.
És igen. Ez a mi történetünk...

Sziasztok!
Meghoztam a következő "mini történetet" ebből a könyvből.
Remélem tetszett.
Puszi <3
Gracy