Short Love Stories

Tábortűz

De furcsa visszagondolni...
5 éve pont ezen a napon egy tábortűznél kértél meg, hogy legyek a barátnőd.

Emlékszem, tél volt. Karácsonyra leesett a hó, s az ünnep után barátainkkal ajándékozást szerveztünk. Rendesen húztunk, még az utolsó közös téliszünetünk előtt, ahogy anno kisiskolás korunkban tettük, és én épp téged húztalak. Elfogott a kétségbeesés, mikor megláttam a neved a papíron. Hogy miért? Ugyanis azelőtt nem sokkal eszméltem rá, hogy többet kezdtem el érezni irántad puszta barátságnál. Eleinte próbáltam elhessegetni a gondolatot, úgy voltam vele, ez csak hirtelen fellángolás, majd elmúlik pár napon belül. Azonban tévedtem. A gondolataim napról-napra egyre jobban rád terelődtek, akaratom ellenére is, így nem volt mást tennem, megpróbáltalak elfelejteni. Nem kerestem a társaságod, kerültem a lehetőségeket, mikor szóba elegyedhettünk volna, pár baráti találkozót is kihagytam, hátha el tudlak végre felejteni. De próbálkozásaim mind hiábavalóak voltak. Egyszerűen nem tudtalak kiverni a fejemből. Te voltál szinte minden gondolatom, akármit tettem, azon agyaltam, te vajon mit szólnál hozzá, tetszene-e neked vagy sem. Mikor tudatosult bennem, hogy beléd szerettem, gondolkodni kezdtem, hogyan közöljem ezt veled. Senkinek nem mertem elmondani, mert mi van, ha emiatt már nem tartozhattam volna a baráti körünkhöz. Végül mégiscsak szóltam a közös legjobb lány barátunknak, s kikértem erről a véleményét. Először meglepődött, de segített dönteni az ajándékodban, és közben agyaltunk, hogyan is kellene tudatnom veled a helyzetet.
Majd elérkezett az ominózus nap. A nap, ami pontosan 5 éve volt. Este összegyűltünk a szokásos grillezős helyünkön, tábortüzet raktunk, majd a tűz körül üldögélve elkezdtük átadni egymásnak az ajándékokat. Próbáltam nem feléd nézni, de akarva-akaratlanul is intéztem feléd egy-egy lopott pillantást. Végül én következtem az ajándékátadásban. Miután odaadtam, te következtél. Éppen indultam volna már vissza a helyemre, ahol eddig is ültem, de te ekkor megragadtam a kezem, s így szóltál: „Nyugodtan itt maradhatsz, van hely bőven”. Ebben a pillanatban testemet nem a tűzből adódó melegség árasztotta el. Leültem melléd, majd ekkor hátad mögül elővetted csomagod, egy nagy dobozt, s felém nyújtottad. Először csak néztem, majd elvettem, s kinyitottam ajándékomat. Mihelyt levettem a doboz tetejét, annak oldalai ledőltek, s minden oldalon egy-egy közös képünk díszelgett, majd középen egy újabb doboz ékeskedett. Amikor annak tetejét felnyitottam, egy gyönyörű nyaklánc tárult elém, valamint egy papír, egy feléd mutató nyíllal rárajzolva - ekkor történt az, amire egészen addig egy cseppnyi sejtésem sem volt. Kiszedted a nyakláncot a dobozból, mégjobban felém fordultál, szabad kezeddel megfogtad az enyémet, s megkérdezted: „Lennél a barátnőm?”
Ezen a ponton úgy éreztem majd' sírva fakadok, de ehelyett alig hallhatóan kinyögtem egy „Örömmel” szót, s minden addig felgyülemlett érzelmemmel együtt megcsókoltalak.

Érdekes kis történet a miénk. Osztálytársakból lett barátok, majd barátokból lett élettársak. Csupa szép emlék, amikre visszagondolva eszembe jut, milyen szerencsés vagyok, hogy mertél lépni.

Sziasztok!
Egy igen nagy kihagyás után meghoztam egy újabb "mini történetet" ebből a könyvből.
Remélem tetszett!
Puszi <3
Gracy