Végre az utolsó órámról is kicsengettek. Már rohantam volna a motoromhoz ,ha egy bizonyos személy nem dőlt volna neki. -Szia,szépség!-jelent meg egy ezervattos mosoly az arcán. -Szia,Hermán! -köszöntem unottan. -Király a motorod! -Kösz! -Na,miért vagy ennyire morci?-biggyesztette le alsó ajkát . -Nem vagyok morcos,csak fáradt.-indultam volna,de persze,hogy meg kellett állítson. -Na,hova sietsz! -Haza!El engednél?-türelmetlenkedtem. -Csak,ha megígérem,hogy eljössz velem valahova! -Csh..Álmodban SEMMM!-húztam el az "m" betűt. -Az álmomban sok mindent csinalunk!-vált egyre kajánabbá az ,amúgy is öntelt mosolya,míg nekem undor jelent meg az arcomon.
Egy ügyes mozdulattal kicsavartam a kezem a kezei közül és már elhúztam a csíkot. Otthon ledobtam a táskám az ajtoba,és már futottam a szobám felé. Ma már nem nagyon csináltam semmit,ezért lefeküdtem aludni.
Reggel az órám visító hangjára keltem. Hamar elvégeztem reggeli rutinomat ,és elmentem keresni valami ruhát.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Gyorsan felkaptam a táskámat,és már rohantam is ,hogy le ne késsem az első órámat.(kicsit sokáig maradtam az ágyban)Szerencsére csöngő előtt 5 percel beértem.Nagy szerencsétlenségemre Hermánt találtam a padom mellett. Még le sem tudtam ülni és már rám szállt.
-Hello szépségem!-komolyan kikészít ez a kölyök. Hulla fáradt vagyok , de ő már kora reggel basztat a hülyeségeivel.
-Hello ,Hermán! Megkérhetlek , hogy szállj le a padomrol?
-Meg!-már kezdtem megkönnyebbülni ,sajnalátomra folytatta- De ugysem fogok!most kivételesen örültem ,hogy végre bejött a matek tanár. Mindenkit a helyére parancsolt.-Legközelebb már nem fogsz ilyen könnyen megszabadulni tőlem!-sugta még oda ,és helyetfoglalt a padjában. Ezzel a végszóval kezdetét vette a dögunalmas matek óra.
Nem tudtam figyelni az anyagra,mert egész órán Hermán szavai jártak a fejemben. Nem akartam,hogy egyfolytában egy seggfej lógjon a nyakamon.
2 órával később már az ebédlő fele tartottam , barátnőmmel. Kivettük a kajákat és egy üres asztalhoz ültünk. Már kezdtem megkönnyebbülni,mikor valaki megzavart...
-Hello szépségem!-hát persze,hogy Hermán és a barátai voltak . Nem tudom elhinni,hogy még enni sem tudok anélkül,hogy megzavarna. Arg. Már rettenetesen idegesít.-Hermán,kérlek! Legalább enni hagyj nyugodtan!
-Oh,hercegnőm! Sajnálom ,de nem tehetem!
-Már miert is nem?-keltem ki magamból.Kezdet mar nagyon elegem lenni Mr.Menővagyokés ezértmindentésmindenkitmegkaphatokakitakarok-ból.
Sziasztok! Vegre sok varakozas utan meghoztam az uj reszt!😄 Bocsassatok meg,hogy ennyi ideig hanyagoltalak titeket,de kozelednek a szimularek es sokat kell tanulnom! Remelem meg tudtok bocsatani!😔😦
