Wonho érezte, hogy a mindennapok monoton menete teljesen tönkreteszi. Elnyomta a sérelmeit, lenyelte a hazugságokat...
...és mindezt azért, mert szerette Minhyukot.
A fiút, aki a mosoly mögött, ádáz kígyóként fojtotta meg az áldozatát. Gyönyörűsége elkápráztatta az embereket, kapkodtak utána.
A mosolya, az a színészi mosoly amit magára ölt mindennap, csak még inkább megbolondítja az embereket. Lágy, kissé rekedtes hangja, zene a fülnek, érintése olyan, mintha a selyem rásimulna a bőrre.
A fiú tökéletesnek adta el magát. És ezt Wonho nagyon jól tudta.
Először ő is bedőlt az ostoba színjátéknak, hagyta magát megbűvölni. Kellett neki a fiú.
És tessék, megkapta. Amire oly sokáig áhítozott.
De a várt melegség sosem jött el.
Az ágy mellette, sokszor üres maradt, nem voltak jó reggelt csókok, az érzékiség hirtelen eltűnt Minhyukból, helyére az általa kitalált hazugságok léptek.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
És akkor jöjjön a 2018-as év utolsó története tőlem.
YOU ARE READING
Lovely Lies [✔]
Fanfiction" - Mi mást adhatnék neked, a figyelmemen és a szeretetemen kívül?" (wonhyuk/hyunghyuk)