De Wonho, akármennyire hangzik ostobának, nem engedte el a fiút.
Kapálózott utána, és bár sosem sikerült elkapnia, mindig a nyomában maradt. Mint egy hűséges szolga, engedelmeskedett neki, elnézett a hibái fölött, és a hazugságok között úgy érezte boldog.
Elzárta magát a barátai elől, csak a másiknak szentelte minden figyelmét.
Az este sötét leplet húzott a város fölé. Wonho otthon ült, és odaadóan várta haza a szerelmét.
"A csillagok lassan kihunynak." gondolta magában, ahogy kinézett a sötétbe. A teája az asztalon már órákkal ezelőtt kihűlt, a tv csak gombfocit vetített.
A lakás sötét maradt, és a fiú az egyetlen fényforrásba bámult üres tekintettel. A bizalmatlanság, és a félelem szikrája egy pillanatra fellángolt, majd kialudt.
Ekkor az ajtó felől kulcszörgés, majd halk léptek hallatszottak. A villany felkapcsolódott, és Wonho egyenesen Minhyuk barna szemeibe bámult.
Az éppen megérkező egy gúnyos mosolyt eresztett, majd vékony ujjait végighúzta a kanapén ülő arcán. A másik megrezzent, de még mielőtt átadta volna magát a hazugságoknak, egy ismeretlen illat csapta meg az orrát.
Egy idegen parfüm illata.
YOU ARE READING
Lovely Lies [✔]
Fanfiction" - Mi mást adhatnék neked, a figyelmemen és a szeretetemen kívül?" (wonhyuk/hyunghyuk)