Just

44 8 3
                                    

De Wonho, akármennyire hangzik ostobának, nem engedte el a fiút. 

Kapálózott utána, és bár sosem sikerült elkapnia, mindig a nyomában maradt. Mint egy hűséges szolga, engedelmeskedett neki, elnézett a hibái fölött, és a hazugságok között úgy érezte boldog.

Elzárta magát a barátai elől, csak a másiknak szentelte minden figyelmét. 

Az este sötét leplet húzott a város fölé. Wonho otthon ült, és odaadóan várta haza a szerelmét. 

"A csillagok lassan kihunynak." gondolta magában, ahogy kinézett a sötétbe. A teája az asztalon már órákkal ezelőtt kihűlt, a tv csak gombfocit vetített.

A lakás sötét maradt, és a fiú az egyetlen fényforrásba bámult üres tekintettel. A bizalmatlanság, és a félelem szikrája egy pillanatra fellángolt, majd kialudt.

Ekkor az ajtó felől kulcszörgés, majd halk léptek hallatszottak. A villany felkapcsolódott, és Wonho egyenesen Minhyuk barna szemeibe bámult. 

Az éppen megérkező egy gúnyos mosolyt eresztett, majd vékony ujjait végighúzta a kanapén ülő arcán. A másik megrezzent, de még mielőtt átadta volna magát a hazugságoknak, egy ismeretlen illat csapta meg az orrát.

Egy idegen parfüm illata.

Lovely Lies [✔]Where stories live. Discover now