Lovely Lies [✔]

Attention

De Minhyuk soha nem jött vissza. 

Wonho csak ekkor vette észre, hogy a másik cuccai nincsenek sem a szekrényben, sem a fürdőben. A fiú nem is hazajárt, inkább csak azért, hogy kielégítse a vágyait. 

De Wonho attól függetlenül hűségesen várta, hogy a másik mégis hazajön. Minden egyes nap, rámosolygott a képre, amin ő és Minhyuk szerepelt. 

"Igen, én tudom, hogy haza fog jönni." - mondogatta magának. 

Pedig már decembert írtak. A karácsony közeledtével, a város egyre élettel telibb lett, de a fiú alig mozdult ki a lakásból. Ablakait szélesre tárta, néha még a hó is beesett rajta.

A számláit már novemberben se fizette ki, úgyhogy már egy másfél hónapja se villanya, se vize, se fűtése nem volt.

Miért kéne? Ez nem az otthona.

Az ágyba is képtelen volt befeküdni, így hát a kanapén aludt. Kibámult az ablakon, és a hó, mint egy vastag takaró befedte a párkányát. 

Hiába nem érezte a hideget, attól még fázott. Éhes volt, és vize is csak kevés volt. 

Teljesen összeomlott. A bábu mivolta megmérgezte a lelkét, és az őt ért traumákat mélyen eltemette. Ha Minhyuk nincs vele, neki sincs miért léteznie. 

Wonho magára húzta a vékony takaróját, és a kavargó hóesést figyelte. Ujjai elkékültek, egyre nehezebbnek érezte a testét. Egy hirtelen széllökés miatt, a fehér pelyhek beestek a sötét lakásba. 

A fiú mellett szerelmének egyetlen bizonyítéka pihent, tökéletes állapotban. 

Teltek az órák és Wonho nem mozdult. Izmai elzsibbadtak, ujjaiból eltűnt az élet. 

Még egy óra lejártával, a pillái is fáradni kezdtek. A beeső hó miatt, már egy kisebb réteg képződött az ablak alatt.

Az utolsó tíz percben, még mereven a képet nézte, majd lassan lehunyva szemeit, megszűnt a világ létezni körülötte. 

~~~~~~~~~~~~~THE END